Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
#1179
A Waffen-SS "receptje" roppant egyszerű volt: még a háború előtt kiválogatták a legjobb fizikai adottságokkal rendelkező fiatalokat és megadták nekik a leghatékonyabb kiképzést. Aztán felszerelték őket a rendelkezésre álló leghatékonyabb fegyverekkel, profi, jól képzett parancsnokokat kaptak. Végül a legfontosabb: mindíg a legnehezebb helyzetekben, a legkilátástalanabb pontokon, a legveszélyesebb frontszakaszokon vetették be őket. A hatás garantált: az egység jelentős része elpusztul, miközben sokszoros veszteséget okoz az ellenségnek. A megmaradtak viszont 200%-os teljesítményt nyújtanak - amit lehet emberfelettinek is nevezni. Őket lehet heroizálni.
Ilyen egységek szinte minden hadseregben voltak, gondoljunk csak a brit ejtőernyősökre vagy az amerikai terngerészgyalogságra. Az már más kérdés, hogy a német haderőkben milyen arányban szerepeltek az elit egységek.
Az SS pedig tényleg "halhatatlan" lett, de sajnos nem azért, mert harcoló alakulataik kiemelkedő bátorságról és hatékonyságról tettek tanúbizonyságot. Ezeknek az egységeknek a teljesítményét mindörökre bemocskolta az Einsatzgruppék és a Lager-SS valamint az általuk szolgált rezsim tevékenysége, márpedig manapság a köztudatban elsősorban ez utóbbiakról híres (vagy inkább hírhedt) az SS. A Wiking esetében a mondat inkább így helyes: nem követtek el bizonyítottan háborús bűncselekményt. A keleti fronton szvsz. egyszerű volt a felállás: emberségnek vagy szabályoknak nyoma sem volt, csak az életbenmaradás számított. Az oldaltól függetlenül, persze.