.
-
#14008
Megnéztem a 2fast2furious című filmet és le vagyok döbbeve :) Valami olyasmi az érzés, mikor a deli user kiveszi a virtuális csomagolásból az "égetett" Street Legal cd-t, az isntallálásnál végig szuggerálja a hőmérőt, hogy gyorsabban végezzen, majd egyik megdöbbenésből a másikba esik. A külömbség mindössze annyi, hogy a fent nevezett játéknál aztán jelentős belső értékre lelhet az, aki túlteszi magát a kezdeti megrázkódtatásokon (ha másért nem is, azért mindenképpen érdemes volt arra gyúrni, hogy az ember elviselje a későbbi megrázkódtatásokat :). A filben ilyeneket azonban szvsz nem lehet találni. A szállító című filmnél jegyezte meg valaki helyesen, hogy a 80as évek vége óta már nem menő ilyen egyszemélyes hadsereg vagyok jellegű filmet csinálni, hát a hasonlóság szemet gyönyörködtető, már szinte a könny csurgott a szemem sarkából, mikor azokat a "vicces beszólásokat" halgattam a verseny közben. Aztán az is kiderül mindjárt kezdésnek, hogy ezek az autók bármilyen fordulatszámon is menjenek, képesek a vezetőt az ülésbe préselni a vezetőt(ami ugye Sparco, és ezt mindíg meg is kell mutatni, tejelhettek a támogatók :), száguldjon akár 200al az autó. Egyébként a versenek legfontosabb eleme a sebességváltás, mélyen tisztelt készítők ezt találták a legizgalmasabb momentumnak, ezért szerintem minimum nettó 5 perc sebességváltás láthatóa filmben. Az hogy az autók hogy mennek, az nem érdekes. Váltani azt sokat kell. Ja meg a színek. Én ugyan még nem használtam semmilyen pszihedelikus szert, de szerintem egy komoly addiktnak göncsbe rándult volna a gyomra. A sokadik sarkallatos pont az úgynevezett történet, aminek még az "úgynevezett" is komoly dicséret, tükrözve: komoly sértés mondjuk a Pókember film történetiségének is. A nigger csávó, aki a félfőszereplő, annyira nigerre sikerült (hardcoreoknak: nigga :), hogy az már szinte borzasztó. A szereplők közül az egyetlen pozitív változás a jappó cica, persze lehet hogy csak ennek is én örülök, mivel imádom a ferdeszemű lányokat. Mondhatni igen dekoratív volt az alig ruháiban. Szóval summázva: hulladék szereplők, hulladék történet, nagy halom sebességváltás és örült módjára rázkódó kamera és sikításra ösztönző beszólások. Úgy gondolom, valahogy úgy aránylik az első rész a másodikhoz, mint mondjuk egy átlagembernek az első csók, az első teljes urológiai kivizsgáláshoz.