CPG, ETA, 88-as csoport, Mos-Oi stb.....
  • O0D:
    #31
    Pol Pot megye punkjai

    - dialóglista -





    (Zene)



    Eleje főcím /táblás/:

    1./

    Pol Pot megye punkjai

    1/a

    CPg

    2./

    Kövessy Róbert filmje


    (zene folyt.)



    Güzü:

    Alakítottunk nyolcadikban egy zenekart... akkor... akkor találtuk ki ezt a "CPG" nevet "Cammon Punk Groupe" - "Cammon": tudod, hogy "Gyerünk...!" - ezt néztük ki a szótárból. De akkor még "Cammon Groupe" volt.

    És akkor később ugye, mit tudom én, két évre rá már kitaláltuk, hogy mi punkok vagyunk, és akkor "Cammon Punk Groupe" - és ezt rövidítettük le utána "CPG"-re.

    Az első nyilvános koncertünk, az... az elsőben vagy másodikban volt talán a középiskolában.

    Volt egy osztálytalálkozó, egy ilyen lány zeneművészetis osztály jött oda, és mi kitaláltuk, hogy műsort adunk a haverommal.

    És akkor már próbáltunk már nem tudom, egy fél éve, érted, volt már három gitárunk, és akkor... vagy kettő, meg egy dobunk, vagy valami hasonló - három talán... Meg vannak is fotók... nem sok... megvan erről az időszakról...

    És... és... a nagyteremben volt ez az osztálytalálkozó, és mondtuk, hogy mi a színpadon szeretnénk játszani. A haverom lenyíratta kopaszra a fejét, ilyen nagy parókában volt, és úgy léptünk be, hogy leoltottuk a villanyt, és így hátulról odaszaladtunk a színpadra, és fölugrottunk a színpadra, így gitárokkal.

    És a sötétben szegény elvétette a lépést, és egy eszméletlen nagyot esett, úgyhogy tök összetört a feje. Tehát így orra esett teljes sebességgel, parókája elszállt...

    Egy döbbent csönd volt, hogy mi ez, föloltották a villanyt, ott szegény ott tántorgott össze-vissza...

    Lejátszottuk, még nem is hangoltunk össze, semmi nem volt még így... Rossz gitárok voltak, nem voltak leszigetelve, és ilyen zöld villámokat, tudod, ilyen elektrosztatikus fényeket dobáltak ott a sötétben... Ja...

    - És ti hogy lettetek punkok?

    - Hát utána hallottunk erről a mozgalomról, vagy erről a dologról Nyugaton. Hogy "Á, nem tudnak játszani...!" - mondtuk, hogy mi se tudunk játszani, érted... ez való nekünk... Ja...

    Azt hiszem, itt a Juhász Gyulában volt a következő buli, ahol most próbálunk, és oda már elég sokan eljöttek.

    Egy ilyen dugó keletkezett a Juhász Gyula előtt az utcán, úgyhogy az autók nem bírtak elmenni, nem tudtak keresztüljutni, és izé... akkor már fölfigyeltek rá, mert abban az időben engedélyt kellett kérni a rendőrségtől, tudod...

    És ez úgy lett, ez a koncert megjátszva, mint valami klubestként, tehát így konkrétan nem adták le a nevünket meg a műsorunkat, meg satöbbi-satöbbi, nem hallgatta meg a kazettánkat, hogy mit mondunk.

    Nekünk akkor meg már ilyen, nekem egész hosszú hajam volt, ilyen idáig érő hajam, és csináltunk ilyen nagy transzparenseket lepedőre, hogy "Üdvözöljük a nem megjelent rendfenntartó szerveket" meg ilyen hülyeségeket csináltunk.

    És akkor a tömeg ott őrjöngött, nagyon jó buli volt, tudod, ez már egy... egy tényleg, húsz percig játszottunk, tehát már valami ott volt...

    És egy nagy botrány keletkezett belőle. És a pártbizottságról indítottak egy ilyen vizsgálatot ellenünk, úgyhogy a KISZ-nél megbíztak két embert ezzel, hogy vizsgálják ki, hogy ez mi volt tulajdonképpen.

    Egy Zsuzsa nevű nő volt meg egy férfi, nem tudom már a nevét...

    És ők meg megkerestek minket, és így elhívtak, hogy menjünk el, beszélgessünk már velük így a pártbizottságon... vagy a KISZ-bizottságon, nála.

    Aztán bementem, néztem: ki van rakva a neve az ajtóra. Na, mondom, ez biztos valami nagykutya lehet itt, tudod, úgy jöttek oda hozzánk így utcán, hogy ők mit tudom én, "egyetemisták, és ez érdekli őket" vagy valami hasonló.

    Akkor bementünk, és így a szövegeket le--..., hogy milyen szövegeink vannak, le kellett írni, így kérdezgettek, még 56-ról kérdezgettek meg ilyesmiről...

    És akkor ettől bepánikolt ugye az iskolaigazgató, mert a fülébe jutott ilyen pártvonalon, ugye ő párttag volt vagy nem tudom, kicsoda, hogy vizsgálat van az iskola tanulói ellen. Ez ilyen "elitista" iskola volt különben itt Szegeden, ahova én jártam, és nagyon vigyáztak a hírükre...

    És... ők kitalálták ezt, hogy... tehát ez az igazgató, hogy azonnal ki kell, hogy rúgjon engem, hogy ne is, tehát semmiféle asszociáció ne merüljön fel az ő iskolája és "ilyen elemek" között.



    És ki is rúgott. Tehát behívatta anyámat, hogy vegyen ki, mert ő akkor kirúg. És akkor kivett anyám az iskolából azzal, hogy az igazgató megígérte, hogy akkor estin járhatok. De nem volt ilyen esti szak, úgyhogy nem lehetett oda járni végül is.

    És közben ez a KISZ-vizsgálat, ez lezárult, és ők olyan jelentést írtak, gondolom, hogy... tehát, hogy mi nem vagyunk végül is veszélyesek a társadalomra, nem... nem is tudjuk, hogy mit csinálunk igazából - tehát nem akaratlagos ez a dolog, satöbbi-satöbbi.

    És...

    De viszont így mondták, hogy írjunk más szövegeket, meg ne csináljunk ilyen transzparenseket, ők azt javasolják. És nem is enged--... tehát nem lehetett többet játszani itt nekünk Szegeden, ezen a néven.

    Kutyás:

    Mi a Mars téren találkoztunk mindig. Illetve oda jártunk ki mi is, meg a Güzüék is... Akkor még ilyen rendkívül rossz szemmel néztük, hogy... Hosszú hajú fickó volt, meg ilyen nagyon lerobbant, ilyen vad komának tűnt...

    Aztán valahogy megtudtuk, hogy zenélnek... meg nekem is volt egy dobom, hát illetve nem nekem, hanem nagyanyámnak - dobolt régebben...

    Fölültem a biciklimre, aztán elmentem Mélykútra, mert ott laktak... És akkor mondtam nagyanyónak, hogy "Kell még az a dob cucc ott a padláson, mert ha nem, akkor föl a csomagtartóra...!" - aztán elhoztam... aztán... utána jött ez a Mars teres időszak, és akkor...

    Güzüéknek pont nem volt dobosuk... Volt is úgy egy buli, hogy dob nélkül játszottak... aztán... hát így... így...

    Volt a "Foglalt Ház" - mi foglaltuk el. Ott volt egy nagyon állat próbahely, ott laktunk szinte. Vége volta sulinak, mentünk oda, ott éjjel-nappal próbáltunk minden nap... hát... Hú, de jó volt...

    Ilyen magas csirkeszar volt benne, komolyan, úgy lapátoltuk ki az ablakon, aztán mindent lemeszeltünk... Megcsináltuk, jó volt...


    (Koncert)

    Szervusztok, gyerekek! sziasztok! Meleg szeretettel... meleg szeretettel köszöntelek benneteket...! És hát nagyon örülök, hogy itt van mindenki, éljenek a punkok!!!

    (Zene)


    - Kitiltattad magad a KISZ-ből, kirúgattad a KISZ-ből, azt' kész, ennyi. Meg a suliból, mert eltanácsoltak, hogy na jól van, lépjél tovább. Tehát... Semmi más...

    - Ez volt a... A Házirendben benne volt, hogy a CPG-vel barátkozni tilos...

    - Így van...

    - Volt ilyen házirendi pont Szegeden. A Bedricsben...

    - A Bedricsben...

    - Vasúti iskolában...

    - Hogy...?

    - ...hogy "...a CPG-vel barátkozni tilos". Az iskola házirendjébe bele volt írva... Ott volt egy csomó haver...

    - Ilyenek voltak...

    - '81... 80/81-ben, így...

    - Akkor mi még nem voltunk benne, szóval...

    - Sokkal többet tudnának erről mesélni, szerintem...

    - Kik?

    - Az akkori tagok...



    (Güzü:)

    Az egy nagyon rossz hírű megye, Szeged. Volt, a kommunista időkben. Úgy hívták, hogy "Pol Pot megye"

    És tényleg, itt elég... Tehát a kommunisták nagyon kevertek itt. nagyon figyelték az egyetemistákat is, meg minden, a kulturát is, tehát zenét, mindent...

    És itt féltek, gondolom, nagyon...

    És... akkor kezdődött ilyen igazoltatgatásokkal, így... Úgy is néztünk ki, tehát ilyen feltűnő ruhákban jártunk, és így ránk szálltak alaposan a rendőrök.

    Miután kirúgtak az iskolából, dolgozni kellett, tudod, ilyen munkakötelezettség volt, és így próbáltak mindenáron börtönbe dugni, tehát így naponta többször órákon át igazoltattak az utcákon - tehát mindig így kerültük a rendőröket, mert nem akartunk... Mert ugyanaz a rendőr, ugyanúgy megállított, ugyanúgy fölírt, mint két órával előtte, érted, vagy az előző nap... Tudta már fejből az adatainkat...

    De hát... érted, ilyenekkel próbálkoztak, hogy ültünk a Csillag téren, itt az egyik téren, a barátaimmal dumáltunk. Egyszer odajött egy fickó, azt mondja: "Te vagy a Güzü?" Mondom: én. És így a kezembe adott egy üveg sört, meg egy sörnyitót, azt elment.

    Hát mondom...



    "Egészségedre...!" - azt hiszem, azt mondta. Elment... Mondom: Jézusom...! - így gondolkoztam: megigyam - ne igyam...? Á, mondom, én nem iszok, ki tudja, ilyen még nem volt, még sörnyitót is adjon, érted... Én, mondom, "...nem kérem. Kéri valaki...?" Mondták a többiek, hogy jó, valaki ott mondta, hogy igen. Kinyitotta. Megizéltük, megszagoltuk, nem... Elkezdte inni, és a rendőrök rajtunk ütöttek akkor. És így megpróbáltak elvinni engem, érted, oda küldtek egy ilyen ügynöküket, vagy egy besúgót, vagy mit tudom én, hogy adja a sört. Hát ha én iszom a sört, akkor tilos volt sört inni utcán, akkor puff, elkapnak, szabálysértés - 30 nap, érted...

    És akkor, hogy nem én ittam, hanem a haverom, na, akkor őt vitték el. Jó megverték bent. Belém csak belém rúgott az egyik, ilyen akciócsoport volt, ilyen kommandósfélék, egy kurva nagyot a lábamba, tudod. Meg mondta, hogy "Majd elkapunk még, ne félj...!" - tehát így dumáltak ők, nyíltan ment ez, érted...

    És... akkor történt egyszer, hogy elindultam... Jöttem haza este a basszusgitáros gyerektől egy kazettás magnóval, az ő kis kazettás magnójával, meg volt nálam három kazetta...

    És este 10 óra felé vagy 8 óra felé mentem a házunk felé, és álltak a rendőrök a ház előtt, egy kocsiban ültek, és vártak, lesték az ajtót, hogy mikor jövök.

    És akkor megláttak, gyorsan rám világítottak, oda hajtottak, érted, egyből motozás - személyi igazolvány - mi ez a zsebemben? - ez mi? - ez mi...? Tudod, ilyen... és hogy mi ez a... mi van a kazettákon.

    Hát, mondom: zene. A mi zenénk...



    - Kié ez a kazettás magnó?

    Hát, mondom a basszusgitárostól hoztam...

    - Akkor ez biztos lopott...

    Tudod, elvitték, hogy leellenőrizzék a számát, a kazettákat is egyből vitték...

    És... behívattak egy pár nap múlva, és mondták, hogy "izgatás"... Bumm, egyből beraktak 72 órára, tudod... Utána, mit tudom én, két nap múlva lehoztak a fogdáról, akkor ültem először fogdán... És... mondták, hogy... tehát elkezdték... Mondták, hogy a magnó, az nem lopott, azt visszaadják... Az a haveromé volt, hát... És hogy a kazettákon pedig, ahogy játszották le a számokat (meghallgatták persze az összes kazettát), a két szám között a háttérben valaha Szabad Európa volt. És úgy kezdték persze, hogy hány számot hallgattunk? - ugye, hát mondom, mit tudom én, egy párat. De mégis: ötöt, négyet...? - tudod, mert a harmadik szám után volt, pont a Szabad Európa szignálját lehetett hallani, és utána kész paff, utána újra egy szám volt, tehát szöveg nem nagyon volt, vagy mit tudom én, valamit kvartyogott, három... vagy fél mondatot, érted, a bemondó; ennyi volt...

    És akkor ebből csináltak egy ilyen izgatási ügyet, ugye...

    Elengedtek szerencsére, de a bíróságra el kellett, tehát vádemelés megtörtént, tárgyalás is volt.

    Erre jöttek le a szamizdatosok Pestről, a Haraszti Miklós jött le, azt hiszem még valakivel.

    És...

    Persze hát nem állt meg végül is, mert ugye ez gyűlöletkeltésre nem volt alkalmas, és attól... akkortól kezdve ismertük mi a szamizdatosokat...

    (Haraszti Miklós:)

    Az ügyvéd is nagyon-nagyon ügyes volt...

    Azt mondta az ügyvéd, hogy... Az volt a fantasztikus érve, én ezért nagyon megdicsértem a "Beszélő"-ben, hogy... hogy... "Hát a diszkó zene volt azon a szabad európás szalagon, a punk közismerten ellensége a diszkó zenének - hogyan hallgathatták volna meg az ellenséges kommentárt, amikor a diszkó zenét a punk nem hallgatja...?"

    - Igen, emlékszem erre a kifogásra - ez nagyon profi volt...

    (Haraszti Miklós:)

    És a... sajnálatos módon a bíróság még nem vette ezt az érvet, még a finom érvek fogadalma Szegedre még nem ért el akkor, és... és... ehelyett csak azért mentettek föl titeket, mert nem volt bizonyítható, hogy meghallgattátok az "ellenséges kommentárt"...



    Haraszti Miklós:

    A kádárizmusnak a virágkorában vagyunk, a nyolcvanas években, a liberálisnak mondott, engedékeny kulturpolitika idején, amikor az, aki fejedelmi többesben beszél, annak némi bírálatot is megengednek, és... azzal az illúzióval élhetnek a művészek a kultura emberei, hogy tulajdonképpen picit mindig növelik a szabadságot - amennyiben együttműködnek az Aczél elvtársnak, mondjuk, a helyi kádereivel, a zenében Erdős Péterrel, mondjuk, az irodalommal Kardos György kiadó igazgatóval...

    És hát... a zenében azonban, ugyanúgy, ahogy az irodalomban, lehetett túlmenni a falon.

    És a punk életmódban, zenében, szövegben: egész habitusában ugyanarról szólt, amiről a mi Szamizdatunk szólt, amit a Szentjóbi barátom úgy fejezett ki, hogy "Légy tilos!" - tessék túlmenni a falon, és "...csak azt érdemes, válaszd a szabadságot...!"

    Na, ez tilos volt.

    De ám, mivel ezek a zenész gyerekek nem voltak akkor már ismert értelmiségiek, őket elérte ugyanaz a sors, ami minden értelmiségit, aki nem dalolt együtt, elért mondjuk Romániában, Csehszlovákiában és másutt: mentek a börtönbe.

    A CPG-nek volt egy pere Szegeden, amelyről mi csak Pálinkás Robitól szereztünk tudomást, aki... aki egyébként egy másik izgatási perre hívott le engem Szegedre, és akkor tudtuk meg azt, hogy itt már volt egy, amely érdekes módon felmentéssel végződött, habár csak "bizonyíték híján" - tehát nem "bűncselekmény híján"...

    És ekkor én riporterbe vágtam magam... Ugye, gúnyosan azt írtam a "Beszélő"-ben megjelent tudósításomban, hogy "...sikerült, újságírónak néztek..." - hiszen az újságíró, az egy hivatalos státusz volt akkoriban, és be tudtam menni a másod fokú tárgyalásokra, és erről tudósítottam a "Beszélő"-ben.

    Igazi koncepciós per volt, provinciális sötétségbe elrejtve...

    (zene)