Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
_rudi #12214 ...A diagramokkal egy hiba van. Nem lehet ebből tudni, hogy hogyan kell értelmezni. ...
A digramban ábrázolt görbe azt jelenti hogy a bevethető gépek hány %-ba tudtak személyzetet tenni.
...Komolyan mondom, hogy ha nem lenne karfája a fotelomnak, akkor kizuhantam volna belőle...
"Imádom" mikor valaki a fotelból nyilatkozik a pilótaképzésről!
A német pilótaképzés 42-ig abszolút világszínvonalú volt.
Az első lépcsőt a vitorlázó repülő klubok jelentették. Innen a Luftwaffehoz bevonuló fiatalok egy 6 hónapos alapképzést kaptak.
Ezután kezdődött a szakmai képzésük. 3 hónap elmélettel és alap kiképző gépeken (Bücker, Klemm) való repüléssel nyitottak. Ez egy elméleti és gyakorlati vizsgával zárult. Aki megfelelt a következő szintre lépett ahol már specializálódtak. (vadász, bombázó, stuka, stb..)
A következő szinten ismét volt elmélet és repülés (Arado 66/76 illetve FW-58). Aki ezt befejezte már 150 repült óránál tartott!
A következő szint a harci kiképzés volt régebbi szériás vadász illetve bombázó gépeken ahol a vadászok további 50 órát repültek a bombázók pedig legalább 100-at. A végén megkapták az átképzést a harci típusokra és utána kerültek ki az alakulatokhoz.
Az alakulatoknál fokozatosan engedték közelebb őket e tűzhöz. Pl. először nyugodt időszakokban járőrözöztették őket, majd fokozatosan küldték őket egyre rázósabb bevetésekre. Igyekeztek átsegíteni őket az első légigyőzelem nehéz akadályán.
Ennek ellenére nem mindenkiből lett igazi vadászpilóta (se a német se szövetséges oldalon). Ez szerintem teljesen természetes mert amikor ezreket kell kiképezni rövid idő alatt nem igazán van lehetőség kiválogatni azokat a fiatalokat akik tényleg rendelkeznek azokkal a személyiség jegyekkel ami jó vadászpilótává teszi az embert. (agresszív, stresszes helyzetben is képes józanul gondolkozni és cselekedni, képes térben látni és gondolkozni, kiváló taktikus, stb...)
Akik nem rendelkeztek ezekkel a tulajdonságokkal jó esetben megmaradtak, legfeljebb nem értek el sikert, rossz esetben hamar meghaltak.
Persze ha megvoltak ezek a tulajdonságaik az sem jelentett garanciát a túlélésre - ahhoz rengeteg szerencse is kellett.
Az mese hogy a német pilóták a "halálukig harcoltak" (most 42-előttröl beszélünk!!!). Az USA-hoz képest volt az a különbség hogy bizonyos bevetés szám után nem mondhatták azt hogy hazamennek. Ettől függetlenül ők is elmentek "szabadságra", rendszeresen hónapokra hazavezényelték őket kiképző alakulatokhoz.
MÉG EGYSZER: 43-tól fordult a helyzet! Nem maradt se idő, se üzemanyag, se képzett oktató és a fiatal pilóták néha alig 100 órával kerültek ki alakulatokhoz, de az már egy másik történet!