Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
ambasa #8589 Néhány megjegyzés pro és kontra.
A szovjetek 1945 elejére meglehetős emberhiánnyal küzdöttek, gyakorlatilag versenyt futottak az idővel és a háború mielőbbi befejezése volt az érdekük. Egy Mandzsúriához még volt erejük, de igazából időre volt szükségük. Igaz volt kb 520 gyaloghadosztályuk, de ezek alig 3000-6000 fővel voltak csak feltöltve. Ráadásul a Lend-Lease nyersanyagszállításának elapadásával (hiszen a nyugattal való szembekerülés automatikusan ezzel járt volna) bizonyos területeken hirtelen nyersanyaghiánnyal kellett volna szembenézniük, nem is beszélve a szállítóeszközök hiányával.
A nyugati közvéleményt véleményét egy esetleges Szovjetunió elleni háborúhoz meg kellett volna fordítani. Ez azonban nem lett volna lehetetlen szerintem, bemutatva az atrocitásokat és a lengyel kérdés előszedését, ami végül is a britek hadba lépésének legfőbb indoka volt. Erre azonban legalább kellett volna fél év, és még akkor nem számoltunk azzal hogy az európaiak belefáradtak az öt éves folyamatos háborúba.
A stratégiai bombázásnál azért figyelembe kellene szerintem venni, hogy Japánnal ellentétben nem pár száz, hanem pár ezer kilométert kellett volna a bombázóknak ellenséges légtérben megtenni.
Azt hogy a szovjeteknek nem volt magassági vadászgépe, annak az oka, hogy nem volt rá szükségük, hiszen a légiharcok nem azon a magasságon folytak, de egy motor magasabbra optimalizálása nem olyan megoldhatatlan feladat. Ezt szerintem az új fenyegetettség fényében viszonylag gyorsan meg tudták volna oldani, a kérdés inkább az, hogy a fegyverzet mennyire lett volna hatékony. Ugyan akkor a B-29-eseknek azért Németországgal ellentétben a Szovjetunió felett kísérővadász fedezett nélkül kellett volna repülniük.
Az atomcsapás csak igen korlátozott lehetett volna, emlékeik szerint Japánra elhasználták az összeset, 1945 végén jó volt nekik egy tucat, de talán még annyi sem.
A stratégiai célok Moszkva és Leningrád(?) és Sztálingrád(?) kivételével még mindig az Urálon túl voltak. Harkov, Szmolenszk, Kijev és a többi európai nagyváros még mindig romokban voltak, nem hiszem hogy számottevő ipari kapacitással rendelkeztek.
A Birodalom közlekedése csak 1945 márciusára/áprilisára omlott össze, de ekkor már ez nem nagyon számított. A magyarországi rendező-pályaudvarokat is ért jelentős csapás, mégsem omlott össze a rendszer, legfeljebb néhány napig akadozott, a magyarországi hidakra mért légicsapások sikertelenek voltak, általában mi, vagy a németek robbantották fel őket. Nem gondolom, hogy a szovjet közlekedési rendszert túl gyorsan szét lehetett volna verni. A szovjetek igen jelentős számú és igen jó műszaki csapatokkal rendelkeztek, amelyek sokat bizonyítottak. Aki nem hiszi az nézzen utána, hogy hány nap alatt építették meg a vasutat Leningrádba, vagy hogy, amikor Konyev átkelt az Elbán a nap végére hány átkelőhelye volt.
Az hogy 1944 őszén üzemanyaghiány lépett fel a Birodalomban, annak azért jelentős oka volt, hogy augusztusban Románia átállt és a Ploiesti olajmezők kikerültek az ellenőrzésük alól.
A stratégiai bombázásnak a jelentősége nem a károkozásban, hiszen a német ipari termelés 1944 közepéig folyamatosan emelkedett, hanem az erőforrások a frontról való elvonásában rejlett, ami viszont igen jelentős és nem lebecsülendő volt, de ehhez elég sok idő kellett.
Patton nem csak az 1942/43-as, hanem az 1944/45-ös tevékenysége fényében kellene megítélni. Ha elhagyjuk a köré épített mázt, akkor azért kiderül, hogy az angol-szászok legtehetségesebb hadvezére volt. Az megint egy másik kérdés, hogy Patton nem értett, vagy nem érdekelte a politika, így azt sem értette, hogy miért is nem lehet a szovjetek ellen vonulni azonnal.
Igazából 1945-re mindenkinek elege volt a háborúból, és csak igen nyomós érv kellett volna, hogy a politikusok (beleértve Sztálint is) ismét egy totális háborúba kezdjen. Nem véletlen, hogy Sztálin minden az európai rendezés, és határok kérdésben hozott megállapodást betartott, amit a nyugatiakkal kötött. Kivonta azt a kevés csapatát Norvégiából és Dániából amely átlépte a határt, nem támogatta a görög kommunistákat a polgárháborúban és az olaszokat se, nem kebelezte be a finneket stb. hiszen ezek a megállapodás értelmében a nyugati érdekszférához tartoztak, de ugyanez igaz a nyugatiakra is, hiszen ők is visszavonultak pl Csehországból és hallgatólagosan belenyugodtak még egész Kelet-közép Európa szovjetizáláshoz, beleértve a lengyeleket is.
TG