Nem felejtünk :-()
-
#31
Na megpróbálok én is valamit összehozni, bár nincs valami nagy írói vénám... :)
Még mindig Undying, valamikor hajnalban a sötét szobában (természetesen szinte 100%-osan beleélve magam a játékba):
Egy föld alatti labirintusban vagyok, kijáratot persze nincs és a fegyvereim is kezdenek vészesen az ’’empty’’ állapot felé közelíteni, így kezd eluralkodni rajtam egyféle szorongás. Valami ősrégi temetkezési hely lehet, a mennyezet alacsony, körös-körül ősrégi csontok nagy kupacokba halmozva, a fali fülkékben többé-kevésbé ép csontvázak. A világítás kimerül abban a pár szál gyertyában, ami a falikarokban pislákol, látni nem nagyon lehet, a távolban homályba vész a járat. De a legrosszabbak mégis a hangok! Pontosabban azok teljes hiánya, ugyanis egy pisszenés sem hallatszik. Kezd eluralkodni rajtam a klausztrofóbia és a rettegés! A játék hatására a testem is kezdi azt hinni (az agyam már régóta), hogy valóban ott vagyok abban a rohadt kazamatában (totális beleélés!). Ennek velejárói a következők: heves szívverés, kiszáradt szemek, enyhén remegő kéz és főleg pattanásig feszül idegek! :)
Sokáig nem mertem elindulni, mondván, ha most ugrik nekem valami dög, akkor menten szívrohamot kapok. Aztán csak elindultam szépen lassan, araszolva, közben forogtam össze vissza, nehogy a hátamba kapjak pár véres karmot. De nem történik semmi! Ez kezd kicsit idegesítő lenni és természetesen a feszültég ezzel csak tovább növekedett! A távolban feltűnik egy elágazás és valami megmoccan a sarkon, de szinte rögtön el is tűnik! Pár pillanatra leállok. Most mi legyen? Töltényem már alig van. Aztán pár másodperc múlva nekigyűrkőzöm és elindulok. Megállok a sarok előtt hallgatózok, hátha hallok valamit. Kaparászás vagy valami ilyesmi. Legalább tudom, hogy ott van. Az idegeim lassan elpattannak, úgyhogy nem húzom tovább gyorsan kiugrom a sarok mögül felkészülve, hogy lelőjem, bármi is van mögötte. De ott csak pár patkány van (ezt láttam távolabbról) és nekik köszönhetően el is pazarolok vagy 2-3 golyót. Franc essen bele, hátrafordulok, közben újratöltöm a fegyverem. És itt jött az, amitől majdnem idegrohamot kaptam! Ugyanis pont a hátam mögött ott állt egy Howler és már mártotta is belém az agyarait!!! Namost ott úgy megijedtem, hogy ugrottam egy nagyot székestől és beletérdeltem az asztalba, közben megróbáltam megölni a dögöt, de az ijedtségtől nem bírtam eltalálni. Mire végre kinyírtam, alig maradt HP-m, lőszerem meg szinte semmi. Az idegeimet szerintem nem kell ecsetelnem és a szívverésem is kb. háromszorosa volt a normálisnak. Ott álltam a katakombában félholtan, szinte fegyvertelenül, idegileg totál készen és akkor több irányból is vonyítások hangzottak fel és dobogó lábak vetettek visszhangot...
Na ennél a pontnál döntöttem úgy, hogy mára elég és köszönöm szépen majd nappal végigviszem ezt a részt, mert éjszaka kicsit rizikós a további ’’normális’’ fejlődésemre nézve! :))