![\"bkv\"](\"http://www.bkv.hu/img/hu/logo_bkv.jpg\"){kind=logo} Vélemények, tapasztalatok, történetek. | busz | metro | villamos | trolibusz | hév | éjszakai | egyéb | |
-
BenceYCE #1391 Rendben. Korrektséggel. Merthát mégis szolgáltatót képviselük, vagy mi.
7-es vonalcsoport egyik járatának egyik buszvezetőjével esett meg. Délután a váltás közeledtével egy jól ledolgozott nap után utolsó menetben a Blaha előtti megállót elhagyva vki nyomkodja a pirosabbik gombot. Persze a buszvezető bármennyire is érzi 99.9%-ra, hogy csak egy analfabéta próbál meg rutinból utazni, Ő akkor is a szabályzatban leírtaknak megfelelően megál és hasonló jelenet játszódik le mint amit Te írtál. Senki még csak fel sem vállalja a nyomkodást. Menet tovább, nyomkodás tovább. Ismét megállás. Emelt hang mire előlép egy fiatal srác akiről lerí, hogy még csak nem is alulképzett, hiszen első ránézésre akár egyetemista lehet. De tudjuk, hogy ennek töredéke is elég ahhoz, hogy el tudja olvasni azt a sokat emlegetett feliratot. Visszaszól, mire szóváltás kerekedik. A busz vezetője felméri, hogy bár hamar összegyűrné, mégsem éri meg. Kirúgják, késik, későn ér haza. Leoltja magát és bebassza amúgy parasztosan magamögött a fülkeajtót. Becsorog a busz a Blahára. A hőn szeretett utas személyébe tisztelt fiatal srác pedig leszállás után meglobogtatja mindkét középső ujját a szélvédő felé. És bekövetkezik az "átlagos" utasok által oly áhítozva várt esemény. (Bár ez utóbbit nem értem mire jó, hisz rá bízzák az életüket.)
Elpattant az egész nap nyújtogatott kötélidegzet. Utánna ment az aluljáróba és tett róla, hogy mentők vigyék el a volt utast a helyszínről. Persze kirúgták a kolegát mert tudjuk jól miért.
Azt hiszem levonható a történetből az a következtetés, hogy aki nem bírja, ne csinálja. Oktatáson elmondják, hogy próbáljunk mindent mosojjal mert a mosoly sok mindenre képes. (Én megengedhetem magamnak mert nyugis vonalon vagyok.) De más ezt úgy értelmezi, hogy bele kell vigyorogni a buzi utas fejébe mert úgy esetleg, még fájhat is neki. Különben leszarják, hogy emberek vagyunk. Egész nap mások (utasok, többi autós) faszságait toleráljuk és egy szar nap után bizony nekünk ugyanúgy kell tejesítenünk mint kora reggel, frissen. Persze egy irodai munkás könnyen prédikál meg egy rádiós bemondó, de én nem vagyok híve ennek a "meccs közben jövök rá, hogy ezt én sokkal jobban csináltam volna" tipusú hozzáállásnak. Hiányzik már régesrég az emberek többségéből az empátia. Sőt. El nem gondoltam volna magamról még nem BKV-s koromban, hogy mire jó ha szivatjuk az utast. Később rájöttem. Sok dolog tud idegesítő lenni vezetés közben. Gondolj csak bele ha Te vezetsz sz.g.k.-t. Neked is akad bőven figyelem elterelő dolog. De egy ugyan olyan széles úton egy nagytestűnek ezeknek a dolgoknak a többszöröse jelentkezik. Hát még ha személyt fuvarozol. Hát még ha ÁLLÓ, RÖGZÍTETLEN személyeket fuvarozol. Ilyenkor még az is idegesít egy szarnapon ha emberszámba se vesznek. Pl. kaja közben zavarni a végállomáson a vezetőt a legtermészetesebb dolog. Főleg úgy, hogy még csak köszönni se köszönnek csak: "elnézést", meg "bocsánat". Kiszállok a buszból mert 4 kanyar (3.5 óra) óta már picit kell wc-znem. Az első öregasszony letámad, hogy "mikor indulunk?". Könyörgö! Minden információ amit normál esetben tudni lehet, az ki van írva! Nekem nincs karórám. Ha az időt akarom megtudni, felnézek a műszerre vagy kiveszem a telómat a szíjtokból. De ha az utas az indulási idővel nem eláégszik meg, mert sajna neki az időt is kell hozzá tudnia akkor mondjam meg neki azt is gyorsan. (...belföldről a 197-es számon hívható, ott kell kérdezősködni). Sokszor már csak visszakérdezek, hogy: "mikor tanul meg köszönni?". Értetlen bamba arcok vagy felháborodás a válasz. Hmmm... Továbbra is csak Nagy Feró dumájával tudnék érvelni...(#1387)