Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
harcu #5915 A sokat emlegett féligazságok és általánosságok:
Sztálin kinyírta az orosz tisztikart:
Igen, megtette. Nem azért, mert hülye volt, hanem mert személyi kultuszt épített ki, és eltette láb alól a lehetséges ellenzéket. Így egyfelől csak hívei maradtak, másfelől mindenki más behúzta a nyakát, és kushadt. Az új tiszti generáció még nem volt kialakulva, de Sztálin ezt a hadsereget már alkalmasnak minősítette Európa lerohanására, mivel 1941 júliusában már támadni akart. Azaz a hadsereg alkalmas volt tömeges hadmozdulatok kivitelezésére. Voltak már jó tisztjei, mint Zsukov és Vorosilov. Bár messze nem értek fel a német kiképzés eredményével, de nem volt mindegyik cipészből lett tábornok. A szovjetek eleve nem olyan hadműveleteket terveztek, mint a németek, hanem konzervatív, frontális támadásokban gondolkoztak. Erre utal, hogy 100000 harckocsizót, és ugyanennyi pilótát akartak kiképezni. A saját technikai szintjén a szovjet hadsereg igenis ütőképes volt, és gondot okozott volna bárkinek megállítani őket. 1941-ben is már a szovjet hadsereg volt a világ legerősebb hadserege, mind emberszámot, mind fegyverzetet tekintve.
A szovjet tankok nem voltak bevethetők, és gyengék voltak:
A többség a BT és a T-26 széria volt. Ezek gyenge rohamtankok, amiket a vonalak áttörése után az ellenfél hátországában szánt műveletekre szántak. De milye volt a németeknek? Pz-II és III, T-38, T-35. Ezekkel azért fel tudták venni a harcot, és nyomasztó számbeli fölényben voltak. A pár száz darab (300?) Pz-IV-est a szovjetek 2000 db. T-34 és KV tankkal überelték. Ha csak a fele volt bevethető, a szovjetek akkor is 3-4x-es fölényből várták az összecsapást.
A fő gond nem ezek voltak, hanem két dolog:
1: a német légierő: A németek gyorsan átvették a légtéruralmat, onnantól a szovjet páncélosoknak nem sok esélyük volt. Ahogy a nyugati fronton a németek, úgy a keletin a szovjetek a légierőnek köszönhetően szenvedték el a legnagyobb veszteségeiket. Bár a szovjet légierő nem volt fejletlen, de nem volt megszervezve rendesen a bevetése.
2: Az első pont folytatásaként a szovjeteknek ki volt adva, hogy nem lőhetnek rá a német katonákra. Mikor már több órája folytak a harcok, a Kreml még mindig olyan parancsot adott, hogy csak véletlen határvillongás lehet, és nem szabad a németeket provokálni. A harctéri parancsonokok gyakorlatilag nem tehettek semmit. Így az első órákban a németek azt csináltak, amit akartak. Tömegesen támadták a repülőtereket, az első hét végére 10000 körüli szovjet repülő veszett el. A Stukák úgy működtek, ahogy tervezték őket, pontosan csaptak le, és takarították el az ellenállás gócpontjait. Az egyes szovjet egységek a nemtámadási parancs miatt önállóan vették fel a harcot, ha éppen felvették, ami pont a német lehengerlő taktika miatt eleve kudarcra volt ítélve.
Mindehhez adjuk hozzá, hogy a csapatok jelentős részét menetben, málházva kapta el a német támadás, amint éppen a megindítandó szovjet támadáshoz felvonulva igyekeztek a kiindulási helyükre, a többi szovjet csapat pedig nem alakított ki védelmi övezeteket. A szovjet tüzérséget lőszerrel együtt kipakolták a német határ mellé a szántóföldekre, így a szovjet tüzérség gyakorlatilag az első órákban megszűnt létezni.
Namármost ilyen körülmények között a világ akkori legjobb - de nem a legerősebb - hadserege intézett többfrontos támadást a szovjetek ellen. A Vörös hadsereg gyakorlatilag órák alatt összeomlott, és onnantól fogva ember legyen a talpán, aki a védekezési lehetőségtől parancs útján megfosztott, emiatt szétvert és menekülő erőket össze tudja fogni, újra felfegyverezni, és bevetni a németek ellen. Ezek az emberek azonnal elhitték, hogy a németek legyőzhetetlenek.
Természetesen nem kell kisebbíteni a németek érdemeit, hiszen pár hónapig gyakorlatilag ellenállás nélkül hatoltak előre, minimális veszteségek mellett. A támadásuk szétzilálta a világ legerősebb hadseregét, amelyik az összeomlás szélére került. Elfoglalta az ellenség ipari és mezőgazdasági potenciáljának jelentős részét. Azonban a sikert már nem tudták kihasználni.
Sztálint szokás idióta zsrnoknak beállítani. Nem volt idióta, vagy legalábbis sokkal értelmesebb volt a maga módján Hitlernél. Sokkal inkább hagyta a tábornokait parancsolni, mint az ellenfele, és az országa is sokkal jobban fel volt készülve a háborúra. Meghalt pár millió embere? Na és, volt még másik 200 millió, mentesen a rendszer ellenségeitól, kocsonyaként remegve várták a parancsait. Sztálin okos zsarnok volt, aki módszeresen intézte el az ellenségeit és ellenlábasait.