Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
elmeroggyant #4927 A második felével egyetértek. Pont azt írtad, amit Rommel. Ha megfelelő összpontosítás történik Afrikában, akkor a 8. hadsereg nem állítja meg őket.
Rommelnek az első akciói után ha jól rémlik 3 páncélos és 2-3 gépesített lövész hadosztályt ígértek. Ez még 1941 májusa előtt volt, tehát ekkor ő még csak egy könnyű hadosztállyal (az eredeti 3 dandár helyett 2, viszont gépesített) meg a megerősítőivel szállt versenybe (plusz az akkor még erősen demoralizált olasz csapatokkal). A 15 pc. ho. csak 1941 májusában érkezik be hozzá. És tudjuk, mit jelentett az az egy hadosztály. Ha valóban megkapja az ígért erőket, akkor az angoloknak nem lett volna esélye.
Amire ő (Rommel) hivatkozik többször, az az akkor még (1941-42) Nyugat-Európában lévő páncélos és gépesített lövész hadosztályok. Ezeket akarta megkapni. Leírása szerint ezek Dániában, Norvégiában, illetve Franciaországban állomásoztak - nagyjából 8-10 gépesített hadosztályról volt szó. Ezek csak 42 második felében kerülnek bevetésre a keleti fronton - addig jórészt megszálló erőként funkcionálnak. Igaz, nem a legjobb alakulatok, viszont nem is a legrosszabbak. És ami a legfontosabb neki: gépesítettek. Afrikában mással már akkor sem lehetett versenybe szállni.
Ha csak 5-6 hadosztályt megkap ezekből, illetve a X. légihadtestet hamarabb odarakják (esetleg nem csak egy légihadtest kerül oda, hanem esetleg több), akkor nem lett volna reménytelen lenyomni az angolokat Afrikában és a Közel Keleten. Sőt. Az angoloknak gyakorlatilag akkoriban túl sok minden már nem volt a kezükben. Voltaképpen élethalálharcot vívtak Szuezért.
Ha esetleg még megemlítünk egy olyan lehetőséget, hogy a németek nem 41 februárban szállnak partra, hanem mondjuk már 40 szeptemberében (az olasz támadás kifulladásakor, vagy esetleg az olasz támadással egyidőben, akkor eleve nem kell végigmenniük Líbián, hanem alapból Tobrukot használhatták volna kiindulási pontként. Mivel az angol harckocsik nagy része ekkoriban épp Dünkirchen homokjában múlatta az időt, illetve a légierejük nem kicsit megtépázva épp akkor próbált ellenállni a Luftwaffének honi földön, valszeg nem sok esély lett volna Szuez megtartására részükről.
A németeknek meg 40 szeptemberben nem okozott volna különösebb problémát a 10 páncélos és 7 gépesített lövészhadosztályból párat átdobni oda. És akkor még az olasz flotta sem volt úgy szétverve, mint később, tehát támogatni is tudta volna őket.
Ráadásként megemlítendő, hogy Afrikában az arabok leginkább a németeket komálták.
Egyrészt a már régen meglévő (1. vh. előtti) kapcsolatoknak köszönhetően (Berlin-Bagdad vasútvonal és járulékai), másrészt az arabok már akkor sem túlzottan szimpatizáltak sem a zsidókkal, sem az angolokkal.
Hogy mennnyire így volt ez, arra két dolog:
1. Mikor 41 augusztusában az angolok katonailag is megszállták Irakot, akkor az iraki vallási vezetők szent háborút hirdettek az angolok ellen (amit az angolok persze vérbe folytottak illetve nem kis engedményekre kényszerültek).
2. Iránban a vezetés németbarát volt egészen az angolok beérkezéséig (41). A sah gyakorlatilag nem rendelkezett hatalommal, hanem a különböző mágnások és helyi nagyemberek kezében volt minden. Ezekkel pedig a németeknek ritka jó kapcsolataik voltak.
Gyanítom nem lehet túl szerencsés úgy harcolni egy erős német gépesített erővel szemben, hogy az ember hátában bármikor kitörhet a káosz, és elvághatják az utánpótlását. (Nem véletlenül szállták meg Irakot és Iránt 41-ben az angolok, mihelyt némi erővel rendelkeztek arrafelé.)
Ha pedig továbbvisszük a fonalat (egy esetleges Irak-Irán németek általi elfoglalását):
- Olaj lesz a németeknek dögivel. Finomítót (mobil) Majkopba is vittek magukkal a németek, tehát egy részét már ott helyben tudják üzemanyaggá alakítani. Ha mást nem, de legalább az ottani erőket nem kell üzemanyaggal ellátni. Illetőleg az angolok elvesztik az olajukat, na meg valszeg Indiát is (igen, ott is szimpatikusabbak voltak a németek akkoriban; nem beszélve arról, hogy a japók is akkor kezdtek azon a részen nyüzsögni).
- A Kaukázust kikerülve elég közel kerültek volna az orosz olajhoz is. Pont a Kaukázus mellett van Baku. Északabbra Groznij és Majkop. Kellő erőkoncentrációval a kezdeti támadáskor (1941 nyara) elvágható az oroszoktól ez a terület.
Miért fontos (amellett, hogy a németek további olajat szereznek)?
Mert az orosz olajtermelés 80-90%-a onnan jött. Elég gáz, ha ettől elvágják őket.
Mindeközben pedig a németeknek nem lesz gondjuk üzemanyag terén, ami jelenti a kiképzés színvonalának emelkedését (pontosabban nem fog lecsökkenni a színvonal) a harckocsizók, U-Bootok ill. légierő terén; valamint a hadműveletek során sem kényszerülnek annyi kompromisszumra és nem kell összecsorgatni a benzinyt olyan nehezen.
Szóval ez a dolog akár a háború kimenetelét is befolyásolhatta volna.
Persze ez is csak egy "ha" a sok közül. ;)