Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
#2492
Én eddig úgy tudtam, hogy ha szűkösen állsz nyersanyagokkal és utánpótlással az ellenséghez képest, akkor a védekező harcmodor éppen, hogy az ideálisabb számodra, mint hosszú, nagy távolságú, nagy méretű csapásokban gondolkodni.
Reálisabban kellett volna hozzáállni a lehetőségekhez. Egyetértek azzal a nézettel, hogy a Japán hadvezetés Csuzima-szindrómában szenvedett a II.Vh előtt és alatt, tehát egy mindent elsöprő, nagy harcot kell kiprovokálni, majd ott legyőzni az ellenséget. Az oroszok ellen ez bejött, de megfeledkeztek arról, hogy ott is voltak külső tényezők.
Védekező harcban az amerikai flottának kellett volna bemerészkedni az oroszlán barlangjába, az 1941-42-es években, de talán még 1943-ban is csúnya dolgokat művelhettek volna ilyen szituációkban a Japán rombolók és bizonyítottan első osztályú torpedóik. De ehhez az kellett volna, hogy ne nagy, egységesített flottában, hanem rugalmas, mozgékony szerkezetű flottában gondolkodjanak. Ez a gondolkodásmód a Leyte-öbölben már kezdett feltűnni a Japán oldalon, de túl későn...