Informatika és tudomány

Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
  • [NST]Cifu
    #1328
    Az öntési gyártástechnológiánál ugye először készítenek egy mintát, hogy nézzen ki az önteni szándékozott munkadarab. Akkoriban főleg fát használtak erre, de lehetett pl. ólomból (ami könnyű megmunkálni). Erre húztak rá egy homokos (ha jól rémlik valami agyagszerű) anyagot. Kiégették (a fa vagy ólom így eltünt belőle), így kaptak egy negatív formát. Ebben öntötték ki aztán a kész munkadarabot. A végén leverték róla a negatívot (vagy ha szétszerelhető a negatív, akkor szétszedték), és ott az elkészült alkatrész. Namost a probléma az öntéssel a következő:

    -A megfelelő minőséghez gondoskodni kellett arról, hogy lehetőleg azonos sebességgel hüljön ki az öntött fém. A vastag fém alkatrészeknél ez nem könnyű feladat, különösen nem, ha változó falvastagságú. Emiatt sok lehet a selejt.
    -A különféle nyílásoknál nehéz pontos méreteket tartani (magyarul sok utómunka van még vele).
    -Egy-egy negatív csak korlátozott számban használható fel (mint a fenti példából is látható, lehet, hogy csak egyszer), így a gyártás lassú, nehézkes, drága.

    Így talán érthető, hogy miért nem volt népszerű az öntött torony és harckocsitest.