Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
#6496
Ha esetleg valaki akar róla olvasni magyarul is akkor itt van (Zicherman István szerzeménye az index egyik forumáról):
"1941. június 23-án, Nyugat-Ukrajna területén, kezdetét vette a világtörténelem legnagyobb páncélos ütközete, amely egy héten át tartott. A Brodi-Rovno-Luck szakszon élethalál harcot vívtak a szovjet 8., 9., 15., 19. és 22. gépesített hadtestek, és a német 11., 13., 14. és 16. páncélos hadosztályok.
Június 22-én ebben az öt szovjet gépesített hadtestben összesen volt: 33db KV-2, 136db KV-1, 48db T-35, 171db T-34, 2415db T-26, OT-26, OT-131, T-27, T-36, T-37, BT-5 és BT-7 harckocsi. Összesen - 2803 szovjet tank. Azaz, az öt nyugati katonai körzetben összpontosított teljes szovjet harckocsi-állomány egynegyede, ami a Szovjetunió európai területén volt akkoriban elszállásolva. (Lásd:??????-???????????? ??????, N"11, 1993) Hozzá kell tenni azt is, hogy Broditól nyugatra harcolt a szovjet 4. gépesített hadtest - a Vörös Hadsereg legerősebb hadteste, amely akkoribanrendelkezett 892 harckocsival (ebből 89db KV-1 és 327db T-34 harckocsi). Június 24-én az állományából evakuálásra került a 8. harckocsizó hadosztály egységei (összesen 325 harckocsi, kizárólag T-34 és KV-1 harckocsikkal), és később a hadtest megmaradt egységei szintén belefolytak a 15. gépesített hadtestbe.
Június 22-én,a velük szemben álló négy német páncélos hadosztályban volt: 80db Pz-IV, 195db Pz-III (50-mm), 89db Pz-III (37-mm), 179db Pz-II, 42db BefPz. Ez körülbelül a Keleti fronton akkoriban fellelhető teljes német páncélos állomány egyhatod része. Ezenkívül, június 28-tól az adott ütközetbe belépett a 9. német páncélos hadosztály is (június 22-én - 20db Pz-IV, 60db Pz-III (50-mm), 11db Pz-III (37-mm), 32db Pz-II, 8db Pz-I, 12db BefPz (Lásd bővebben: T.Jentz, Panzertruppen 1933-1942.).
(a továbbiakban, a megkülönböztetés megkönnyítése végett a szovjet egységeket harckocsizónak nevezem, a németeket - páncélosnak. Ennek megfelelően - a szovjet ek egyéb egységeit - lövész és gépesített lövésznek (bár formálisan ezek motorizáltnak számítottak), a németekét - gyalogságinak és motorizáltnak).
Június 23-án, az I.I.Karpezo tábornok által vezetett 15. gépesített hadtest 10. és 37. harckocsizó hadosztályai támadást intéztek a német hadsereg jobb szárnyára, hogy áttörjék a Miljatyin környékén bekerítésben harcol 124. lövészhadosztály körüli gyűrűt. Mindeközben a hadtest 212. gépesített lövész hadosztályát kénytelenek voltak hátrahagyni, mivel nem volt elegendő teherautó és vontató az egység szállítására. A mocsaras terep és a Luftwaffe állandó támadásai lassították a harckocsizó hadosztályok előretörését (a 19. harckocsizó ezred, teljes létszámban, a mocsarakba ragadt, és így nem vett részt az adott nap harci eseményeiben), így a német 197. gyalogos hadosztály képes volt erőteljes védelmi övet építeni saját szárnyán. A szovjet előőrsben haladó pár darab T-34 harckocsi támadása pánikot váltott ki a német katonákban, mivel a páncéltörő eszközök hatástalannak bizonyultak az új szovjet harckocsikkal szemben. Mindössze a hadosztály parancsnokának személyes példaadása mentette meg a helyzetet. A támadás után a T-34-eket hátravonták, így a továbbiakban nem vettek részt a harcban. Ráadásul estére megérkezett a 11. páncélos hadosztály.
Június 24-én a 11. páncélos hadosztály elindult Dubno irányában, letörve a 37. harckocsizó hadosztály ellenállását és súlyos veszteségeket okozva annak. A 10. harckocsizó hadosztályt, amely aktív védelemben harcolt és állandó ellentámadásokkal zaklatta a németeket, a német gyalogság megállította Lopatyin környékén. Ugyan ezen a napon, Brodi körzetébe lett vezényelve a 8. gépesített hadtest. A hadtest parancsnokának, D.I.Rjabisev tábornok visszaemlékezései szerint, útközben elveszítették a könnyű harckocsik felét (k.b. 300db BT harckocsi; az okok: kifogyott üzemanyag, technikai meghibásodás, balesetek, a német légierő támadásai, stb.).
Június 25-én a 13. és 14. páncélos hadosztályok bevették Luckot, és folytatták előretörésüket Rovno irányába. Itt belerohantak a felvonulóban lévő 9. gépesített hadtestbe. Ugyan ekkor, az erősen megtépázott 22. gépesített hadtest egységei védelembe helyezkedtek Luck környékén, a 27. lövészhadtest megmaradt egységeivel együtt. Közben Rovno alá kezdtek beérkezni a 9. és 19. gépesített hadtest 20., 35., 40. és 43. harckocsizó hadosztályai. Ők kapták azt a feladatot, hogy menetből intézzenek támadást a német 11. páncélos hadosztály ellen. Egy másik irányból ugyan ezt a német hadosztályt a 8. gépesített hadtest 12. és 34. harckocsizó hadosztályainak kellett volna támadniuk.
Június 26-án kezdetét vette a Keleti-front első szovjet hadászati ellentámadása. A gépesített hadtestek közötti együttműködést senki sem koordinálta, ráadásul a 9. és 19. gépesített hadtestek több egysége még úton volt, vagy még nem rakodott ki a szerelvényekből. Az ütközetben kizárólag a harckocsizó egységek vettek részt, részben lövész egységek támogatása mellett. Sikerült elvágniuk a Luck-Rovno országutat, miközben a 43. harckocsizó hadosztály egységei bevették Dubnót, de csupán azután, hogy a 11. páncélos hadosztály vő csapásmérő egységei elhagyták a várost és folytatták az előretörést keleti irányban.
A németek, megérezve a rájuk leselkedő komoly veszélyt, visszafordították a 13. páncélos hadosztályt, Lucktól délre, pedig a Berilnből érkező parancs előírta a további keleti előretörést. Ezenkívül, a németek bevetették a 75., 111. és 299. gyalogsági hadosztályokat, hogy azok biztosítsák a 11. páncélos hadosztály közvetlen hátországát és kommunikációs vonalait.
A 15. gépesített hadtest és a 8. gépesített hadtest egységei egymás felé haladtak, és egyesülésük már csupán idő és üzemanyag kérdése volt.
Közben a 8. gépesített hadtest parancsnoka megparancsolta a 34. harckocsizó hadosztálynak, és a 12. harckocsizó hadosztály előörsének, hogy azok vágják el azt az országutat, amelyen át a 11. és 16. német páncélos hadosztályok ellátása folyt. Közben Lemberg (Lvov) irányából megérkezett a 4. gépesített hadtest 8. harckocsizó hadosztálya, hogy részt vegyen az ellentámadásban.
Június 27-én Rokosszovszkij 9. és Feklenko 19. gépesített hadtesteinek támadása kezdett lassulni. Az előörsök szinte teljesen megsemmisültek vagy felmorzsolódtak, ráadásul fogytán volt a lőszer és üzemanyag, így a hadtestek előbb megálltak, majd kénytelenek voltak visszavonulni. Az előörsök maradványai így teljesen elszakadtak a többi egységtől, és 10 kilométeres mélységben, a német csapatok hátában, bekerítésbe kerültek. Ezek végleges felszámolására lett bevetve a 13. páncélos hadosztály, amely oldalba támadta ezeket, majd miután végzett velük, keletnek fordult, és elindult Rovno irányába. Úgy jött ki, hogy a 13. páncélos hadosztály hírtelen a négy szovjet harckocsizó hadosztály hátában találta magát, így a következő két nap folyamán a szovjet csapatok a német hadosztály mögött haladtak, szintén keleti irányban. A 11. páncélos hadosztálynak sikerült birtokba venni az Osztrog környékén található átkelőhelyeket, így a szovjet parancsnokságnak nem maradt más választása, mint hogy összegyűjtse minden fellelhető (és igen kis létszámú) tartalékát, hogy blokád alá vonhasság a németek 13. és 11-ik hadosztályát.
A szovjet ellentámadás a német hadseregcsoport déli szárnyán nem sokban volt sikeresebb. Ott a csapáshoz összegyűjtötték a 8. gépesített hadtest 12. és 34. harckocsizó, 7. gépesített lövész hadosztályokat, illetve a 14. lovassági hadosztályt. A 15. gépesített hadtest 10. harckocsizó hadosztályának megsegítésére végre megérkezett a 4. gépesített hadtest újonnan, megmaradt harckocsik egységeiből feltöltött 8. harckocsizó hadosztálya (mint korábban írtam, a hadosztály előző harckocsiparkját evakuálták). Viszont ezekben az alakulatokban az eredeti állománytáblákhoz mérten mindössze a harckocsik fele volt meg (k.b. 800db). A 12. és 34. harckocsizó hadosztályoknek sikerült előrenyomulniuk k.b. 5 kilométert, de nem tudták áttörni a 111. német gyalogsági hadosztály védelmi övét. Miután a szovjet támadás kifulladt, a németek bevetették a 13. páncélos hadosztályt, amelyet a 111. gyalogsági hadosztály támogatott. Sikerült kierőszakolniuk egy folyosót, ami elvágta egymástól a 9. és 19. gépesített hadtesteket, amelyek Dubnótól északra operáltak, illetve a 8. gépesített hadtestet, amely Dubnótól délre harcolt. A 7. gépesített hadosztályt hátbatámadta a 16. páncélos hadosztály, miközben a 75. gyalogos hadosztály megrohanta a 12. harckocsizó hadosztály hátországi egységeit, elvágva az első vonal alakulatait a törzstől és ellátmánytól, technikai bázistól.
Június 28-án a 13. páncélos hadosztály elérte Rovnót, viszont nem rendelkezett gyalogsági támogatással, mivel minden gyalogsági alakulatot a németek Dubno alá vezényeltek. A 9. és 22. gépesített hadtesteknek, visszavonulva Dubno alól, sikerült védelembe helyezkedniük Lucktól délkeletre. Ezzel létrejött egy ,,erkély", amely feltartóztatta a német ,,Dél" hadseregcsoport előretörését Kijev irányába. Úgy tartják, hogy ennek eredményeképpen döntött Hitler úgy, hogy megváltoztatja stratégiai terveit, és újabb csapatokat küld a déli hadseregcsoport megerősítésére, ezeket elvonva a moszkvai csapásmérő főirányból.
Június 28-án, a 12. és 34. harckocsizó hadosztályok Dubnótól nyugatra harcoltak, viszont a főbb harckocsi-erőket igyekeztek ekkor már kivonni a harcból.
Mindeközben, Osztrog körzetébe megérkezett az 5. gépesített hadtest (június 22-én, papíron, 1070db harckocsival rendelkezett). Más adatok szerint, Osztrog alatt csupán az 5. gépesített hadtestből mindössze a 109. gépesített hadosztály és egy harckocsiezred harcolt, és ezeknek sikerült megállítani a 11. páncélos hadosztály egységeit. Ugyan ezen a napon Brodi védelmét megerősítették, a helyszínre vezényelve a 37. lövészhadtest egységeit. Viszont a németek is új erőket dobtak a szovjet védelem bal szárnyára (Lvov körzetében) - a 9. páncélos hadosztályt. Ez a manőver teljesen rombadöntötte a szovjet védelem bal szárnyát.
Ekkor a szovjet harckocsik gmár gyakorlatilag üzemanyag és lőszer nélkül maradtak.
A nehézségek június 29-én csaptak át katasztrófába. Reggel a 13. páncélos hadosztály Rovnótól keleti irányban megindult, miközben a szovjet csapatok a várostól északabbra és délebbre elkezdték a visszavonulást, gyakorlatilag a támadó német ékekkel párhuzamosan. A szovjet harckocsik egyre gyakrabban álltak le az út mentén, és a német gyalogság elkezdte felszámolni a 12. és 34. harckocsizó hadosztályok lemaradozó alegységeit.
Június 30-án a 9. páncélos hadosztály megtámadta a 3. lovassági hadosztály maradványait. Ezután elvágta egymástól a 8. és 10. harckocsizó hadosztályokat, befejezve ezek bekerítését. Ekkorára a 6. szovjet hadsereg parancsnoka elrendelte a visszavonulást a Lvovtól keletebbre található védelmi övhöz. A németek közben egybegyűjtötték Lucktól délebbre a 13. és 14. páncélos hadosztályokat, hogy ezzel az ,,ököllel" csapást mérjenek Zsitomir és Berdicsev irányába.
Július 1-re a Délnyugati-front gépesített hadtestei gyakorlatilag megsemmisültek. A 22.-ben mindössze a harckocsik 10% maradt meg, a 8. és 15.-ben - 10-15%, a 9. és 19.-ben - 30%. Valamivel jobb helyzetben volt a 4. gépesített hadtest, amelyet A.A.Vlaszov tzábornok vezetett (igen, az a bizonyos) - neki sikerült megőriznie a harckocsipark k.b. 40%-át.
Viszont ha összehasonlítjuk a Délnyugati-front, és atöbbi szovjet front eredményeit, meg kell jegyezni, hogy ez tudott a legtöbb kárt okozni a németeknek, a háború adott időszakában.
Végezetül had szerepeljenek a 11. páncélos hadosztály egyik neves személyiségének, Guderiannak a szavai, amelyekt éppen az adott események kapcsán írt:
,,Személy szerint az orosz katona jó volt kiképezve és kemény ellenfélnek bizonyult. A lőkiképzésük nagyszerű volt - nagyon sok katonánkkal fejlövés végzett. A felszerelése egyszerű volt, de hatékony. Az orosz katonák földbarna egyenruhát hordtak, amely jól álcázta őket. Az ételük spártai volt, nem úgy, mint a miénk. Kénytelenek voltak szembekerülni a német páncélos hadosztályok profi harcászatával. Azaz, a mőverező készséggel, váratlan támadásokkal, éjszakai harccal, illetve a páncélosok és gyalogság szoros együttműködésével.
Ami az oroszok határmenti harcokban bemutatott harcászatát illeti. A benyomásaink szerint, az orosz századok és szakaszok önmagukra voltak hagyva. Nem volt megszervezve az együttműködésük a harckocsikkal és tüzérséggel. A felderítést ekkor egyáltalán nem alkalmazták. Nem volt rádiókapcsolat a parancsnokságok és alegységek között. Ezért a támadásaink gyakran teljesen váratlanul érték őket."
Ahoyan Glantz ezredes tartja - az elkeseredett, de eredménytelenül zárult szovjet ellentámadások hátráltatták a német ,,Dél" hadseregcsoportot legalább egy héten keresztül. Ezzel elérték, hogy Hitler a ,,Közép" hadseregcsoporttól csapatokat vezényeljen át a déli hadseregcsoport megsegítésére, azaz megerősített az ukrajnai csapásmérő irányt, és gyengítette ezzel a moszkvait. Glantz arra is rámutat, hogy a Nyugat-Ukrajnában zajló ütközetek azt is világossá tették a németek számára, hogy harckocsizóik nem legyőzhetetlenek. Ráadásul hatalmas tapasztalatokra adtak lehetőséget a későbbi nagy szovjet harckocsi-parancsnokoknak, mint például Rokosszovszkijnak, ami bár nagyon sokba került a szovjeteknek, de rendkívül hasznosnak bizonyultak."