Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
millerius #12196
"Gépek: 1940-ben a Me-109-es E széria futott az élvonalbeli egységeknél. Az E széria 41-ben (pláne 42-ben) már nem volt a legkorszerűbb. Le is adták a maradékot a németek a szövetségeseknek, illetve vadászbombázót csináltak belőlük."
Vagyis ha Anglia fölött nem veszítenek el többszáz E-Messert pilótáikkal együtt, akkor plusz többszáz Jabo/vadászbombázója lett volna a Luftwaffénak a keleti frontra. Talán tudtak volna kezdeni velük valamit mondjuk Moszkva vagy Sztálingrád környékén...
"Látható hogy a vadászoknál az 1940 Júliusi 81%-os feltöltöttségi arány Szeptemberre 77%-ra változott."
Ami ugye talán azt jelenti, hogy egy Geschwader minden gépére csak akkor jutott pilóta, ha a gépek majd negyede bármi okból éppen akcióképtelen volt, és ha a gépek 85%-a volt bevetésre képes, akkor már kevés volt a pilóta?! Pedig a gép könnyebben pótolható/javítható mint a pilóta, ha a Messer egyetlen puskalövés találattal szállt le, de az is csak a kabinon ment át és semmi lényegeset nem tett tönkre, akkor az a gép két óra múlva felszállhatott. De ha az az egyetlen lövés a pilóta kezét/lábát is érte, már másik pilóta kellett a felszálláshoz, vagyis nem véletlen, hogy háborús helyzetben gépenként 1,5-2 személyzet számít ideális feltöltöttségnek. Nem jókedvükben repültek a német pilóták napi 5-10 !!! harci bevetést, hanem azért mert nem volt váltó-személyzet. Keress például néhány Afrikában készült fotót Hans-Joachim Marseille-ről, láthatóan kinéz 30-35 évesnek, pedig csak 22 volt mikor meghalt. Vagyis kénytelenségből a végkimerülésig repültették őket, mert minden kiképzési erőfeszítés ellenére sem volt elég pilótája a Luftwaffénak, még a háború utolsó hónapjaiban a rommá bombázott iparú Németországban is sok gép maradt a földön részben benzin-, nagy meg részben pilótahiány miatt. És itt még csak a pilóták számáról esett szó, a háború során egyre kevesebb repült órás kiképzettségükről és gyakorlottságukról még nem is beszéltünk...