Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
#1193
Rommel kiválló taktikus volt, talán a legjobb a II.vh.-ban. Pontosan látta, hogy a nyugaton állomásozó csapatok túl gyengék egy nagyobb szövetséges partraszállás visszaverésére, ha azok már sikeresen kialakítottak egy hídfőt (másodvonalbeli vagy kivérzett egységekkel rendelkezett). Ezért - mintegy kényszerűségből - szorgalmazta, hogy a lehető leggyorsabban vessék be a páncélosokat, és szorítsák vissza az ellenséget a tengerbe.
Von Rundstedt viszont stratéga volt. Ő azt vette figyelembe, hogy a szövetségesek teljes légi és tengeri fölényük birtokában uralni fogják a part menti sávot. Az itt bevetett tankok jóformán halálra lesznek ítélve, utánna pedig szabad a támadók útja a belső területek felé. Ezért akarta, hogy a fő ellencsapást azután mérjék, hogy a partraszállt csapatok elhagyják a flotta és a légierő védőernyőjét.
Szvsz. mindkét parancsnoknak igaza volt a maga szemszögéből (bármilyen meglepő). De a nyugaton állomásozó német csapatok alkalmatlanok voltak egy olyan méretű és szervezettségű támadás visszaverésére, amit az angolszászok végrehajtottak. Főleg, hogy keleti fronton is volt egy párhuzamos akció, az esetleges erősítések átdobása ellen.
Ez az a helyzet, amiből nincs kiút - amikor egy hadsereg stratégiailag szenved vereséget.