Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
#1206
Én erőteljesen kétlem, hogy 1944. június 6.-án a németeknek elegendő erő állt volna rendelkezésükre a partraszállók visszaverésére. Ahhoz túlságosan is jól szervezett és nagy erőket felvonultató volt a támadás. Végül is a szövetségesek 3 évig készülődtek erre a napra. Az egyetlen kérdés az ár volt, amit a sikerért fizetniük kellett. Ezt a németek fokozhatták volna, de a győzelemtől nagyon messze voltak.
Ugyanakkor a szövetséges terv szerves része volt a megtévesztés és a dezinformáció. Rommel azért utazott a felesége születésnapjára a hátországba, mert a német hírszerzés mindenkit biztosított arról, hogy a partraszállás nem a júniusi holdtölte idején indul majd el. Maguk az támadók is rendkívül ötletes megoldásokat találtak arra, hogy a németek ne higgyenek a saját szemüknek, és sokág elterelő hadműveletnek tartsák a valódi akciót. Ott volt például az álbalesetben meghalt álfőtiszt esete, "bizalmas" iratokkal a csuklójára bilincselt aktatáskával, vagy a radarcsalikat dobáló RAF bombázók, amelyek egy inváziós flotta látszatát keltették a német radarokon Calais irányában.
Végezetül maguk a németek is távol álltak a tökéletes hatékonyságtól. Normandia másodosztályú hadszintérnek látszott egy másodosztályú fronton, a csapatok nagy része tartalékos vagy sorkatonai szolgálatra valamilyen betegség miatt alkalmatlan volt. A fő erők keleten harcoltak. Egyébként az Atlanti falnál is állomásoztak a Szovjetúnióból sorozott egységek, náluk az is előfordult, hogy a szövetségesek támadása esetén lelőtték a német tiszteket, majd megadták magukat.
Maga a Luftwaffe sem véletlenül képviseltette magát mindösszesen két vadászgéppel a partraszállás alatt. A RAF és a 8. légi hadsereg évek óta dolgozott azon, hogy csak ennyire legyen a légierő szerepe - nem kevés áldozat árán.