Nem felejtünk :-()
-
#27
Igaz ne mjatekelmeny, de Alienes:
Szoval nem tudom voltatok-e Londonban az Alien War nevü elmenyshow-t megnezni (sajna mar bezartak) de ha nem akkor elmeselem.
Bemegyünk a kasszahoz az elöterben ahol mar teljes monturba öltözött Marines rohangalnak es csinaljak a hangulatot. Az egesz hely tökre lepusztultnak nez ki, mintha a Bolygo neve halal c. film bazisan jarkalnank. Mikor összegyülünk vagy tizen, akkor egy Marine kisereteben bemegyünk egy elektronikusan nyilo femajton egy töksötet szobaba aminek a közepen egy nagy vasalt falada all, a falakon csak veszfenyek egnek es egy nöi hang folyamatosan pofazik a hangfalakbol. A ficko elmeseli, hogy a ladaban egy fogjulejtett Alien van es nekünk ezt el kell vinnünk az ürhajohoz, hogy avval elszallithassuk a földre. A bazist termeszetesen mar elleptek a lenyek, igy most ö elmegy megnezni, hogy tiszta-e a terep. Addig mi lapuljunk a falhoz es ne mozduljunk, mert lehet, hogy ki akar törni a szörny a ladabol . Na erre a ficko eltünik, mi meg ott lapulunk a falnal es a szemünk kocsanyon log a felelemtöl es csak a ladat bamuljuk. Mikor a sötet csend es a feszültseg mar majdnem elviselhetetlen, egy qrva nagy csattanas hallatszik, feltepödik az ajto es a katona rohan be üvöltve mint akit epp nyarsbahuznak. Ordibal mint a sakal, hogy azonnal rohanjunk, mert a szörnyek mar itt vannak a nyakunkon. Mi kirohanunk utana egy folyosora, ahol a falbol jön a göz, villognak a veszfenyek, üvölt a szirena es a nöi hang monotonan hajtogatja, hogy a bazis evakualasa megkezdödött. Rohanunk vagy 50 metert mikor egy saroknal a ficko megtorpan es ovatosan leselkedik kifele. Mi felsorakozunk mögötte egymast taszigalva, erre ö mondja, hogy menjünk be abba mellekfolyosoba. Elrohan, a tavolbol lövöldözes es kibalas hallatszik. En pont ott allok a folyoso bejaratanal es elkezdek elsökent bearaszolni a fal mellett. Egyre sötetebb lesz. Hatodik erzekem azt sugja, hogy a folyosonak mindjart vege, ezert megallok falhoz vetett hattal. Probalom magam kilihegni, mikor felgyullad egy sztroboszkop es 1 meterrel mellettem egy nyalat csöpögtetö 2 meteres Alien all es hadonaszik felem. Egy hatalmas sikoltassal megprobalok az ellenkezö iranyba rohanni, de megakadok a mellettem allo fickoban. Fellököm, ö meg a többieket. Egy masodperc alatt a földön fetrengö halomma valik a csapat es en a földön ülve probalok hatralni a szörny elöl, ami mar ram csöpögteti a nyalat. Mivel mögöttem a többiek is avval probalkoznak, hogy kibogozzak magukat, nem tudok hatrebb menni. Megprobalok feltapaszkodni, ami nagy keservek közepette, jo nehany kek folt kisereteben sikerül is. Rohanok sikoltozva, semmivel sem törödve mint az allat. Jön a katona velem szenbe es lö ami belefer. Csak a fegyver torkolattüzet latom. Az egesz csapat rohan mint az eszeveszett Miközben a falba epitett racsok mögül Alien-karok probalnak elkapni minket. A mellekjaratokban felbukkano szörnyeket a Marine lövöldözi.
Elerünk egy hidhoz ami alatt tolyasok tömkelege gubbaszt. Nemelyik lassan nyilik ki es mar szinte latni, ahogy azok a karmos valamik ugranank ki, hogy ratelepedjenek az arcunkra. A katona ovatossagra int minket es mi ataraszolunk a hidon. Utana futas tovabb, mig elerünk egy lifthez. Mindenki bent van, az ajto csukodik, egyszercsak megjelenik egy szörny es az ajtohoz legközelebb allot kirantja a liftböl. Mindenki idegösszeroppanast kap es a lift elindul felfele. Csikorgas hallatszik. A lift egy remegessel elakad. Ujra lefele megyünk es miutan kinyilt az ajto, rohanunk egy folyoson tovabb. Kinyilik egy ajto es a katona beterel minket, mondvan, hogy ez az ürhajo. Bemegyünk es egy szobaban talaljuk magunkat, ahol egy vezerlöpult es szekek allnak. Mindenki leül es bekapcsolja a biztonsagi övet. Az ürhajo elkezd remegni es mindenki boldog, hogy vegre elindulunk a föld fele, mikor az egyik sötet sarokbol elöjön a szörnyek kirajnöje es hatalmas dulakodasba kezd a katonaval. Az lö mint az istenverese es üvölt, hogy azzonnal hagyjuk el az ürhajot. En a biztonsagi övemmel szenvedek. Remeg a kezem es az istennek nem tudom kikapcsolni. Közben remült tekintetemet le sem veszem a kiralynöröl. Vegre sikerül feltepnem az övet es rohanok ki a tuloldalon megnyilo ajton.
Üvöltesem megtörik, mikor eszreveszem, hogy a szuvenir shop-ba kerültem es vege a veszedelemnek.
Eletemben annyira nem feltem, mint az alatt a fel ora alatt, amig a tour tartott :-)))