Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
#5033
A research documentary team Thursday reports the discovery of two Japanese "samurai submarines" scuttled after the end of World War II.
The "I-14" carried two planes while submerged, while the "I-201" was a diesel-powered attack submarine with a range of 37,500 miles.
"These submarines are 60-year-old time capsules offering firsthand insight into a military technology that was far ahead of its time -- so much so that if introduced earlier and in greater numbers, the submarines had the potential to turn the tide of war," said Dr. Hans Van Tilburg of NOAA’s Office of National Marine Sanctuaries, in a statement.
The subs, sitting at a depth of 3,000 feet, were discovered by a NOAA Undersea Research Lab at the University of Hawaii at Manoa team along with National Geographic Channel filmmakers.
In the NGC documentary, "Hunt for the Samurai Subs," (Tuesday, November 17, 9:00 p.m. ET/PT), Navy officers involved in scuttling the subs, captured after World War II, say the U.S.A. sank them to evade sharing their technology with the Soviet Union as promised by treaty. About 400 feet long, the "Sen-Toku" class subs were intended to carry out missions against the U.S. mainland, including 1,800 pound bomb drops by kamikaze planes launched from the I-14.
A II. Világháborus Japán csodafegyver a Szamuráj tengeralattjáró, 37500 mérföldet tudott megtenni egyszeri tankolással???
Nagyon laikus volt, aki ezt írta, és sikeresen összekevert három eltérő típusú tengót.
I-400 osztály (Sen-Toku): Ezek a vizi-repülőgép-hordozó monstrumok voltak a második VH legnagyobb tengeralattjárói, a Nukleáris meghajtású tengókig nem épült ekkora, több, mint 5000 tonnás vízkiszorításuk volt a felszínen, ebből több száz tonnát nyomott a diesel-olaj üzemanyaguk, amivel valóban képesek voltak 37.500 tengeri mérföldet (1 tengeri mérföld = 1.816 km, vagyis cirka 69.500km) 14 csomós (tengeri mérföld/óra) sebesség mellett megtenni a felszínen haladva, diesel-motorjai segítségével. Ha még lassabban megy (mondjuk 10 csomó körül) akkor akár még többis lehetett a hatótávolsága...
I-201 (Sen Taka): Ő egy kisebb (~1200 tonnás) támadó tengeralattjáró volt, a német U-XXI. osztályhoz hasonló, nagy sebességű tengeralattjárók, hatótávolságuk 5.800 tengeri mérföld volt 14 csomó mellett, és 15.000 tengeri mérföld 6 csomó mellett.
I-14, alias "AM" osztály: Ő is egy vizi-repülőgép-hordozó tengeralattjáró két vizi-repülőgéppel, vízkiszorítása 3600 tonna neki is felszínen, hatótávolsága 21.000 tengeri mérföld 16 csomóval.
Viszonyítás képpen a németek ismertebb tengói:
U-VII osztály: 781 tonna vízkiszorítás vízfelszínen, hatótávolsága 8.190 tengeri mérföld 10 csomós sebességel
U-IX osztály: 1031 tonna vízkiszorítás vízfelszínen, hatótávolsága 19.425 tengeri mérföld 10 csomóval.
U-XXI osztály: 1600 tonna vízkiszorítás vízfelszínen, hatótávolsága 15.500 tengeri mérföld 10 csomóval.
A hatótávolságokhoz egy kis adalék. A legismertebb német tengó, a VII.-es osztály "csak" az atlanti-óceánon tevékenykedett jobbára, ritkán elhúzodtak másfele is, de akkor valamilyen módon után kellett tankolni őket, illetve a kilőtt torpedóikat pótolni, az ellátmányt kiegészíteni. Erre a németek "fejőstehénnek" csúfult átalakított teher-tengeralattjárókat használtak. A IX.-es osztály kifejezetten nagy hatótávolsággal bírt, és első sorban a távoli vízeken, például az Indiai-oceánon tevékenykedtek.
A Japán tengók, különösen a vízi-repülőgép-hordozó tengóktól az volt az elvárás, hogy Japánból elindulva átszeljék az egész Csendes-óceánt, és amerika nyugati, vagy akár keleti-partjait is elérhessék. Utóbbi ugyebár szép kis kerülő, hiszen a Panama-csatorna nem jöhet szóba, vagyis Dél-Amerikát megkerülve érhették volna el a céljukat. Így érthetővé válik, miért is volt szükség ekkora üzemanyagmennyiségre, és ekkora hatótávolsága. Viszonyításképpen Tokyo és Los Angeles között a távolság durván 5000 tengeri mérföld, ha egyenes vonalban hajózhat a tengó...