Informatika és tudomány

Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
  • [NST]Cifu
    #12260
    A tüzérségest megnéztem, nagyon sok a tárgyi és tényszerűség. Pár példa:

    ...másrészt képesek voltak aknavetőhöz hasonlóan magas emelkedési szöggel is lőni, ami nagyon pontos tüzelést tett lehetővé...

    Szóval a magas szögtartományban való tüzelés = pontos tüzelés?
    Ez abszolút marhaság.

    ...A német tüzérek gránátjaikat az ellenség felett robbantották, ugyanis a levegőben robbanó gránátok többször nagyobb területet fedtek le, és a lövészárkokban és lövészgödrökben megbúvó ellenséges csapatok ellen is hatékonyak voltak.

    Az első világháborútól kezdve használt minden fél ilyen gránátot...

    Ha nem tudták a célt légi gyújtással megsemmisíteni, akkor csapódó gyújtót alkalmaztak.

    Ez nem így működött. A célponttól függött, milyen gyújtót használtak. Páncélozott járművek ellen, erősítések ellen, "kemény célpontok" ellen csapódó gyújtó volt a bevett, értelemszerűen. Mozgó gyalogság ellen a repeszhatás volt a fontosabb.

    Az egyik, hogy a rakétaindítókat olcsóbb volt előállítani, mint a csöves tüzérséget. A rakétaindítókat harmad-huszad annyiba került előállítani, mint az azonos kaliberű tüzérségi lövegeket.

    Ellenben a lövedékek ára nagyságrendileg azonos mértékben voltak drágábbak, tovább pedig a rakétatüzérség pontossága egy nagyságrenddel volt rosszabb a csöves tüzérségnél...

    A pusztítás mellett a másik feladat, amire alkalmasak voltak a rakétavetős egységek, az az ellenség vakítása: mivel nagy területet tudtak rövid idő alatt beteríteni, ezért az ellenséges állások elvakítása is a fő feladataik közé tartozott.

    Szerintem angolból próbált tükörfordítani, és nem tudott mit kezdeni a blind szóval. Ebben az értelmezésben ugyanis nem vakításról van szó, hanem arról, hogy ködgránátokkal árasszák el a célpontot, amely így elveszti a vizuális támaszát.
    Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2016.10.26. 16:53:22