Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
harcu #2082 Speciel ez a 400 m nekem nehézgéppuskákra rémlik, mert a 7.62-esek ekkora távon már elég rendesen szórtak, és az átütőerejük sem volt már az igazi.
"A hat géppuska tökéletesen megfelelt,bármilyen ellenséges gépet le lehetett vele lőni."
Csak azért, mert jellemzően vadászok és könnyűbombázók v. torpedóvetők ellen vetették be őket, amik ellen tényleg megfeleltek. Ha nekik is nehézbombázókat kellett volna támadni, akkor azonnal komolyabb fegyverzetet kaptak volna.
"A német gépágyubol egy B-17 esetében 3 30 as vagy 16-20 20mm es kellett a végzetes sérüléshez.Ehez közelebb kellett repülni mint a géppuskák hatásos lötávja,mert alacsony volt a kezdősebességük és a
lötávjuk."
Nehézgéppuskából ugyanakkor 100 feletti találat sem volt általában elég a bombázó lelövéséhez. A fegyverek kezdősebességéhez pedig mindig hozzáadódik a hordozó repülő sebessége is, azaz nem nagyon játszott közre a kezdősebessége a fegyvernek. De ha mégis, akkor inkább a gépágyú volt előnyben:
MG-131: 700-750 ms/s kezdősebesség
MG FF: 600 ms/s
MG FF/M: 700 ms/s
MG-151/20: 750-800 ms/s
MG-103: 760-940 m/s
A lőtávolságot tekintve pedig egyértelműen a gépágyúké az előny, mert a lövedék tömege nagyobb, kezdősebességük azonos / több, így jóval nagyobb mozgási energiával bírnak.
"Túl sok német gép veszett oda ahoz hogy lebecsméreljük a géppuskákat és kezelőiket"
Nem akarjuk őket becsmérelni, csak figyelembe kell venni, hogy azokat a géppuskákat általában vadászgépeken helyezték el, amelyik német gépet lőtt le. Persze egy 500-600-es bombázókötelékben már csak a géppuskák óriási száma miatt is törvényszerűen valamelyik lövész fog találatot elérni német vadászrepülőkőn, de vadászvédelem nélkül a saját védelem hatékonysága elég alacsony volt, ahogy ezt a németek a gyakorlatban be is bizonyították.