Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
Kurfürst #3183 "De nézzük csak. Me-109. A nagy sebességű és magasságú vadászváltozatokat általában már nem használták Jabo bevetésekre, és külön Jabo változatok voltak rendszerben, például az első Jabo változat a Me-109E-1/B, majd az E-4/B. Az E-7/U2-nél jelent meg a plusz páncélozás, mivel a Jabo feladatkörben sokszor kiütközött a páncélozás hiánya. "
Ne keverjük a dolgokat, a 109-es sorozatnál nem volt "külön" Jabo változat, az első szériákon nem volt még bombafelfüggesztő, aztán 1940 közepén kísérletképpen felrakták rá és az elektromos bombakioldó panelt a műszerfalra, majd ezeket elnevezték E-1/B-nek illetve E-4/B-nek, mert az E-1 és E-4 alapváltozatra épültek, csak ezeken volt bomba szállításához cucc, és ezt jelölték külön - kezdetben!
Az E-7-en fölösleges is lett volna, mert ez már eleve rendelkezett csatlakozási ponttal a törzs alatt póttank vagy bomba részére. A csatlakozópontok előre ki voltak alakítva _minden_ gépen, és fülkébe az elektromos bombakioldó panelt kellett beszerelni, és csatlakoztatni (ahogy meg is tették, az anglia csata vége felé pl. jött egy parancs hogy a gépek egyharmadát át kell alakítani a fenti módon vadászbombázóvá, ezt maguk az egységek végezték el).
A későbbi szériákat nem jelölték külön (nem volt hivatalosan pl. F-x/B, max. a háború utáni könyvekben) egészen egyszerűen azért, mert már _bármelyik_ gépre fel lehetett pakolni a szükséges bombafelfüggesztőt, és vadászbombázóként bevetni.
A G szériánál csak az változott hogy ezek és az új átalakítókészletek kaptak egy kódot, R I, R II, R III stb. Egyébként alapvetően nagy magasságú vadásznak készült, mégis bármelyik képes volt bombafelfüggesztőt vinni.
A 109K szériában gyakorlatilag ugyanezek a Rüstsätz-ok voltak rendszeresítve, mint a Gusztinál, csak kicsit más számozással, illetve az eredeti R II-est törölték (ez a ETC 50/VIIId bombafelfüggesztőt jelölte, ami négy 50 kg-os bombát vitt, de addigra már szinte kizárólag kazettás bombákat használtak a kisebb repeszbombák helyett. De pl. az R I, a ETC 501/IXb bombafelfüggesztőt, amely 250 kg vagy 500 kg-os bombát fogadott továbbra is használatban maradt).
Voltak nagyon kis számban épített különleges feladatú vadászbombázók, mint pl. a páncélozott E-7/U2 vagy a nagy hatótávú G-1/R1 széria, de gyakorlatilag ezek is csak némi gyári átalakítást jelentettek ugyanazon a sorozatban készült 109E vagy G sárkányon, nem volt külön "típus". A végszereldében kicsit mást berendezéseket kaptak, ennyi volt a különbség. Gyakorlatilag lényegtelenek, alig pár tucat épült ezekből.
A 190-es széria ugyanez, valamennyi 190A alap vadász változat képes volt bombák szállítására a törzs alatt, hasonló rendszerben mint a 109G, de volt néhány kifejezetten Jabo/csata épült változat, a páncélozott 190F vagy a nagy hatótávú (két póttank a szárnyak alatt) 190G.
A szövi oldalon ennyi változás sincs, a "vadászok" illetve "vadászbombázók" között csak annyi volt a különbség, hogy a külső felfüggesztő pontra került-e bomba vagy sem..
"Nos, nézzük, a háború második felében a legtöbb esetben kiderült, hogy jobb célszerű feladatkörre gyártani a gépeket, az elfogó vadászgépnek gyorsnak kell lennie, magasra kell feljutnia és könnyűnek kell lennie. A vadászbombázó/Jabo gépek általában erősebb páncélozást kaptak, és főleg a kis magasságú repülésre voltak felkészítve. "
A gond csak az, hogy egész egyszerűen nem voltak külön feladatkörre gyártott gépek. Az első "vadász" Typhoonok és a későbbi "vadászbombázó" Typhoonok semmiben nem különböztek, ugyanaz a motor hajtotta őket, kis magasságon is tökugyanolyan teljesítménnyel (többek között ezért használták vadászbombázó feladatokra, ha már vadászként többé-kevésbé kudarc lett), ugyanolyan minimálisan voltak páncélozva, a normál felszállósúlyuk, sőt a típusjele is ugyanaz volt. Egész egyszerűen azért, mert csak annyiban különböztek, hogy az egyikre raktak bombát, a másikra nem. A Tempest pedig szintén ugyanazzal a Sabre II A vagy B jelű motorral repült, mint az összes Typhoon..
A FW 190F széria kicsit kakukktojás, mert az első szériák erősebben páncélozottak voltak mint a 190A vadászváltozat, a késői (és legnagyobb számban gyártott) 190F csatarepülőgépek csak szerényebb vagy a 190A-tól egyátalán nem különböző páncélozást kaptak, és gyakorlatilag megegyeztek az épp aktuális 190A-val. A különbség pusztán annyi volt hogy a szárnyak alá is bombát rakni, és a súlynövekedést a két külső gépágyú kiépítésével kompenzálták.
De alapvetően 1942-re már minden német v. szövi vadász egyben vadászbombázóként is bevethető volt, annyi kellett hozzá hogy a fegyvermester rápakoljon egy kb. 30 kilós bombafelfüggesztőt a csatlakozási pontokra - aztán levegye ha más feladatot kaptak.