Nem felejtünk :-()
-
Árnyvadász #3 Sziasztok!
Gondoltam itt meglehetne írni, mik voltak azok az élmények, melyek már soha nem fognak kitörlődni az agyunkból és a játékokkal kapcsolatosak.
Nyilván mindenkinek van több száz ilyen kellemes, vagy akár kellemetlen élménye és akkor osszuk is meg egymással:
NOLF: Rögtön a pálya elején történt a játék vége felé. Egy doboz mögött rejtőztem el, kezemben szigonypuskával. A munkás aki mit sem sejtve gyalogolt mellém, mihelyt észrevett azonnal a fegyveréhez kapott. Én lőttem előszőr. A pasi kb. fél méterre lehetett tőlem, mikor megkapta a szívlövését, de olyannyira, hogy a 2 méterrel messzebb levő falra szögeződőtt fel! Nem semmi látvány volt. De nem sokáig tudtam benne gyönyörködni, mert egy másik muksó is közeledett, de szerencsétlennek meg átlőttem a fejét egy az egybe. Szörnyű volt látni, hogy ez a majdnem halktalan gyilkolóeszköz (szigonypuska) mennyire hatásos és mennyire valószerűvé teszi az elhalálozást.
THIEF: Kimentem a folyósóra. Mindenütt fáklyák égtek. Nem törődtem az őrőkkel és ez nyomban hatalmas hibának bizonyult. Két őr jött fel a lépcsőn a folyosóra és mikor felémfordultak, annyi esélyem maradt, hogy éppen beugorjak a mellettem lévő terembe. 6 másodpercem maradt, hogy cselekedjek valamit. A teremben ahová érkeztem egy nagy kandalló volt, melyben lángolt a tűz, egy asztal, néhány szék és pár kép a falon. Azonnal eloltottam a tüzet (víznyíllal) és előszőr a kandallóba akartam bemászni, de annyi időm nem maradt (az őrők lépteit már az ajtó mellőll hallottam, így hát beugrottam mellé. Éreztem, hogy ez nem a legjobb hely, de nem volt más választásom. Bejöttek. Feszült várakozással teltek a másodpercek. A szobában immáron tök sötét volt az egyetlen fényforrást már hatástalanítottam. Két őr elkezdett beszélni, közben kerestek. Szerencsére a szoba másik felén kezdték. De az egyik elrohant és jöttek még ketten. Teljesen reménytelennek éreztem a helyzetet. Láttam a sziluettjüket és a hatalmas kardjukat. Már négyen voltak. Én annyira féltem, hogy az egérrel a földet néztem, meg sem mertem felnézni. Az egyik vagy 40cm-re megközelített. Kész, mondtam magamban, nekem lőttek. Már annyira összekuporodtam, mint egy sündisznó, teljesen beletemetkezve a szoba sarkába. Iszonyú volt. És a pasi nem fedezett fel! Viszont amikor távolodott, ekkor felnéztem egy picit, láttam, hogy a kandallót is átnézi. Ekkor döbbentem rá, ha oda bújok végem lett volna. Igy viszont megúsztam. Az őrök elmentek én meg vettem egy nagy levegőt és kimásztam a sarokból. Folytattam a küldetésem. Ebben a játékban több jelenetet is átéltem ami nagyon megfogott, esetleg azt később megemlítem.
NBA98: Már a negyedik overtime-nál jártam a Clevalend Cavaliers-el a Bulls ellen. Kőkemény meccs volt. Mindig az utolsó pillanatban lett egyenlő az állás. Egyszerűen nem tudtam mit kitalálni, inkább a biztos kosarakra mentem rá. Az ötödik hosszabbításban jártam, annak is a legvége felé a Bulls 4 ponttal vezetett. 14 másodperccel az idő lejárta előtt. De én támadtam. Falt! 11 másodperc maradt hátra. Mindkét büntetőt bedobtam. Azt persze nem kell mondanom a szívem, hogy dobogott közben. 2 pontra csökkent a különbség de még mindig a Bulls vezetett. Elindultak a palánk alól. Az idő pergett. Megpróbáltam a lehetetlent, elszedni a labdát valahogy, de a lehető leggyorsabban. Közben vigyázva nehogy falt legyen. Már a félpályán is áthozták, amikor 5 másodpercem maradt. És ekkor megtörtént amire vártam! Egyik játékosom megszerezte a labdát. 3 másodperc. Azonnal elkezdtem vele a palánk fele futni, de tudtam nincs idő odaérni. El kell dobni. El kell dobni. 1 másodperc. Kint a a 3 pontos vonalon kb jó két méterrel eldobtam. A labda repült. Ez óráknak tünt ekkor. Repült és, ÉS IGEN!! Megvan, megvan a meccs! Az idő már a labda repülése közben lement. Csodálatos 3 pontost dobtam, csont nélkülit. Ezt sosem felejtem el. A kihívás önmagáért beszélt. Nagyszerű program volt ez az NBA. És nem adtam fel. Pedig már szinte veszett meccs volt az 5-dik overtime-ban!!!
WARCRAFT III: Utolsó pálya. Utolsó pillanat. Ha a gonosz eléri a kapút, akkor elvesztettem. 00:01 és megvan! Nem érte el. Ez kb. az ötödik nekifutásra sikerült elérni és akkor is ennyire kiélezetten. Ez sem volt akármilyen.
Van sok sok ilyen élményem, de egyenlőre csak ennyit írok, mert már így is elég hosszúra nyúlt a mondanivalóm.
Irjatok ti is, szerintem erről jó beszélgetni. Érdekes dolgok kerülhetnek napvilágra, akár a különleges screenshotokban, melyeket feltesznek a netre az emberek.
Eszembe jutott még egy:)
CS: Bombalerakós pálya. A csapatom egyik tagja elérte a lerakóhelyet, és már rakta is a bombát. Maga elé nézett így csak a bombát látta és a lerakó piros célkeresztjét. Ám pár pillanat múlva (még élesítés közben) kicsit körülnézett és ÉS!! A szemben lévő dobozon ott ült egy Counter! Már éppen lőni akart, de ez a pillanat mindenkiben megmaradt. Tudniilik a srác még kezdő volt. Szöszmötölt a fegyverével és már mindenki a bombás srác monitorát nézte feszülten, hogy ebből mi lesz. (Hálóklubban voltunk) A bombás azonnal felmérte a helyzetet, rögtön fegyverre váltott és leszedte a doboz tetején ülő muksót. Ezen még sokáig nevettünk. Gyakorlatilag egy bónusz meccse volt:)