Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
#6667
Attól függ mikor, mert az Angliai csata alatt, mikor Normandiából indultak a bombázásokra a H-111-es századok a kísérő vadászokkal, akkor a Luftwaffe fölénye elsöprő volt. Az Angolok még mindig azzal az 510 darab Spitfire-el harcolt, melyet még a háborút megelőző években rendeltek meg. Persze ott volt még a Hurricane flotta, de azok úgy hullottak, mint a legyek. Jó mondjuk ez igaz volt később a Spitfire flottára is, mivel az Angliai csata alatt a veterán és jól kiképzett vadászpilóták helyére jóformán újoncokat tettek. Volt időszak, mikor a több hónapos kiképzést két hétre kellett rövidíteni és csak 2-3 valós repülésre volt idő, mielőtt a frontra dobták őket. Mondanom sem kell, hogy 10-15 repült órával ezek a zöldfülűek szép célpontot jelentettek a német elfogóvadászoknak.
Később sikerült a repülőgépgyártási produktivitást feljebb tornázni, illetve a Luftwaffe is veszített a lendületéből. Az is elhibázott lépés volt, hogy a repterek, kommunikációs csomópontok és az infrastruktúra támadása helyett az angol városokat kezdték bombázni, jelentős haderőt elvonva a hadászati szempontból jóval fontosabb célpontoktól. Ezt tetézte, hogy a dél-angliai kezdeti légifölényt nem követte szárazföldi hadmozdulat, lévén a Wehrmacht nem szállt partra angol földön, így mit sem ért az egész. Itt is bebizonyosodott az az iskolapélda, mely szerint a lehetetlen egy háborút úgy megnyerni, hogy csak bizonyos haderőnemek vívnak ki előnyöket. A tengeri blokád hiába volt szoros a Brit partok körül, a légifölény hiába volt meg, a földön még továbbra sem volt egyetlen Wehrmacht katona sem. Hitler túlságosan bízott abban, hogy kiéheztetheti Angliát és a folyamatos terrorbombázásokkal kapitulációra bírhatja.
Ott van még továbbá, hogy a Seelöwe hadművelet (Dél-Angliában történő partraszállás) hónapokig feküdt a tervezőasztalon, már elkezdték a partraszálló járműveket is felhalmozni Normandia kikötői közelében, ám Hitler addig-addig várt, amíg a keleti front megnyitásával ki nem futott végleg az időből. Arra számított, hogy fél éven belül felszámolja Sztálin birodalmát és utána tér vissza, mert félt a kétfrontos háborútól. (Szerencsére) ez egy elhibázott lépése volt, mely alapjaiban véve sok millió ember életét mentette meg.
Normandiát egy másik időszakban szemlélve pedig teljesen fordított volt a helyzet. 1943-ban, már egy évvel a D-Day előtt már rég Francia légtérben zajlottak a légi események, a RAF és az amerikai légierő már nem csak Normandiában vívta ki a légifölényt, hanem német városokat bombázott (Berlint is, de a legemlékezetesebb talán Drezda, mely sokkal súlyosabb terrorbombázás volt bármelyik német akciónál, ekkor a várost teljes egészében a földdel tették egyenlővé a több napig tartó folyamatos bombázásban és százezrekben mérhető a civil áldozatok száma). A tengeri blokád oszlani látszott a Brit partoknál, a Liberty-ship flotta olyan ütemben épült, hogy már nem tudott a Kriegsmarine annyi regisztertonnát elsüllyeszteni amennyi az országot elérte, ezzel együtt pedig kialakult a konvojok rendszere. De a legnagyobb áttörést talán az okozta, hogy a folyamatos átrepülésekkel és kifejezetten a tengeralattjárók megsemmisítésére épített repülőgépekkel sikerült a tengeralattjárókat a víz alá szorítani és mozdulni is alig tudtak anélkül, hogy kapták volna az égből az áldást.
Mire a D-Napra került a sor, addigra mind a tengeri, mind a légifölény megvolt. Ám Hitlerrel ellentétben a szövetségesek éltek a lehetőséggel és átkeltek a csatornán, újabb frontot nyitva Európában (ne felejtsük el, hogy sok Ryan közlegény fanatikus tévképzetével szemben nem ez volt az első európai partraszállás, hiszen már hosszú hónapokkal korábban partra szálltak Szicíliában, illetve az Olasz félszigeten is).
A Luftwaffe még bevetett néhány új vadászgépet (ilyen a világ első, éles ütközetben is részt vett sugárhajtású vadászgépe az ME-262), ami a kezdeti pánikot leszámítva már nem tudott érdemben változtatni a háború menetén. Elindult ugyan a V1 és V2 projekt is, amik a ballisztikus, illetve interkontinentális rakéták korát hozták el és komoly pánikot keltett mikor Londonra kezdték küldeni, de Hitler ezen "csodafegyverei" sem tudták már visszatartani a bukást.