Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
Kurfürst #13488 Oké, legyártanak 3x annyi gépet, ami akár még lehetséges is lett volna, tekintve hogy 1943-ig a német hadigazdaság nagy része egy műszakban termelt. Nyersanyag lett volna hozzá és tegyük fel valahonnan munkások is lesznek.
Elkészülnek a gépek, felállítanak egy rakat új repülőegységet és... hol vannak a pilóták? Oké, valahogyan kiképeznek egy csomó újat, ami rengeteg repülést jelent és rengeteg üzemanyagot. Az honnan lesz..?
Történelmileg a szintetikus üzemanyag gyárak kapacitása 1940-ben kb. 50-60 000 tonna / hó, harci időszakokban az repbenzinből viszont 90-100 000 tonna fogyott kampányszerűen. Magyarán az akkor már meglévő kb. 4000 elsővonalbeli gépet is csak nagy nehézséggel úgy tudták reptetni, ha előtte tartalékokat képeztek (ami elég nehéz úgy hogy a kiképzőközpontokban 3x annyit égetnek el folyamatosan, mert ott az elsővonalbeli alakulatokkal szemben nincs leállás).
Tehát egyszerűen lehetetlen volt az amit mondasz. Hiába futtatták volna fel úgymond a légierőt, nem lett volna mivel a rengeteg extra gépet megtankolni. Az már egy külön vita tárgya, hogy mennyire lett volna még több gépnek döntő hatása. Ha abból indulok ki, hogy alapvetően sem keleten, sem nyugaton (ahol a szövik szó szerint ezrével reptették a gépeket) nem tudta önmagában eldönteni a szárazföldi harcokat, akkor számoma igen kétséges hogy mennyit segített volna. Vegyük hozzá, hogy a keleti fronton nagyságrendileg nagyobb szárazföldi harcok dúltak, ott a légierő csepp volt a tengerben (sztyeppén), nem véletlen hogy inkább közvetlen vagy közvetett támogatásra használta inkább mindkét fél.
Látható hogy a szintetikus finomítókat folyamatosan építették, 1944-re már kb. háromszoros a termelés, azért lett (lehetett) nagyobb az elsővonalbeli létszám minden harccselekmény és veszteség ellenére és azért tudtak csak akkora (szövi mércével továbbra is csekély) készleteket felhalmozni, amivel kihúzták a háború ellenére azután is, hogy a szintetikus finomítókat a szövik gyakorlatilag kivétel nélkül lebombázták, illetve hogy a saját bombázóerőt lényegében feloszlatták, hogy maradjon üzemanyag a vadászoknak. 1945 áprilisára viszont végképp elfogyott a repülőbenya, akkor mentek a vadászok is a levesbe és átálltak volna teljesen sugaras gépekre, elsősorban azért, mert az azokhoz szükséges üzemanyag még rendelkezésre állt.