Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
  • [NST]Cifu
    #5407
    NorBear:

    Csak az a kérdés hogy Nyugat-Szibériai terület stratégiailag,gazdaságilag,iparilag
    milyen jelentőséggel bírt?


    Nyugat-Szibéria faiparilag például, de talán rézbányák is lennének tán arrafelé. A déli részek, a mai Türkmenisztán, Azerbajdzsán és többiek pedig olaj terén.

    Ha a Ju 88-as és a He 111-es gépekből indulunk ki a 2400-2500km-es hatótávolságukkal még épp hogy elérhették volna az Urali gyárakat

    A probléma ott kezdődött, hogy felderítőgépek kellett volna, amelyek megtalálják a gyárakat, ha jól rémlik, a németek nem ismerték ezek pontos helyzetét, csak sejtették létezésüket. A másik gond, hogy ilyen hatótávolságnál már ezeknek a bombázóknak kicsi a bombaterhelése, és még nagyobb gond, hogy közvetlenül a frontvonal közeléből kellene indulniuk, amivel kiteszik magukat az ellenséges ellentámadások veszélyének, illetve ezek a repterek nem voltak ideálisak a feladatra. Hiányzott egy 3500-4000km-es hatótávolságú bombázó, amely a biztonságos és jól kiépített repterekről indulhatot volna, ahol a logisztika is kevésbé problémás.

    Gundark:

    Utólag könnyű okosnak lenni és kijelenteni hogy ez a harcjármű meg ez a vadászgép nem alkalmas arra hogy..

    Itt annyiból más a dolog, hogy a németek tudták, hogy kellene az Ural-bombázó, egyszerűen mégis elvetették, és helyette a taktikai feladatokra alkalmasabb, és mellesleg egyszerűbben, olcsóbban gyártható Ju-87, Ju-88, He-111 gépek tömegtermelésére koncentráltak. Még Göring is úgy fogalmazott 1937-ben, hogy Hitler sose azt kérdezi, hogy mekkora bombázóink vannak, hanem azt, hogy mennyi.

    Ezek után mindenesetre meglepő, hogy 1938-ban meg olyan kijelentést tett, hogy nem rendelkezik olyan bombázóval, amely képes az Atlanti-óceánt átkelve 4,5 tonna bombaterhet New Yorkra dobni, és mennyire örülne egy ilyen gépnek. 1942-re aztán ebből nőtte ki magát az "Amerika-bombázó" program.

    Tehát igen, valóban egy "mi lett volna..." dolog, de a tényekkel ezúttal teljesen tisztába voltak, ám ismét felülkerekedett a rosszul vezetett német fejlesztések rákfenéje, az, hogy nem volt egy határozott koncepció és hosszú távú terv, amihez idomulhatot.