Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
NorBear #6583 1944. november 8-án Nowotny őrnagy utolsó bevetésére indult. Az alacsony felhőzetből, meredeken kizuhanó Me-262-es utolsó pillanatait az ellenőrzésre érkezett Galland vezérőrnagy is végigkísérte. Azt azonban, hogy mi történt a percekkel korábban 257. és 258. légi győzelmeit jelentő ásszal odafent, azt csak üldözője, Haydon főhadnagy látta. Miután Németország középső része felett, kemény csatát vívtunk az ellenség vadászaival, hazaindultunk. 9000 m-en repülő, sereghajtó rajunk továbbiak után kutatott. Ők azonban mindig a bombázókra koncentráltak, így a visszaúton nem számítottunk semmiféle bonyodalomra. Oldalra pillantva, 3000 m-rel lejjebb megláttam életem első Me-262-esét. Nyilazott szárnyairól és a hajtóműgondolákról rögtön felismertem. Előbb jelentettem a vezérnek, aztán - minthogy több német gép nem mutatkozott - engedtem a csábításnak. Parancsra sem várva kiváltam a kötelékből és az ereszkedő sugárhajtású után vetettem magam. Süllyedés közben több felhőréteget is áttörtünk, de egy pillanatra sem vesztettem szem elől. Mikor mögé értem, akkor sem kezdett kitérő manőverbe, tehát nem vett észre. A vártnál sokkalta lassabban repült, mert egyik hajtóműve állt. Nyugodtan célozgattam és vártam, hogy ideális közelségbe érjek hozzá. Hirtelen jobbról a magasból, mint két villanás, a 77. vadász-század két csíkos orrú Mustangja robbant be a képbe. Bár még ők sem voltak lőtávolban, de a vezér tüzet nyitott. Úgy láttam, hogy nyomjelzői valamivel a 262-es mögött húztak el. Lövéseivel csak egy dolgot ért el: riasztotta a közeli reptér légvédelmét. A géppár élesen jobbra, én meg balra kifordulva igyekeztünk elkerülni a rémisztő tűzijátékot. A rafinált német feltehetőleg azért nem manőverezett, hogy szépen "besétáljunk" a pergőtűzbe, ő pedig ezt kiaknázva, nyugodtan leszálljon. A földközeli párafoltokat kihasználva igyekeztem kitörni a veszélyes zónából. Nem is reméltem, hogy újra meglátom a 262-est. De az történt. Előző irányához képest 180 fokot fordult és széllel szemben, leszálláshoz behelyezkedve húzott át előttem. Gázt adtam és műszer szerint 120 m-nyire a talajtól, éles, jobb fordulóval mögé kerültem. 500 km/h-val száguldva közeledtem a talán fele ekkora tempóval imbolygó géphez. Mivel egyre lassult, könnyedén utolértem. Rájöttem, hogy másik hajtóműve is leállt. Annyira a közelébe repültem, hogy beláttam a fülkébe. Kétségbeesve kapkodott, de már nem tudott mit tenni, hogy megmentse az áteséstől. A gép balra billent, orrát leadta és egy fél fordulatot követően eltűnt egy sekély felhőrétegben. Az alig két másodperc múlva bekövetkező villanásból tudtam, hogy földbe csapódva felrobbant. Úgy pusztult el, hogy egyetlen lövést sem adtam le rá, ezért a történteket fotógéppuskám nem is rögzíthette. Allen százados, aki jóval lemaradva követett, azonban látta az egészet és jelentésében nekem igazolta lelövésként. Ebből később megosztott győzelem lett, mert a 77. század pilótája, Fiebelkorn százados is jelentette, hogy tüzelt a 262-esre, kísérője pedig azt, hogy megfigyelte a gép megsemmisülését.