Ős Punk + Oi
Oldal 1 / 2Következő →
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#64
Ember, neked teljesen igazad van.
Amit nem értek hogy mit kell itt "mosdatni a szerecsent" a vak is látja hogy nem egy neonáci bõrfejû zenekar, ettõl függtlenül lázadó hangenmben énekelt egy-két dologról.
Azért aki a száján ki merészelte ejteni a "náci" szót se alaptalanul tette..."nümbergi utcákon hangszórók szolnak..." vagy esetleg emlékszel e a Szálasi-monológra ;-)?
Végszó pedig...ti afások egy kicsit szerintem túlértékelitek a saját mitológiátokat...mániákusan bizonygatjátok hogy az a néhány bunkó dokkmunkás akiktõl ered a skinhead mozgalom, toleráns, megértõ, faji elõítéleteknek még a határvidékére se merészkedõ, kozmopolita volt.
Természetes emberi viselkedés, pláne az a alacsonyabb néprétegeknél, hogy ha jön egy másik idegen, ráadásul még külsõségeiben is eltérõ csoport a városomba ami csóró, nem beszéli a nyelvemet, viszont feleannyiért melózik mint én, akkor én õt nem fogom szeretni(a pakisztániak), nagy valószínüséggel általánosítok is.
Amit nem értek hogy mit kell itt "mosdatni a szerecsent" a vak is látja hogy nem egy neonáci bõrfejû zenekar, ettõl függtlenül lázadó hangenmben énekelt egy-két dologról.
Azért aki a száján ki merészelte ejteni a "náci" szót se alaptalanul tette..."nümbergi utcákon hangszórók szolnak..." vagy esetleg emlékszel e a Szálasi-monológra ;-)?
Végszó pedig...ti afások egy kicsit szerintem túlértékelitek a saját mitológiátokat...mániákusan bizonygatjátok hogy az a néhány bunkó dokkmunkás akiktõl ered a skinhead mozgalom, toleráns, megértõ, faji elõítéleteknek még a határvidékére se merészkedõ, kozmopolita volt.
Természetes emberi viselkedés, pláne az a alacsonyabb néprétegeknél, hogy ha jön egy másik idegen, ráadásul még külsõségeiben is eltérõ csoport a városomba ami csóró, nem beszéli a nyelvemet, viszont feleannyiért melózik mint én, akkor én õt nem fogom szeretni(a pakisztániak), nagy valószínüséggel általánosítok is.
#63
Okos gondolatok...
annyira úriember vagyok, hogy még k*rvához is virágcsokorral megyek. :)
#62
Látom erre senki nem akar válaszolni, de persze a tudatlanságát senki nem szereti utólag vállalni, csak amíg nem mondja meg senki, hogy nem úgy van, addig szeretik hangoztatni a hülyeségeiket. Na jó, elég régiek a bejegyzések, de az nem számít, a hülyeség száz év múlva is hülyeség marad.
#61
Próbálok nagyon szépen fogalmazni, de az itt hozzászólók többsége annyira el van tévedve azt illetõen, hogy mi az az Oi!, hogy az már nagyon fájdalmas. Számomra legalábbis bosszantó, mivel az Oi! nálam egy létforma, ami igencsak megfogalmazhatatlan, de annyira kézzel fogható és érzékelhetõ, és akkor egyesek összefüggésbe hozzák az Oi!-t az ilyen idióta karlengetõ nácigecikkel. Na az meg szemenszedett hazugság, hogy a 88-as Csoport náci zenekar lett volna. Na igen, lehet, hogy a zenekar neve egyesek számára erre utal, de azt ne tessék már elfelejteni kérem szépen, hogy ami most van, azt nem kéne összemosni a nyolcvanas évekkel, el lehet hinni igazán, hogy közben történt egy rendszerváltás. Feltenném a kérdést, annak idején mivel lehet igazán hatásosan polgárpukkasztani? Hát nyilvánvalóan egy ilyen névvel. Annyira egyértelmû, hogy erre ment ki a játék, mivel hogy punk zenekarról van szó. Oké, én azt is aláírom, hogy volt némi beütés, mert látom valaki emlegette a Kolompár c. számot. De azért léteznek ám fokozatok. Ha valaki nem kedveli a cigányokat, az még nem lesz náci. Jó, én a magam részérõl antifa vagyok, nem tartom tehát túl helyénvaló dolognak, amit ez a nóta megfogalmaz, de ettõl még nem lesz náci zenekar. Ha mondjuk ma írna ilyen szövegû dalt egy zkr, akkor az már más lenne, de akkoriban (Magyarországon) még nem volt ilyen esélyegyenlõségesdi, meg program 5, akkor még cimkézés nélkül mindhatta valaki, hogy "jaj de nem csípem a cigókat". Még mindig szeretném hangsúlyozni, hogy nem én mondanék ilyet, nem is mondok, de ez nem náciság, inkább egy széleskörben elterjedt általánosítás, kb. olyan, mint az, hogy a nõk nem tudnak vezetni. Ha a 88-as csoport arról írt volna számot, hogy pl. idióta nõi autóvezetõk, nem tudnak tolatni, karamboloznak, és bénák..., na akkor gondolom az lenne most a téma, hogy szexisták és nõgyûlölõk.
Ezzel igazából csak azt akartam mondani, hogy elõször gondolkodni kéne...utána meg mélyen hallgatni, nem hülyeségeket leírni. Azt meg, hogy Oi!, meg nácik szerintem nagyon nem kéne összepárosítani, talál inkább utána kéne nézni, mit jelent egy szó, mielõtt egy másik szó szinonimájaként használja valaki. Bocsi hogy hosszadalmasan írtam le, de muszáj volt.
Ezzel igazából csak azt akartam mondani, hogy elõször gondolkodni kéne...utána meg mélyen hallgatni, nem hülyeségeket leírni. Azt meg, hogy Oi!, meg nácik szerintem nagyon nem kéne összepárosítani, talál inkább utána kéne nézni, mit jelent egy szó, mielõtt egy másik szó szinonimájaként használja valaki. Bocsi hogy hosszadalmasan írtam le, de muszáj volt.
#60
Egy mosonmagyaróvári zenekar szólógitárost keres!
Stílus: 80's punk,hc,metal,
Pl: Discharge, D.R.I. , Total Chaos , The Casualties + játszunk õspank feldolgozásokat is
Ha tudsz zúzni és szereted a darálós ,keményebb punk muzsikát akkor itt a helyed!!!
e-mail: [email protected]
Stílus: 80's punk,hc,metal,
Pl: Discharge, D.R.I. , Total Chaos , The Casualties + játszunk õspank feldolgozásokat is
Ha tudsz zúzni és szereted a darálós ,keményebb punk muzsikát akkor itt a helyed!!!
e-mail: [email protected]
#59
sztm kérd a töritanártól,legalábbis a miénknek minden megvan,még a betiltottak is
#58
én spec könyvtárbol vettem ki, ilyen sárga boritos asszem, m,á nem nagyon emlékszem, de nagyon okos kö9nyv, nem dicsér, nem aláz csak ugy szembesit, csak ez még a régi szép idökben olvastam, amikor még fiatal voltam, szép és erös.
engem gyíkká változtatott de már elmúlt
#57
jha lehet asszem.... vhol bizta könyvtárban tuti nem
amúgy én láttam aztat meg asszem olvastam is de nem bizta...😄
amúgy én láttam aztat meg asszem olvastam is de nem bizta...😄
#56
Ezt a könyvet lehet még vhol kapni?????könyvtárban...stb?
-#12
-#12
#55
OFF: a politikához mindenki nagyon szokott érteni, ha vitárol van szo, olyankor a 82ben születettek is azt mondják, hogy ök megélték a szocializmust, de mindegy.
ON: végül is az Oi meg a punk gyökere valahol egy. van is erröl egy nagyon jo könyv, asszem az a cime, hogy Újhullám.
eleinte a punkok is horogkeresztet hordtak, pukkasztás cimén. legalább is ezt olvastam. nagy nagy gyökérkeresésünk már emlékeztet a magyarság hun származásának bizonygatásához.
ON: végül is az Oi meg a punk gyökere valahol egy. van is erröl egy nagyon jo könyv, asszem az a cime, hogy Újhullám.
eleinte a punkok is horogkeresztet hordtak, pukkasztás cimén. legalább is ezt olvastam. nagy nagy gyökérkeresésünk már emlékeztet a magyarság hun származásának bizonygatásához.
engem gyíkká változtatott de már elmúlt
Igen, amíg így mentek a dolgok addig nem is volt az, de nem hiszem hogy nincs olyanember aki nem látná, hogy ez már túllépett a hülyegyerekmegveri a másikhülyegyereket szinvonalon.
A polikiták meg, úgy értettem, hogy nem ezt a fórumot kell ilyennel leterhelni, mert asszem aki olvasta a pol fórumott még régebben, pfff.... Az anyázás az gyenge kifejezés ahhoz, ahová az ilyen viták fajultak.
A polikiták meg, úgy értettem, hogy nem ezt a fórumot kell ilyennel leterhelni, mert asszem aki olvasta a pol fórumott még régebben, pfff.... Az anyázás az gyenge kifejezés ahhoz, ahová az ilyen viták fajultak.
\"... Ha mindig kék az ég, ha mindig zöld a fű, ha nincsenek problémák, de mindenki tetű! ...
#53
pff amúgy meg sztem a 88-as csoport név meg csak abból ered hogy polg.pukkasztás---> sham69
#52
nem azért írtam nem kell felszívi magad csak amiket én hallottam tõlük(1-2 album) abban nem voltak ojan számok mer akkor nem is hallgattam volna 😄DDD
#51
csak tod az nem magaspolitika, hogy néhány huszonéve smunkanélküli/szakmunkás börfejü rávarrja a cimkét a kabátra/sapkára, és üti akit lát.
az meg hogy politika. attol hogy egy szélsöjobbos csoport kiabál, attol még nem párt, nem mozgalom.
az meg hogy politika. attol hogy egy szélsöjobbos csoport kiabál, attol még nem párt, nem mozgalom.
engem gyíkká változtatott de már elmúlt
Bakutyin: jaja, igaz igaz.
Borcsa ezek a nyolcavanasok nem azok a nyolcvanasok. A régi 88-as csoportnak köze sincs ezekhez a mai 88-as vitézbrigádnak, ez már politika.
Borcsa ezek a nyolcavanasok nem azok a nyolcvanasok. A régi 88-as csoportnak köze sincs ezekhez a mai 88-as vitézbrigádnak, ez már politika.
\"... Ha mindig kék az ég, ha mindig zöld a fű, ha nincsenek problémák, de mindenki tetű! ...
#49
ezek a nyolcavnyolcasok pedig nagyon verik magukat, hgy ök bizony hungaristák. de akkor a területi revizonak mi köze van a cigányokhoz?
engem gyíkká változtatott de már elmúlt
#48
épp azt mondom hogy csak a felszines infok jutottak el hozzánk(juk)..amit a sajtó nyomott.
#47
nem ismerem, csak terjeszetném a fake információkat!
Hajrá Dózsa György!
Nem hinném, hogy a 88-as csoport annyira náci lenne, mint a a mai butaságok, de szóse róla valami volt a levegõben. Pl. a Kolompár címû szám, a cspat neve.
Valami el kellet, hogy jusson a mos-oi-hoz is a oi zenérõl, csak nem biztos, hogy az aminek kellet volna.
Valami el kellet, hogy jusson a mos-oi-hoz is a oi zenérõl, csak nem biztos, hogy az aminek kellet volna.
\"... Ha mindig kék az ég, ha mindig zöld a fű, ha nincsenek problémák, de mindenki tetű! ...
#45
mér a 88as csoportban mi a náci?
sztem semmi......
sztem semmi......
#44
há nemtom...szerintem az akkori viszonyokat kéne nézni, márpedig akkor nemsok információ juthatott el mosoi-ékhoz az "oi" ról.SZVSZ
#43
meg a magozott cseresznye sem, mi ?
Hajrá Dózsa György!
Mert oda van írva, hogy Oi, és itt most nézzük a amgyar viszonyokat.
\"... Ha mindig kék az ég, ha mindig zöld a fű, ha nincsenek problémák, de mindenki tetű! ...
#41
az azé nem
#40
hát sztem a 88as csoport is náci.
Hajrá Dózsa György!
#39
akkó mit keres itt? az alcímben?????
#38
de
#37
mit szóltok a dead kennedys újraalakulásához sztem undorítóés itt cseszték el a szememben az egész életmûvüket.....
#36
a mos-oi nem náci zenekar volt?
#35
#34
hevesibe én a moszkvatérre lógtam be a régi szép idõkben.
a 14 éves ilyen kölykökkel nem is lenne akkora bajom, de a 25 éves kigyúrt boneheadekkel..
a 14 éves ilyen kölykökkel nem is lenne akkora bajom, de a 25 éves kigyúrt boneheadekkel..
Hajrá Dózsa György!
#33
egyébként itt miskolcon is adták a hevesiben. barátnéval bemegyünk: akkor még villa volt a kezemre hajlitva és a sex pistols volt az isten: akkor még oda is be tudtunk lógni...
ez a nosztalgia...
egyébként: a skinekkel az a baj, hogy ök maguk se tudják, hogy mia különbség köztü, a sharpok, a hungaristák és a nácik közt. most ha nekem az mondja egy skin Mein Ehre heißt Blut. (vagy Blut heißt meine Ehre, a fene se tudja) karszalaggal, hogy ö nem is neonáci, hát én körberöhögöm.
szal ott az a sok kis tök 14 éves, és azt hiszik ez olyan nagy buli, és mennek azt se tuggyák mért, vagy mert nem szeretik a cigányokat, hát akkor kurvára mindegy minek nevezük öket. aki meg ilyen nagyon okos ügyes becsületes sharp, az ugyan határologgyon má el ettöl egy kicsit nyilvánosabban, jo?
ez a nosztalgia...
egyébként: a skinekkel az a baj, hogy ök maguk se tudják, hogy mia különbség köztü, a sharpok, a hungaristák és a nácik közt. most ha nekem az mondja egy skin Mein Ehre heißt Blut. (vagy Blut heißt meine Ehre, a fene se tudja) karszalaggal, hogy ö nem is neonáci, hát én körberöhögöm.
szal ott az a sok kis tök 14 éves, és azt hiszik ez olyan nagy buli, és mennek azt se tuggyák mért, vagy mert nem szeretik a cigányokat, hát akkor kurvára mindegy minek nevezük öket. aki meg ilyen nagyon okos ügyes becsületes sharp, az ugyan határologgyon má el ettöl egy kicsit nyilvánosabban, jo?
engem gyíkká változtatott de már elmúlt
#32
loál. ezt te írtad ki?! vagy valami(még nálam is nagyobb😊 fanatikus CPg rajongó?
#31
Pol Pot megye punkjai
- dialóglista -
(Zene)
Eleje fõcím /táblás/:
1./
Pol Pot megye punkjai
1/a
CPg
2./
Kövessy Róbert filmje
(zene folyt.)
Güzü:
Alakítottunk nyolcadikban egy zenekart... akkor... akkor találtuk ki ezt a "CPG" nevet "Cammon Punk Groupe" - "Cammon": tudod, hogy "Gyerünk...!" - ezt néztük ki a szótárból. De akkor még "Cammon Groupe" volt.
És akkor késõbb ugye, mit tudom én, két évre rá már kitaláltuk, hogy mi punkok vagyunk, és akkor "Cammon Punk Groupe" - és ezt rövidítettük le utána "CPG"-re.
Az elsõ nyilvános koncertünk, az... az elsõben vagy másodikban volt talán a középiskolában.
Volt egy osztálytalálkozó, egy ilyen lány zenemûvészetis osztály jött oda, és mi kitaláltuk, hogy mûsort adunk a haverommal.
És akkor már próbáltunk már nem tudom, egy fél éve, érted, volt már három gitárunk, és akkor... vagy kettõ, meg egy dobunk, vagy valami hasonló - három talán... Meg vannak is fotók... nem sok... megvan errõl az idõszakról...
És... és... a nagyteremben volt ez az osztálytalálkozó, és mondtuk, hogy mi a színpadon szeretnénk játszani. A haverom lenyíratta kopaszra a fejét, ilyen nagy parókában volt, és úgy léptünk be, hogy leoltottuk a villanyt, és így hátulról odaszaladtunk a színpadra, és fölugrottunk a színpadra, így gitárokkal.
És a sötétben szegény elvétette a lépést, és egy eszméletlen nagyot esett, úgyhogy tök összetört a feje. Tehát így orra esett teljes sebességgel, parókája elszállt...
Egy döbbent csönd volt, hogy mi ez, föloltották a villanyt, ott szegény ott tántorgott össze-vissza...
Lejátszottuk, még nem is hangoltunk össze, semmi nem volt még így... Rossz gitárok voltak, nem voltak leszigetelve, és ilyen zöld villámokat, tudod, ilyen elektrosztatikus fényeket dobáltak ott a sötétben... Ja...
- És ti hogy lettetek punkok?
- Hát utána hallottunk errõl a mozgalomról, vagy errõl a dologról Nyugaton. Hogy "Á, nem tudnak játszani...!" - mondtuk, hogy mi se tudunk játszani, érted... ez való nekünk... Ja...
Azt hiszem, itt a Juhász Gyulában volt a következõ buli, ahol most próbálunk, és oda már elég sokan eljöttek.
Egy ilyen dugó keletkezett a Juhász Gyula elõtt az utcán, úgyhogy az autók nem bírtak elmenni, nem tudtak keresztüljutni, és izé... akkor már fölfigyeltek rá, mert abban az idõben engedélyt kellett kérni a rendõrségtõl, tudod...
És ez úgy lett, ez a koncert megjátszva, mint valami klubestként, tehát így konkrétan nem adták le a nevünket meg a mûsorunkat, meg satöbbi-satöbbi, nem hallgatta meg a kazettánkat, hogy mit mondunk.
Nekünk akkor meg már ilyen, nekem egész hosszú hajam volt, ilyen idáig érõ hajam, és csináltunk ilyen nagy transzparenseket lepedõre, hogy "Üdvözöljük a nem megjelent rendfenntartó szerveket" meg ilyen hülyeségeket csináltunk.
És akkor a tömeg ott õrjöngött, nagyon jó buli volt, tudod, ez már egy... egy tényleg, húsz percig játszottunk, tehát már valami ott volt...
És egy nagy botrány keletkezett belõle. És a pártbizottságról indítottak egy ilyen vizsgálatot ellenünk, úgyhogy a KISZ-nél megbíztak két embert ezzel, hogy vizsgálják ki, hogy ez mi volt tulajdonképpen.
Egy Zsuzsa nevû nõ volt meg egy férfi, nem tudom már a nevét...
És õk meg megkerestek minket, és így elhívtak, hogy menjünk el, beszélgessünk már velük így a pártbizottságon... vagy a KISZ-bizottságon, nála.
Aztán bementem, néztem: ki van rakva a neve az ajtóra. Na, mondom, ez biztos valami nagykutya lehet itt, tudod, úgy jöttek oda hozzánk így utcán, hogy õk mit tudom én, "egyetemisták, és ez érdekli õket" vagy valami hasonló.
Akkor bementünk, és így a szövegeket le--..., hogy milyen szövegeink vannak, le kellett írni, így kérdezgettek, még 56-ról kérdezgettek meg ilyesmirõl...
És akkor ettõl bepánikolt ugye az iskolaigazgató, mert a fülébe jutott ilyen pártvonalon, ugye õ párttag volt vagy nem tudom, kicsoda, hogy vizsgálat van az iskola tanulói ellen. Ez ilyen "elitista" iskola volt különben itt Szegeden, ahova én jártam, és nagyon vigyáztak a hírükre...
És... õk kitalálták ezt, hogy... tehát ez az igazgató, hogy azonnal ki kell, hogy rúgjon engem, hogy ne is, tehát semmiféle asszociáció ne merüljön fel az õ iskolája és "ilyen elemek" között.
És ki is rúgott. Tehát behívatta anyámat, hogy vegyen ki, mert õ akkor kirúg. És akkor kivett anyám az iskolából azzal, hogy az igazgató megígérte, hogy akkor estin járhatok. De nem volt ilyen esti szak, úgyhogy nem lehetett oda járni végül is.
És közben ez a KISZ-vizsgálat, ez lezárult, és õk olyan jelentést írtak, gondolom, hogy... tehát, hogy mi nem vagyunk végül is veszélyesek a társadalomra, nem... nem is tudjuk, hogy mit csinálunk igazából - tehát nem akaratlagos ez a dolog, satöbbi-satöbbi.
És...
De viszont így mondták, hogy írjunk más szövegeket, meg ne csináljunk ilyen transzparenseket, õk azt javasolják. És nem is enged--... tehát nem lehetett többet játszani itt nekünk Szegeden, ezen a néven.
Kutyás:
Mi a Mars téren találkoztunk mindig. Illetve oda jártunk ki mi is, meg a Güzüék is... Akkor még ilyen rendkívül rossz szemmel néztük, hogy... Hosszú hajú fickó volt, meg ilyen nagyon lerobbant, ilyen vad komának tûnt...
Aztán valahogy megtudtuk, hogy zenélnek... meg nekem is volt egy dobom, hát illetve nem nekem, hanem nagyanyámnak - dobolt régebben...
Fölültem a biciklimre, aztán elmentem Mélykútra, mert ott laktak... És akkor mondtam nagyanyónak, hogy "Kell még az a dob cucc ott a padláson, mert ha nem, akkor föl a csomagtartóra...!" - aztán elhoztam... aztán... utána jött ez a Mars teres idõszak, és akkor...
Güzüéknek pont nem volt dobosuk... Volt is úgy egy buli, hogy dob nélkül játszottak... aztán... hát így... így...
Volt a "Foglalt Ház" - mi foglaltuk el. Ott volt egy nagyon állat próbahely, ott laktunk szinte. Vége volta sulinak, mentünk oda, ott éjjel-nappal próbáltunk minden nap... hát... Hú, de jó volt...
Ilyen magas csirkeszar volt benne, komolyan, úgy lapátoltuk ki az ablakon, aztán mindent lemeszeltünk... Megcsináltuk, jó volt...
(Koncert)
Szervusztok, gyerekek! sziasztok! Meleg szeretettel... meleg szeretettel köszöntelek benneteket...! És hát nagyon örülök, hogy itt van mindenki, éljenek a punkok!!!
(Zene)
- Kitiltattad magad a KISZ-bõl, kirúgattad a KISZ-bõl, azt' kész, ennyi. Meg a suliból, mert eltanácsoltak, hogy na jól van, lépjél tovább. Tehát... Semmi más...
- Ez volt a... A Házirendben benne volt, hogy a CPG-vel barátkozni tilos...
- Így van...
- Volt ilyen házirendi pont Szegeden. A Bedricsben...
- A Bedricsben...
- Vasúti iskolában...
- Hogy...?
- ...hogy "...a CPG-vel barátkozni tilos". Az iskola házirendjébe bele volt írva... Ott volt egy csomó haver...
- Ilyenek voltak...
- '81... 80/81-ben, így...
- Akkor mi még nem voltunk benne, szóval...
- Sokkal többet tudnának errõl mesélni, szerintem...
- Kik?
- Az akkori tagok...
(Güzü😊
Az egy nagyon rossz hírû megye, Szeged. Volt, a kommunista idõkben. Úgy hívták, hogy "Pol Pot megye"
És tényleg, itt elég... Tehát a kommunisták nagyon kevertek itt. nagyon figyelték az egyetemistákat is, meg minden, a kulturát is, tehát zenét, mindent...
És itt féltek, gondolom, nagyon...
És... akkor kezdõdött ilyen igazoltatgatásokkal, így... Úgy is néztünk ki, tehát ilyen feltûnõ ruhákban jártunk, és így ránk szálltak alaposan a rendõrök.
Miután kirúgtak az iskolából, dolgozni kellett, tudod, ilyen munkakötelezettség volt, és így próbáltak mindenáron börtönbe dugni, tehát így naponta többször órákon át igazoltattak az utcákon - tehát mindig így kerültük a rendõröket, mert nem akartunk... Mert ugyanaz a rendõr, ugyanúgy megállított, ugyanúgy fölírt, mint két órával elõtte, érted, vagy az elõzõ nap... Tudta már fejbõl az adatainkat...
De hát... érted, ilyenekkel próbálkoztak, hogy ültünk a Csillag téren, itt az egyik téren, a barátaimmal dumáltunk. Egyszer odajött egy fickó, azt mondja: "Te vagy a Güzü?" Mondom: én. És így a kezembe adott egy üveg sört, meg egy sörnyitót, azt elment.
Hát mondom...
"Egészségedre...!" - azt hiszem, azt mondta. Elment... Mondom: Jézusom...! - így gondolkoztam: megigyam - ne igyam...? Á, mondom, én nem iszok, ki tudja, ilyen még nem volt, még sörnyitót is adjon, érted... Én, mondom, "...nem kérem. Kéri valaki...?" Mondták a többiek, hogy jó, valaki ott mondta, hogy igen. Kinyitotta. Megizéltük, megszagoltuk, nem... Elkezdte inni, és a rendõrök rajtunk ütöttek akkor. És így megpróbáltak elvinni engem, érted, oda küldtek egy ilyen ügynöküket, vagy egy besúgót, vagy mit tudom én, hogy adja a sört. Hát ha én iszom a sört, akkor tilos volt sört inni utcán, akkor puff, elkapnak, szabálysértés - 30 nap, érted...
És akkor, hogy nem én ittam, hanem a haverom, na, akkor õt vitték el. Jó megverték bent. Belém csak belém rúgott az egyik, ilyen akciócsoport volt, ilyen kommandósfélék, egy kurva nagyot a lábamba, tudod. Meg mondta, hogy "Majd elkapunk még, ne félj...!" - tehát így dumáltak õk, nyíltan ment ez, érted...
És... akkor történt egyszer, hogy elindultam... Jöttem haza este a basszusgitáros gyerektõl egy kazettás magnóval, az õ kis kazettás magnójával, meg volt nálam három kazetta...
És este 10 óra felé vagy 8 óra felé mentem a házunk felé, és álltak a rendõrök a ház elõtt, egy kocsiban ültek, és vártak, lesték az ajtót, hogy mikor jövök.
És akkor megláttak, gyorsan rám világítottak, oda hajtottak, érted, egybõl motozás - személyi igazolvány - mi ez a zsebemben? - ez mi? - ez mi...? Tudod, ilyen... és hogy mi ez a... mi van a kazettákon.
Hát, mondom: zene. A mi zenénk...
- Kié ez a kazettás magnó?
Hát, mondom a basszusgitárostól hoztam...
- Akkor ez biztos lopott...
Tudod, elvitték, hogy leellenõrizzék a számát, a kazettákat is egybõl vitték...
És... behívattak egy pár nap múlva, és mondták, hogy "izgatás"... Bumm, egybõl beraktak 72 órára, tudod... Utána, mit tudom én, két nap múlva lehoztak a fogdáról, akkor ültem elõször fogdán... És... mondták, hogy... tehát elkezdték... Mondták, hogy a magnó, az nem lopott, azt visszaadják... Az a haveromé volt, hát... És hogy a kazettákon pedig, ahogy játszották le a számokat (meghallgatták persze az összes kazettát), a két szám között a háttérben valaha Szabad Európa volt. És úgy kezdték persze, hogy hány számot hallgattunk? - ugye, hát mondom, mit tudom én, egy párat. De mégis: ötöt, négyet...? - tudod, mert a harmadik szám után volt, pont a Szabad Európa szignálját lehetett hallani, és utána kész paff, utána újra egy szám volt, tehát szöveg nem nagyon volt, vagy mit tudom én, valamit kvartyogott, három... vagy fél mondatot, érted, a bemondó; ennyi volt...
És akkor ebbõl csináltak egy ilyen izgatási ügyet, ugye...
Elengedtek szerencsére, de a bíróságra el kellett, tehát vádemelés megtörtént, tárgyalás is volt.
Erre jöttek le a szamizdatosok Pestrõl, a Haraszti Miklós jött le, azt hiszem még valakivel.
És...
Persze hát nem állt meg végül is, mert ugye ez gyûlöletkeltésre nem volt alkalmas, és attól... akkortól kezdve ismertük mi a szamizdatosokat...
(Haraszti Miklós😊
Az ügyvéd is nagyon-nagyon ügyes volt...
Azt mondta az ügyvéd, hogy... Az volt a fantasztikus érve, én ezért nagyon megdicsértem a "Beszélõ"-ben, hogy... hogy... "Hát a diszkó zene volt azon a szabad európás szalagon, a punk közismerten ellensége a diszkó zenének - hogyan hallgathatták volna meg az ellenséges kommentárt, amikor a diszkó zenét a punk nem hallgatja...?"
- Igen, emlékszem erre a kifogásra - ez nagyon profi volt...
(Haraszti Miklós😊
És a... sajnálatos módon a bíróság még nem vette ezt az érvet, még a finom érvek fogadalma Szegedre még nem ért el akkor, és... és... ehelyett csak azért mentettek föl titeket, mert nem volt bizonyítható, hogy meghallgattátok az "ellenséges kommentárt"...
Haraszti Miklós:
A kádárizmusnak a virágkorában vagyunk, a nyolcvanas években, a liberálisnak mondott, engedékeny kulturpolitika idején, amikor az, aki fejedelmi többesben beszél, annak némi bírálatot is megengednek, és... azzal az illúzióval élhetnek a mûvészek a kultura emberei, hogy tulajdonképpen picit mindig növelik a szabadságot - amennyiben együttmûködnek az Aczél elvtársnak, mondjuk, a helyi kádereivel, a zenében Erdõs Péterrel, mondjuk, az irodalommal Kardos György kiadó igazgatóval...
És hát... a zenében azonban, ugyanúgy, ahogy az irodalomban, lehetett túlmenni a falon.
És a punk életmódban, zenében, szövegben: egész habitusában ugyanarról szólt, amirõl a mi Szamizdatunk szólt, amit a Szentjóbi barátom úgy fejezett ki, hogy "Légy tilos!" - tessék túlmenni a falon, és "...csak azt érdemes, válaszd a szabadságot...!"
Na, ez tilos volt.
De ám, mivel ezek a zenész gyerekek nem voltak akkor már ismert értelmiségiek, õket elérte ugyanaz a sors, ami minden értelmiségit, aki nem dalolt együtt, elért mondjuk Romániában, Csehszlovákiában és másutt: mentek a börtönbe.
A CPG-nek volt egy pere Szegeden, amelyrõl mi csak Pálinkás Robitól szereztünk tudomást, aki... aki egyébként egy másik izgatási perre hívott le engem Szegedre, és akkor tudtuk meg azt, hogy itt már volt egy, amely érdekes módon felmentéssel végzõdött, habár csak "bizonyíték híján" - tehát nem "bûncselekmény híján"...
És ekkor én riporterbe vágtam magam... Ugye, gúnyosan azt írtam a "Beszélõ"-ben megjelent tudósításomban, hogy "...sikerült, újságírónak néztek..." - hiszen az újságíró, az egy hivatalos státusz volt akkoriban, és be tudtam menni a másod fokú tárgyalásokra, és errõl tudósítottam a "Beszélõ"-ben.
Igazi koncepciós per volt, provinciális sötétségbe elrejtve...
(zene)
- dialóglista -
(Zene)
Eleje fõcím /táblás/:
1./
Pol Pot megye punkjai
1/a
CPg
2./
Kövessy Róbert filmje
(zene folyt.)
Güzü:
Alakítottunk nyolcadikban egy zenekart... akkor... akkor találtuk ki ezt a "CPG" nevet "Cammon Punk Groupe" - "Cammon": tudod, hogy "Gyerünk...!" - ezt néztük ki a szótárból. De akkor még "Cammon Groupe" volt.
És akkor késõbb ugye, mit tudom én, két évre rá már kitaláltuk, hogy mi punkok vagyunk, és akkor "Cammon Punk Groupe" - és ezt rövidítettük le utána "CPG"-re.
Az elsõ nyilvános koncertünk, az... az elsõben vagy másodikban volt talán a középiskolában.
Volt egy osztálytalálkozó, egy ilyen lány zenemûvészetis osztály jött oda, és mi kitaláltuk, hogy mûsort adunk a haverommal.
És akkor már próbáltunk már nem tudom, egy fél éve, érted, volt már három gitárunk, és akkor... vagy kettõ, meg egy dobunk, vagy valami hasonló - három talán... Meg vannak is fotók... nem sok... megvan errõl az idõszakról...
És... és... a nagyteremben volt ez az osztálytalálkozó, és mondtuk, hogy mi a színpadon szeretnénk játszani. A haverom lenyíratta kopaszra a fejét, ilyen nagy parókában volt, és úgy léptünk be, hogy leoltottuk a villanyt, és így hátulról odaszaladtunk a színpadra, és fölugrottunk a színpadra, így gitárokkal.
És a sötétben szegény elvétette a lépést, és egy eszméletlen nagyot esett, úgyhogy tök összetört a feje. Tehát így orra esett teljes sebességgel, parókája elszállt...
Egy döbbent csönd volt, hogy mi ez, föloltották a villanyt, ott szegény ott tántorgott össze-vissza...
Lejátszottuk, még nem is hangoltunk össze, semmi nem volt még így... Rossz gitárok voltak, nem voltak leszigetelve, és ilyen zöld villámokat, tudod, ilyen elektrosztatikus fényeket dobáltak ott a sötétben... Ja...
- És ti hogy lettetek punkok?
- Hát utána hallottunk errõl a mozgalomról, vagy errõl a dologról Nyugaton. Hogy "Á, nem tudnak játszani...!" - mondtuk, hogy mi se tudunk játszani, érted... ez való nekünk... Ja...
Azt hiszem, itt a Juhász Gyulában volt a következõ buli, ahol most próbálunk, és oda már elég sokan eljöttek.
Egy ilyen dugó keletkezett a Juhász Gyula elõtt az utcán, úgyhogy az autók nem bírtak elmenni, nem tudtak keresztüljutni, és izé... akkor már fölfigyeltek rá, mert abban az idõben engedélyt kellett kérni a rendõrségtõl, tudod...
És ez úgy lett, ez a koncert megjátszva, mint valami klubestként, tehát így konkrétan nem adták le a nevünket meg a mûsorunkat, meg satöbbi-satöbbi, nem hallgatta meg a kazettánkat, hogy mit mondunk.
Nekünk akkor meg már ilyen, nekem egész hosszú hajam volt, ilyen idáig érõ hajam, és csináltunk ilyen nagy transzparenseket lepedõre, hogy "Üdvözöljük a nem megjelent rendfenntartó szerveket" meg ilyen hülyeségeket csináltunk.
És akkor a tömeg ott õrjöngött, nagyon jó buli volt, tudod, ez már egy... egy tényleg, húsz percig játszottunk, tehát már valami ott volt...
És egy nagy botrány keletkezett belõle. És a pártbizottságról indítottak egy ilyen vizsgálatot ellenünk, úgyhogy a KISZ-nél megbíztak két embert ezzel, hogy vizsgálják ki, hogy ez mi volt tulajdonképpen.
Egy Zsuzsa nevû nõ volt meg egy férfi, nem tudom már a nevét...
És õk meg megkerestek minket, és így elhívtak, hogy menjünk el, beszélgessünk már velük így a pártbizottságon... vagy a KISZ-bizottságon, nála.
Aztán bementem, néztem: ki van rakva a neve az ajtóra. Na, mondom, ez biztos valami nagykutya lehet itt, tudod, úgy jöttek oda hozzánk így utcán, hogy õk mit tudom én, "egyetemisták, és ez érdekli õket" vagy valami hasonló.
Akkor bementünk, és így a szövegeket le--..., hogy milyen szövegeink vannak, le kellett írni, így kérdezgettek, még 56-ról kérdezgettek meg ilyesmirõl...
És akkor ettõl bepánikolt ugye az iskolaigazgató, mert a fülébe jutott ilyen pártvonalon, ugye õ párttag volt vagy nem tudom, kicsoda, hogy vizsgálat van az iskola tanulói ellen. Ez ilyen "elitista" iskola volt különben itt Szegeden, ahova én jártam, és nagyon vigyáztak a hírükre...
És... õk kitalálták ezt, hogy... tehát ez az igazgató, hogy azonnal ki kell, hogy rúgjon engem, hogy ne is, tehát semmiféle asszociáció ne merüljön fel az õ iskolája és "ilyen elemek" között.
És ki is rúgott. Tehát behívatta anyámat, hogy vegyen ki, mert õ akkor kirúg. És akkor kivett anyám az iskolából azzal, hogy az igazgató megígérte, hogy akkor estin járhatok. De nem volt ilyen esti szak, úgyhogy nem lehetett oda járni végül is.
És közben ez a KISZ-vizsgálat, ez lezárult, és õk olyan jelentést írtak, gondolom, hogy... tehát, hogy mi nem vagyunk végül is veszélyesek a társadalomra, nem... nem is tudjuk, hogy mit csinálunk igazából - tehát nem akaratlagos ez a dolog, satöbbi-satöbbi.
És...
De viszont így mondták, hogy írjunk más szövegeket, meg ne csináljunk ilyen transzparenseket, õk azt javasolják. És nem is enged--... tehát nem lehetett többet játszani itt nekünk Szegeden, ezen a néven.
Kutyás:
Mi a Mars téren találkoztunk mindig. Illetve oda jártunk ki mi is, meg a Güzüék is... Akkor még ilyen rendkívül rossz szemmel néztük, hogy... Hosszú hajú fickó volt, meg ilyen nagyon lerobbant, ilyen vad komának tûnt...
Aztán valahogy megtudtuk, hogy zenélnek... meg nekem is volt egy dobom, hát illetve nem nekem, hanem nagyanyámnak - dobolt régebben...
Fölültem a biciklimre, aztán elmentem Mélykútra, mert ott laktak... És akkor mondtam nagyanyónak, hogy "Kell még az a dob cucc ott a padláson, mert ha nem, akkor föl a csomagtartóra...!" - aztán elhoztam... aztán... utána jött ez a Mars teres idõszak, és akkor...
Güzüéknek pont nem volt dobosuk... Volt is úgy egy buli, hogy dob nélkül játszottak... aztán... hát így... így...
Volt a "Foglalt Ház" - mi foglaltuk el. Ott volt egy nagyon állat próbahely, ott laktunk szinte. Vége volta sulinak, mentünk oda, ott éjjel-nappal próbáltunk minden nap... hát... Hú, de jó volt...
Ilyen magas csirkeszar volt benne, komolyan, úgy lapátoltuk ki az ablakon, aztán mindent lemeszeltünk... Megcsináltuk, jó volt...
(Koncert)
Szervusztok, gyerekek! sziasztok! Meleg szeretettel... meleg szeretettel köszöntelek benneteket...! És hát nagyon örülök, hogy itt van mindenki, éljenek a punkok!!!
(Zene)
- Kitiltattad magad a KISZ-bõl, kirúgattad a KISZ-bõl, azt' kész, ennyi. Meg a suliból, mert eltanácsoltak, hogy na jól van, lépjél tovább. Tehát... Semmi más...
- Ez volt a... A Házirendben benne volt, hogy a CPG-vel barátkozni tilos...
- Így van...
- Volt ilyen házirendi pont Szegeden. A Bedricsben...
- A Bedricsben...
- Vasúti iskolában...
- Hogy...?
- ...hogy "...a CPG-vel barátkozni tilos". Az iskola házirendjébe bele volt írva... Ott volt egy csomó haver...
- Ilyenek voltak...
- '81... 80/81-ben, így...
- Akkor mi még nem voltunk benne, szóval...
- Sokkal többet tudnának errõl mesélni, szerintem...
- Kik?
- Az akkori tagok...
(Güzü😊
Az egy nagyon rossz hírû megye, Szeged. Volt, a kommunista idõkben. Úgy hívták, hogy "Pol Pot megye"
És tényleg, itt elég... Tehát a kommunisták nagyon kevertek itt. nagyon figyelték az egyetemistákat is, meg minden, a kulturát is, tehát zenét, mindent...
És itt féltek, gondolom, nagyon...
És... akkor kezdõdött ilyen igazoltatgatásokkal, így... Úgy is néztünk ki, tehát ilyen feltûnõ ruhákban jártunk, és így ránk szálltak alaposan a rendõrök.
Miután kirúgtak az iskolából, dolgozni kellett, tudod, ilyen munkakötelezettség volt, és így próbáltak mindenáron börtönbe dugni, tehát így naponta többször órákon át igazoltattak az utcákon - tehát mindig így kerültük a rendõröket, mert nem akartunk... Mert ugyanaz a rendõr, ugyanúgy megállított, ugyanúgy fölírt, mint két órával elõtte, érted, vagy az elõzõ nap... Tudta már fejbõl az adatainkat...
De hát... érted, ilyenekkel próbálkoztak, hogy ültünk a Csillag téren, itt az egyik téren, a barátaimmal dumáltunk. Egyszer odajött egy fickó, azt mondja: "Te vagy a Güzü?" Mondom: én. És így a kezembe adott egy üveg sört, meg egy sörnyitót, azt elment.
Hát mondom...
"Egészségedre...!" - azt hiszem, azt mondta. Elment... Mondom: Jézusom...! - így gondolkoztam: megigyam - ne igyam...? Á, mondom, én nem iszok, ki tudja, ilyen még nem volt, még sörnyitót is adjon, érted... Én, mondom, "...nem kérem. Kéri valaki...?" Mondták a többiek, hogy jó, valaki ott mondta, hogy igen. Kinyitotta. Megizéltük, megszagoltuk, nem... Elkezdte inni, és a rendõrök rajtunk ütöttek akkor. És így megpróbáltak elvinni engem, érted, oda küldtek egy ilyen ügynöküket, vagy egy besúgót, vagy mit tudom én, hogy adja a sört. Hát ha én iszom a sört, akkor tilos volt sört inni utcán, akkor puff, elkapnak, szabálysértés - 30 nap, érted...
És akkor, hogy nem én ittam, hanem a haverom, na, akkor õt vitték el. Jó megverték bent. Belém csak belém rúgott az egyik, ilyen akciócsoport volt, ilyen kommandósfélék, egy kurva nagyot a lábamba, tudod. Meg mondta, hogy "Majd elkapunk még, ne félj...!" - tehát így dumáltak õk, nyíltan ment ez, érted...
És... akkor történt egyszer, hogy elindultam... Jöttem haza este a basszusgitáros gyerektõl egy kazettás magnóval, az õ kis kazettás magnójával, meg volt nálam három kazetta...
És este 10 óra felé vagy 8 óra felé mentem a házunk felé, és álltak a rendõrök a ház elõtt, egy kocsiban ültek, és vártak, lesték az ajtót, hogy mikor jövök.
És akkor megláttak, gyorsan rám világítottak, oda hajtottak, érted, egybõl motozás - személyi igazolvány - mi ez a zsebemben? - ez mi? - ez mi...? Tudod, ilyen... és hogy mi ez a... mi van a kazettákon.
Hát, mondom: zene. A mi zenénk...
- Kié ez a kazettás magnó?
Hát, mondom a basszusgitárostól hoztam...
- Akkor ez biztos lopott...
Tudod, elvitték, hogy leellenõrizzék a számát, a kazettákat is egybõl vitték...
És... behívattak egy pár nap múlva, és mondták, hogy "izgatás"... Bumm, egybõl beraktak 72 órára, tudod... Utána, mit tudom én, két nap múlva lehoztak a fogdáról, akkor ültem elõször fogdán... És... mondták, hogy... tehát elkezdték... Mondták, hogy a magnó, az nem lopott, azt visszaadják... Az a haveromé volt, hát... És hogy a kazettákon pedig, ahogy játszották le a számokat (meghallgatták persze az összes kazettát), a két szám között a háttérben valaha Szabad Európa volt. És úgy kezdték persze, hogy hány számot hallgattunk? - ugye, hát mondom, mit tudom én, egy párat. De mégis: ötöt, négyet...? - tudod, mert a harmadik szám után volt, pont a Szabad Európa szignálját lehetett hallani, és utána kész paff, utána újra egy szám volt, tehát szöveg nem nagyon volt, vagy mit tudom én, valamit kvartyogott, három... vagy fél mondatot, érted, a bemondó; ennyi volt...
És akkor ebbõl csináltak egy ilyen izgatási ügyet, ugye...
Elengedtek szerencsére, de a bíróságra el kellett, tehát vádemelés megtörtént, tárgyalás is volt.
Erre jöttek le a szamizdatosok Pestrõl, a Haraszti Miklós jött le, azt hiszem még valakivel.
És...
Persze hát nem állt meg végül is, mert ugye ez gyûlöletkeltésre nem volt alkalmas, és attól... akkortól kezdve ismertük mi a szamizdatosokat...
(Haraszti Miklós😊
Az ügyvéd is nagyon-nagyon ügyes volt...
Azt mondta az ügyvéd, hogy... Az volt a fantasztikus érve, én ezért nagyon megdicsértem a "Beszélõ"-ben, hogy... hogy... "Hát a diszkó zene volt azon a szabad európás szalagon, a punk közismerten ellensége a diszkó zenének - hogyan hallgathatták volna meg az ellenséges kommentárt, amikor a diszkó zenét a punk nem hallgatja...?"
- Igen, emlékszem erre a kifogásra - ez nagyon profi volt...
(Haraszti Miklós😊
És a... sajnálatos módon a bíróság még nem vette ezt az érvet, még a finom érvek fogadalma Szegedre még nem ért el akkor, és... és... ehelyett csak azért mentettek föl titeket, mert nem volt bizonyítható, hogy meghallgattátok az "ellenséges kommentárt"...
Haraszti Miklós:
A kádárizmusnak a virágkorában vagyunk, a nyolcvanas években, a liberálisnak mondott, engedékeny kulturpolitika idején, amikor az, aki fejedelmi többesben beszél, annak némi bírálatot is megengednek, és... azzal az illúzióval élhetnek a mûvészek a kultura emberei, hogy tulajdonképpen picit mindig növelik a szabadságot - amennyiben együttmûködnek az Aczél elvtársnak, mondjuk, a helyi kádereivel, a zenében Erdõs Péterrel, mondjuk, az irodalommal Kardos György kiadó igazgatóval...
És hát... a zenében azonban, ugyanúgy, ahogy az irodalomban, lehetett túlmenni a falon.
És a punk életmódban, zenében, szövegben: egész habitusában ugyanarról szólt, amirõl a mi Szamizdatunk szólt, amit a Szentjóbi barátom úgy fejezett ki, hogy "Légy tilos!" - tessék túlmenni a falon, és "...csak azt érdemes, válaszd a szabadságot...!"
Na, ez tilos volt.
De ám, mivel ezek a zenész gyerekek nem voltak akkor már ismert értelmiségiek, õket elérte ugyanaz a sors, ami minden értelmiségit, aki nem dalolt együtt, elért mondjuk Romániában, Csehszlovákiában és másutt: mentek a börtönbe.
A CPG-nek volt egy pere Szegeden, amelyrõl mi csak Pálinkás Robitól szereztünk tudomást, aki... aki egyébként egy másik izgatási perre hívott le engem Szegedre, és akkor tudtuk meg azt, hogy itt már volt egy, amely érdekes módon felmentéssel végzõdött, habár csak "bizonyíték híján" - tehát nem "bûncselekmény híján"...
És ekkor én riporterbe vágtam magam... Ugye, gúnyosan azt írtam a "Beszélõ"-ben megjelent tudósításomban, hogy "...sikerült, újságírónak néztek..." - hiszen az újságíró, az egy hivatalos státusz volt akkoriban, és be tudtam menni a másod fokú tárgyalásokra, és errõl tudósítottam a "Beszélõ"-ben.
Igazi koncepciós per volt, provinciális sötétségbe elrejtve...
(zene)
Hajrá Dózsa György!
#30
A sitten volt egy arc, aki csinált egy bombát, Kaposváron bedugta a Lenin szobor lába közé, de nem robbant föl...
- Csak füstölt...
(Güzü😊
Ketten voltak... Ja nem... tehát nem... A volt a szerencséjük, hogy amit összemixeltek anyagot...
- Az szar volt...!
(Güzü😊
...az nem robbanó anyagnak minõsült, hanem... De amúgy megcsinálták az órát, a gyújtószerkezetet, mindent, érted, és egy kurva nagyot durrant, és füstölt egyet... Szóval, és elkapták õket, tudod, a Lenin szobor lába között a bomba, baszd meg...
- És nagyon büszkék voltak, nem...?
- Csak két évet kaptak...
- Szegeden, emlékszel, mikor kenyeret raktak a Lenin szobor alá, hogy "Menjél haza!" vagy "Hazáig elég lesz..."
- Egy sveknit benyomtak a hóna alá...
- Le volt fényképen izé... fújva...
(Güzü😊
Én ott Budapesten arra jutottam, úgy rádöbbentem, hogy engem nem is a zene érdekel, már akkor, hanem inkább a politika. Tehát így a Krassóékhoz jártam így többet. Mit tudom én... A zenekar akkor már nem játszott, így inkább a duma érdekelt...
A Solt Otíliáékat ismertem, a Demszkyt, a Krassót...
(Haraszti Miklós😊
Én, azt kell mondanom, megértettem az elvtársakat. Hogy miért haragszanak annyira a CPG-re, miért nyúltak utánuk Pesten is.
Egy-egy soruk olyan volt, mint egy-egy szociológusnak vagy filozófusnak a tíz éves életmûve összefoglalva egy képben.
Szóval amikor azt mondja, hogy...
"Áll egy ifjú élmunkás a réten,
kommunista szombatról jött éppen..."
- szóval egyszerûen zseniálisnak találtuk a... az orosz népdal dallamra, amelyen gyerekkorában már mindenki röhögött, aki ebben nõtt fel, hogy "Duli-duli a réten..."
Megtöltötték tulajdonképpen tartalommal azt, amit mindenki gondolt az egész orosz nyelvrõl, az egész ideológiáról.
Amikor azt mondták, hogy...
"A szovjet atom is atom,
a totalitást nem bírom..."
- ugye? Szóval akkor egyszerûen összekötötték az ideológiát azzal a köznapi utálattal a propaganda iránt...
És...
Anarchisák voltak, azt mondták, hogy...
"A hatalom, az hatalom,
Keleten és Nyugaton..."
- tulajdonképpen azt kérték, hogy "...gyere velünk túl a határon, túl minden falon...!" - ezt veszélyesnek kellett, hogy tartsák, hiszen az ifjúságtól féltek...
- Kapcsold be a magnót...!
(Zene)
(Nagy Feró😊
A mûfaj határait mindig a CPG-k, meg a Beatricék is azért, azok nyitják a mûfaj határait.
Tehát mögötted, ha megjelenik egy Beatrice, és az rendkívül nagy sikeres, akkor mögötte kinyílik a kapu még egy csomó zenekarnak.
Ezt az a rendszer nagyon jól tudta, nem véletlenül minket... mivelünk tette tönkre.
És akkor ez intõ példa volt már a Hobónak, P.Mobilnak is, mint ahogy a Hobót aztán tiltogatják, a P.Mobil is sokára kap lemezt.
Tehát ez intõ példa aztán a többiek számára. Vagy, ahogy elkapják a CPG-t és aztán bekaszlizzák õket. Ez intõ példa a Beatricének: na, most már ti jöttök.
És akkor... jön a "Boldog szép napok..."
Akkor mi meg egy csomó ilyen kis zenekar, aki elõkerült, akkor ezek tulajdonképpen a reformokat követelték ki.
- Feró, azt mondhatjuk, hogy akkoriban a CPG lehetett a mûfaj lelkiismerete?
- Figyelj ide, hát ezt nem tudom, így nem tudom megfogalmazni, de... de, hogy a legbátrabbak voltak abban a pillanatban, az biztos. Tehát...
Tehát, ha azt mondom, hogy... 1979. körül lehet... körülbelül, ugye nyolc--... Nem, '79. körül lehet ez...
De, hogy a legbátrabbak voltak, az biztos.
Illetve a leghûségesebbek voltak a punkhoz és saját magukhoz.
Tehát a CPG sorsa is pont ez: hogy... hogy egy adott idõben rendkívül bátran kiállt, és hát a realitás az, hogy ez az adott világ pedig õt bedarálta, kegyetlenül.
Ha minden rossz, mi új...
Rossz, mi új...!
A jólét csendet szül!
Csendet szül!
Az emberek mind némák!
Mind némák!
Mindenki tetû!
Tetû!
Botrányt, botrányt
Akarunk!
Botrányt, botrányt
Akarunk!
Botrányt, botrányt
Akarunk!
Botrányt, botrányt
Akarunk!
Itt mindig kék az ég!
Kék az ég!
Itt mindig zöld a fû!
Zöld a fû!
Itt nincsenek problémák!
Problémák!
Itt mindenki tetû!
Tetû!
(Haraszti Miklós😊
Az, hogy az Erdõs Péter, aki közismerten a rock zenének az állami atyja volt, egy cikket eresztett meg róluk, azt jelezte, hogy igazi ellenségnek tekintik õket.
A suttogó propagandának, ami körülvette õket, részben ez a cikk volt az oka, részben azonban a "Beszélõ"-ben megjelent írások arról, hogy vigyázat, itt zenészeket börtönöznek be - védekezésre kényszerítette õket.
És a suttogó propaganda, az elvtársi információs láncon keresztül ez ellen védekezett, megpróbálva õket rasszistának és hasonlónak beállítani.
Pálinkás Szûts Róbert:
Az ellenzék se vette egy ideig, tehát én úgy éreztem komolyan ezt a dolgot. Tehát azt senki nem hitte, hogy... hogy amiatt, hogy izgatás címén eljárás indult ellenük, hogy annak az lesz a vége, ami lett... Tehát... az ellenzékben is volt egyfajta tartózkodás a dologgal szemben, ami köszönhetõ annak, hogy az Erdõs Péter nagyon ügyesen összemaszatolta a "Mosoly"-t és a CPG-t.
Tehát ha az ember ma, 1999-ben kimondja azt a szót, hogy "CPG", akkor az emberek 50-60 százaléka azt gondolja, hogy a "Cigánymentes övezet" az az õ számuk volt... Holott a bíró is az ítélet indoklásában elmondta, hogy a CPG nem fasiszta zenekar. Tehát rendszerellenes, de nem fasiszta.
Tehát nem... nem voltak olyan dolgok, amik... akik ezt bizonyították volna.
És egyébként pont a rendszernek a ... a tahóságát jelzi az, hogy a "Mosoly", aki ellen szintén eljárást indítottak, akik valóban mondhatjuk azt, hogy náci zenekar volt, hiszen "Cigánymentes övezet" volt, a "Medve-laktanya nyomortanya düledezõ kártyavár..." - tehát a Románia, "Az egyenruhám..." - volt egy rendõrellenes számuk, plussz volt még egy számuk, a... a... valami, szintén valami arab dolog volt.
Hogy õk például felfüggesztett büntetést kaptak. Tehát miközben a CPG-t bekaszlizgatták, a "Mosoly"-t, aki náci zenekar volt, azt kiengedték.
Erre mondta azt a Solt Otília, hogy "...hát igen..." tehát, hogy ez vélhetõen azért van, mert hogy a "Cigánymentes övezet" akkortájt a hatalomnak is programja volt...
(zene)
(Béla😊
Iszonyú fantasztikus a Szántó Gábor mûve...
- Ki az?
- Valami töketlen újságíró, akinek fogalma sincs az egészrõl, és megkérdezte a 15 éves, izé, skinhead-eket, akik, mit tudom én, mit balhéztak...
Ugye a "Mosoly" a CPG-vel játszott, mert ugye õ volt az egyetlen izé... "Mosoly"... mi ez... Skinhead zenekar...
(Takony😊
És ez tök röhejes, hogy a "Mosoly..."
- És velünk, a punkokkal együtt játszott...
- ...a "Mosoly" a "cigányos - romános írtsuk ki"-s szövegekért kapott... mit? - nyolc hónapot kapott...
- ...felfüggesztve... Így van. Két vagy három év--...
- De õk felszólító módban: "...írtsuk ki - vágjuk el a torkát - akasszuk fel..."
- Lendületesen...!
- A jóhoz kell hasonlítani, nem a rosszhoz...
- Jó, csak ez....
- Melyik részét mondtad?
- Azzal nem megyünk semmire, hogy ki mennyit kapott...
- Nem számít, persze. Csak az a baj...
- Én viszonyítási alapnak szánom ezt az egészet...
- ...az a baj, hogy mihozzánk kapcsolják ezt az egészet...
- Volt egy közös koncertünk, szerintem...
- Ja...
(Béla😊
Azért volt közös koncert, épp az elõbb mondtam, hogy azért volt közös koncert, mert õ volt az elsõ skinhead zenekar. De mivel punkokból alakult skinhead-ek, senki ismerõse nem volt, meg nem volt külön skinhead koncert. Õk akkor játszottak, amikor... amikor mi játszottunk. Tehát mi, punkok, mit tdom én, a Creténs-szel meg nem tudom még, kikkel játszottunk. És nekik ugye maradt egy fél óra vagy egy óra hossza, amennyi volt, és ebbõl alakult meg... Ebbõl jött ki... Együtt mozogtunk állandóan...
- Nem volt olyan, hogy "skinhead-ek, punkok üssük egymást...!" meg ilyesmi... Tök egy társaság...
(Béla😊
Nem. És mind együtt mozogtunk... És ebbõl alakult ki, hogy mindenki megmaradt a... ebben megmaradt, hogy izé, a "cigánypusztító gépezet..."
- Ez nem ebbõl maradt meg, ez...
- Akit ismertem... akit ismertem, mindenki mondta ezt a... mi volt ez a cigányos nótájuk...?
- Ez nem ebbõl maradt meg, ezt tudatosan terjesztették...
- Melyik volt az a cigányos nótájuk?
- A "Cigánymentes övezet"...
- A "Cigánymentes övezet". És mindig, amikor mondtam, hogy én a CPG-ben énekelek: "Á, a cigánymentes övezet - de jó...!"
- Nem, nem abból jött...
- Nem...! Akivel én találkozok... Figyelj, én lejárok oda a rock klubba...
- Igen...?
- És rengeteg ember kijavítottam azzal, hogy "Figyelj, közünk nem volt az egészhez..."
- De nem arról van szó...
- Mindenki ezzel jött...
- Ezt nem onnan szedték, hogy mi együtt játszottunk a "Mosoly"-lyal...
- Dehogy nem onnan szedték...!
- Nem!
- De! Onnan szedték, onnan maradt meg az egész... Mi voltunk a CPG-s izé...
- Szerinted a most ilyen 15 éves emberek tudták, hogy mi együtt játszottunk '83-ban a "Mosoly"-lyal? Ez marhaság...
- Azért... azért tudják, mert ezt olvassák, ezt a szemetet, érted?
- Na, ezt mondtam én is, hogy ez nem abból jött nekik...
- Hát ezt próbálom én kijavítani...!
(Takony😊
'85-ben vagy '86-ban jelent meg, ilyen egyik pillanatról a másikra megjelent ez, hogy "CPG - a cigánypüfölõ gárda"... Úgyhogy valahonnan ez így jött... Nem hiszem, hogy ezt valaki saját magától kitalálta, vagy... vagy olyantól hallotta, aki ott volt a koncerten, mert az ilyen marhaságot nem mondott Ez szerintem ilyen tudatos konspiráció, hogy "Na, akkor most izé, kenjük be õket feketére ezzel..."
És akkor persze azóta nem... Mikor volt ez? - tizenöt éve... Azóta már az akkori tizenöt évesek is harminc... tovább adják, hogy "Igen, a CPG - emlékszem, azok voltak a cigánypüfölõsök" - és akkor ez így marad meg.
(Sebõk János😊
Hát itt van ez a csirkedarálásos ügy. Hát gyakorlatilag a CPG együttes nevéhez fûzõdik a dolog, a Beatricén keresztül én legalább hat együttessel kapcsolatban hallottam, merthogy a rendszer úgy gondolta, hogy erre aztán a polgár nagyon föl fog háborodni, mert itt szadista állatok és nem tudom, milyen emberek szerepelnek, akik ráadásul ki akarják írtani a cigányokat, meg akarják ölni azokat, akiket nem szeretnek, és így tovább, és így tovább. Tehát a legócskább demagógiával léptek fel.
(Pálinkás Szûts Róbert😊
Mielõtt megjelent volna ez a felszólalás szennyhullám ürügyén, volt egy tévé-vita is, amiben arról volt szó, hogy hát hogy lehet egy zenekarnak az a neve, hogy "Petting"? Hogy lehet az egy zenekarnak a neve, hogy... hogy "Ultrarock Hírügynökség"?
Tehát ezt a dolgot, miután független volt, alulról szervezõdött, ezt el kellett taposni, nem volt más választás.
Egyébként jellemzõ, hogy... hogy ugye nagyon sokáig, miután a CPG-t bezárták, azért még voltak punk zenekarok meg voltak punk fesztiválok, és ott azért elég gyakran elõkerült...
"A börtönablakába
soha nem süt be a nap,
az évek tova szállnak,
mint egy múló pillanat -
ragyogón süt a nap,
és szikrázik a fény,
csak a szívem szomorú,
ha rád gondolok én - CPG..."
- volt ez a szavunk...
(Zene)
(Güzü😊
Hajnalban szabadultam, emlékszem, egybõl haza is jöttem.
Jaj, nem, én még ott... Van is egy olyan szabadulós képem, itt van... Vártak rengetegen, VHK meg mit tudom én, haverjaim... Akkor már disszidálni akartam. Úgy gondoltam a börtönben, hogy az lesz a leghelyesebb...
És akkor kijöttem, akkor egybõl megpróbáltak behívni katonának, akkor még két és fél éves volt a katonaság, és nem vettem át a behívómat... Úgy három hónapon belül, vagy valahogy így jött a behívó, hanem anyám vette át. És akkor én elmentem bujkálni, és csináltunk egy ilyen öngyilkossági kísérlet, és akkor ugye halasztást kaptam arra... arra a behívási periódusra a következõ behívásig.
Mert én diliházban voltam akkor.
És akkor hamisítottam én egy útlevelet, és úgy... úgy mentem ki külföldre.
Sikerült... tehát így átértem, megláttam a Nickeldorf táblát, tudod, na, mondom, átértem ide, nem kaptak el, jó isten... érted...
Bécsben laktam egy ideig, egy hónapot... Voltam, kimentem Németországba, Münchenben voltam, de nem tetszett, akkor visszamentem, Bécsben aztán bejelentkeztem a lágerba, és ott voltam másfél évig. Nem a lágerben, egy ilyen panzióban... A barátnõmmel együtt, kijött utánam a barátnõm... Aztán másfél év után elvittek Amerikába...
Én így lesüllyedtem alaposan a szociális létrán, ott ilyen hajléktalan-féle voltam én ott, ilyen punk, tudod, ilyen kiégett házban laktam, keveset dolgoztam, tudod...
Mikor dolgoztam, különben, akkor így helyreállt, tehát kaptam munkát, érted, sikerült munkát találni, akkor úgy helyreállt a dolog...
Hét év után adtak útlevelet a magyarok, így hosszasan harcoltam a Hajózási és Útlevél Osztállyal ott, akitõl kell külföldrõl az útlevelet kérelmezni, és hát '93-ban talán, akkor adtak útlevelet, magyar útlevelet, ugye amerikai, az még nem, tehát nem voltam állampolgár, és akkor ezzel a magyar útlevéllel hazajöttem.
Egy ideig ugyanolyan kultursokkot kaptam, mint mikor kiköltöztem Amerikába, érted, csak enyhébbet azért. tehát így egy ideig eltartott, mire így megtaláltam magamat, aztán a zsinagógában dolgoztam Szegeden, árultam a jegyeket, belépõ jegyeket, és csoportokat vezettem, akiknek... akik kértek vezetést...
- - -
Ez a második legnagyobb magyarországi zsinagóga a budapesti után, a Dohány utcai után. Legszebb része a kupola, ezt szokták a legjobban megcsodálni a vendégek, 24 oszlop van fönn, ez a nap 24 óráját jelképezi, a fõ tartó oszlopok fölött pedig három erkölcsi tanítás olvasható, ami a világ alapját képezi. Ez a munka, a jó cselekedetek ... és a Tora - ez a harmadik. Tehát a Tora olvasása, a Biblia tanulmányozása...
Középütt a csillagos ég látható, legfölül pedig ugye a Dávid-csillag.
37 méter magas a kupola, a harmadik legmagasabb szegedi épület...
A frigy-szekrényt az oltár közepén lehet látni, Nílus parti akácfából készült, szintén fából, és 18 Tora-tekercset õriznek itt a templomban a frigyszekrényben.
Elõtte ez a fehér márványasztal a Tora olvasó asztal, szombat délelõtt nyilvánosan olvassák itt fel a Torát a templomban.
Elöl láthatók még a Menorák, ezek a tradícionális zsidó gyertyatartók, isteni sugallatra készültek el az eredetiek, egy vízióban látta Mózes, és aki elkészítette õket, hogy hogyan kell kinézzenek.
- Zoli, te gyerekkorodban mi szerettél volna lenni?
- Micsoda...? Juhász...
- Miért?
- Nem tudom... Hát úgy az tetszett. Olyan kicsi voltam, mint Áronka... Izé... Õ rendõr akar lenni, ilyen rendõrautóval szirénázik, tudod...
(zene)
- Nem is láttad, hogy ezzel lõttem...
- Nem...
- Erikáét láttad csak közelrõl...
- Azzal se lõttél...
- Azzal se lõttem...
- Nem kell megfogni, csak... Na...?
(Zene)
Áll egy ifjú élmunkás a réten,
Kommunista szombatról jött éppen,
Duli-duli a réten, duli-duli a réten...
Szabad két nagy sematista banda,
"Munka hõse" szerepeljen rajta
Duli-duli a réten, duli-duli a... Szabadá--...!
- Hallgassuk...
- Hallgassuk meg, de aztán vegyük ottan a...
- Nyikhaj!
- Réten...!
- Duli-duli a... réten...
- Réten...
- De jó volt a vége...
- Nagyon... nagyon jó...
- Kurva jó...!
(zene)
inzert:
"Különben mindenkit
csókoltatunk"
CPg
Vége fõcím
(húzós😊
Szereplõk:
Benkõ Zoltán "Güzü"
Haska Béla
Nagy Zoltán "Kutyás"
Varga Zoltán "Takony"
Haraszti Miklós
Nagy Feró
Pálinkás Szûts Róbert
Sebõk János
Munkatársak:
Hajnal Csaba
Jónyer Miklós
Kádár László
Szinetár Péter
Varga Bálint
(Táblás😊
Vágó:
Gyárfás Péter
A rendezõ munkatársa:
Németh Gábor Péter
Operatõr:
Dala István
Rácz Albert
Co-producer:
Kövessy Zsolt
Rendezõ:
Kövessy Róbert
Producer:
Hollósi G. Zsuzsa
Varga Gábor
Filmplus
1999
- Csak füstölt...
(Güzü😊
Ketten voltak... Ja nem... tehát nem... A volt a szerencséjük, hogy amit összemixeltek anyagot...
- Az szar volt...!
(Güzü😊
...az nem robbanó anyagnak minõsült, hanem... De amúgy megcsinálták az órát, a gyújtószerkezetet, mindent, érted, és egy kurva nagyot durrant, és füstölt egyet... Szóval, és elkapták õket, tudod, a Lenin szobor lába között a bomba, baszd meg...
- És nagyon büszkék voltak, nem...?
- Csak két évet kaptak...
- Szegeden, emlékszel, mikor kenyeret raktak a Lenin szobor alá, hogy "Menjél haza!" vagy "Hazáig elég lesz..."
- Egy sveknit benyomtak a hóna alá...
- Le volt fényképen izé... fújva...
(Güzü😊
Én ott Budapesten arra jutottam, úgy rádöbbentem, hogy engem nem is a zene érdekel, már akkor, hanem inkább a politika. Tehát így a Krassóékhoz jártam így többet. Mit tudom én... A zenekar akkor már nem játszott, így inkább a duma érdekelt...
A Solt Otíliáékat ismertem, a Demszkyt, a Krassót...
(Haraszti Miklós😊
Én, azt kell mondanom, megértettem az elvtársakat. Hogy miért haragszanak annyira a CPG-re, miért nyúltak utánuk Pesten is.
Egy-egy soruk olyan volt, mint egy-egy szociológusnak vagy filozófusnak a tíz éves életmûve összefoglalva egy képben.
Szóval amikor azt mondja, hogy...
"Áll egy ifjú élmunkás a réten,
kommunista szombatról jött éppen..."
- szóval egyszerûen zseniálisnak találtuk a... az orosz népdal dallamra, amelyen gyerekkorában már mindenki röhögött, aki ebben nõtt fel, hogy "Duli-duli a réten..."
Megtöltötték tulajdonképpen tartalommal azt, amit mindenki gondolt az egész orosz nyelvrõl, az egész ideológiáról.
Amikor azt mondták, hogy...
"A szovjet atom is atom,
a totalitást nem bírom..."
- ugye? Szóval akkor egyszerûen összekötötték az ideológiát azzal a köznapi utálattal a propaganda iránt...
És...
Anarchisák voltak, azt mondták, hogy...
"A hatalom, az hatalom,
Keleten és Nyugaton..."
- tulajdonképpen azt kérték, hogy "...gyere velünk túl a határon, túl minden falon...!" - ezt veszélyesnek kellett, hogy tartsák, hiszen az ifjúságtól féltek...
- Kapcsold be a magnót...!
(Zene)
(Nagy Feró😊
A mûfaj határait mindig a CPG-k, meg a Beatricék is azért, azok nyitják a mûfaj határait.
Tehát mögötted, ha megjelenik egy Beatrice, és az rendkívül nagy sikeres, akkor mögötte kinyílik a kapu még egy csomó zenekarnak.
Ezt az a rendszer nagyon jól tudta, nem véletlenül minket... mivelünk tette tönkre.
És akkor ez intõ példa volt már a Hobónak, P.Mobilnak is, mint ahogy a Hobót aztán tiltogatják, a P.Mobil is sokára kap lemezt.
Tehát ez intõ példa aztán a többiek számára. Vagy, ahogy elkapják a CPG-t és aztán bekaszlizzák õket. Ez intõ példa a Beatricének: na, most már ti jöttök.
És akkor... jön a "Boldog szép napok..."
Akkor mi meg egy csomó ilyen kis zenekar, aki elõkerült, akkor ezek tulajdonképpen a reformokat követelték ki.
- Feró, azt mondhatjuk, hogy akkoriban a CPG lehetett a mûfaj lelkiismerete?
- Figyelj ide, hát ezt nem tudom, így nem tudom megfogalmazni, de... de, hogy a legbátrabbak voltak abban a pillanatban, az biztos. Tehát...
Tehát, ha azt mondom, hogy... 1979. körül lehet... körülbelül, ugye nyolc--... Nem, '79. körül lehet ez...
De, hogy a legbátrabbak voltak, az biztos.
Illetve a leghûségesebbek voltak a punkhoz és saját magukhoz.
Tehát a CPG sorsa is pont ez: hogy... hogy egy adott idõben rendkívül bátran kiállt, és hát a realitás az, hogy ez az adott világ pedig õt bedarálta, kegyetlenül.
Ha minden rossz, mi új...
Rossz, mi új...!
A jólét csendet szül!
Csendet szül!
Az emberek mind némák!
Mind némák!
Mindenki tetû!
Tetû!
Botrányt, botrányt
Akarunk!
Botrányt, botrányt
Akarunk!
Botrányt, botrányt
Akarunk!
Botrányt, botrányt
Akarunk!
Itt mindig kék az ég!
Kék az ég!
Itt mindig zöld a fû!
Zöld a fû!
Itt nincsenek problémák!
Problémák!
Itt mindenki tetû!
Tetû!
(Haraszti Miklós😊
Az, hogy az Erdõs Péter, aki közismerten a rock zenének az állami atyja volt, egy cikket eresztett meg róluk, azt jelezte, hogy igazi ellenségnek tekintik õket.
A suttogó propagandának, ami körülvette õket, részben ez a cikk volt az oka, részben azonban a "Beszélõ"-ben megjelent írások arról, hogy vigyázat, itt zenészeket börtönöznek be - védekezésre kényszerítette õket.
És a suttogó propaganda, az elvtársi információs láncon keresztül ez ellen védekezett, megpróbálva õket rasszistának és hasonlónak beállítani.
Pálinkás Szûts Róbert:
Az ellenzék se vette egy ideig, tehát én úgy éreztem komolyan ezt a dolgot. Tehát azt senki nem hitte, hogy... hogy amiatt, hogy izgatás címén eljárás indult ellenük, hogy annak az lesz a vége, ami lett... Tehát... az ellenzékben is volt egyfajta tartózkodás a dologgal szemben, ami köszönhetõ annak, hogy az Erdõs Péter nagyon ügyesen összemaszatolta a "Mosoly"-t és a CPG-t.
Tehát ha az ember ma, 1999-ben kimondja azt a szót, hogy "CPG", akkor az emberek 50-60 százaléka azt gondolja, hogy a "Cigánymentes övezet" az az õ számuk volt... Holott a bíró is az ítélet indoklásában elmondta, hogy a CPG nem fasiszta zenekar. Tehát rendszerellenes, de nem fasiszta.
Tehát nem... nem voltak olyan dolgok, amik... akik ezt bizonyították volna.
És egyébként pont a rendszernek a ... a tahóságát jelzi az, hogy a "Mosoly", aki ellen szintén eljárást indítottak, akik valóban mondhatjuk azt, hogy náci zenekar volt, hiszen "Cigánymentes övezet" volt, a "Medve-laktanya nyomortanya düledezõ kártyavár..." - tehát a Románia, "Az egyenruhám..." - volt egy rendõrellenes számuk, plussz volt még egy számuk, a... a... valami, szintén valami arab dolog volt.
Hogy õk például felfüggesztett büntetést kaptak. Tehát miközben a CPG-t bekaszlizgatták, a "Mosoly"-t, aki náci zenekar volt, azt kiengedték.
Erre mondta azt a Solt Otília, hogy "...hát igen..." tehát, hogy ez vélhetõen azért van, mert hogy a "Cigánymentes övezet" akkortájt a hatalomnak is programja volt...
(zene)
(Béla😊
Iszonyú fantasztikus a Szántó Gábor mûve...
- Ki az?
- Valami töketlen újságíró, akinek fogalma sincs az egészrõl, és megkérdezte a 15 éves, izé, skinhead-eket, akik, mit tudom én, mit balhéztak...
Ugye a "Mosoly" a CPG-vel játszott, mert ugye õ volt az egyetlen izé... "Mosoly"... mi ez... Skinhead zenekar...
(Takony😊
És ez tök röhejes, hogy a "Mosoly..."
- És velünk, a punkokkal együtt játszott...
- ...a "Mosoly" a "cigányos - romános írtsuk ki"-s szövegekért kapott... mit? - nyolc hónapot kapott...
- ...felfüggesztve... Így van. Két vagy három év--...
- De õk felszólító módban: "...írtsuk ki - vágjuk el a torkát - akasszuk fel..."
- Lendületesen...!
- A jóhoz kell hasonlítani, nem a rosszhoz...
- Jó, csak ez....
- Melyik részét mondtad?
- Azzal nem megyünk semmire, hogy ki mennyit kapott...
- Nem számít, persze. Csak az a baj...
- Én viszonyítási alapnak szánom ezt az egészet...
- ...az a baj, hogy mihozzánk kapcsolják ezt az egészet...
- Volt egy közös koncertünk, szerintem...
- Ja...
(Béla😊
Azért volt közös koncert, épp az elõbb mondtam, hogy azért volt közös koncert, mert õ volt az elsõ skinhead zenekar. De mivel punkokból alakult skinhead-ek, senki ismerõse nem volt, meg nem volt külön skinhead koncert. Õk akkor játszottak, amikor... amikor mi játszottunk. Tehát mi, punkok, mit tdom én, a Creténs-szel meg nem tudom még, kikkel játszottunk. És nekik ugye maradt egy fél óra vagy egy óra hossza, amennyi volt, és ebbõl alakult meg... Ebbõl jött ki... Együtt mozogtunk állandóan...
- Nem volt olyan, hogy "skinhead-ek, punkok üssük egymást...!" meg ilyesmi... Tök egy társaság...
(Béla😊
Nem. És mind együtt mozogtunk... És ebbõl alakult ki, hogy mindenki megmaradt a... ebben megmaradt, hogy izé, a "cigánypusztító gépezet..."
- Ez nem ebbõl maradt meg, ez...
- Akit ismertem... akit ismertem, mindenki mondta ezt a... mi volt ez a cigányos nótájuk...?
- Ez nem ebbõl maradt meg, ezt tudatosan terjesztették...
- Melyik volt az a cigányos nótájuk?
- A "Cigánymentes övezet"...
- A "Cigánymentes övezet". És mindig, amikor mondtam, hogy én a CPG-ben énekelek: "Á, a cigánymentes övezet - de jó...!"
- Nem, nem abból jött...
- Nem...! Akivel én találkozok... Figyelj, én lejárok oda a rock klubba...
- Igen...?
- És rengeteg ember kijavítottam azzal, hogy "Figyelj, közünk nem volt az egészhez..."
- De nem arról van szó...
- Mindenki ezzel jött...
- Ezt nem onnan szedték, hogy mi együtt játszottunk a "Mosoly"-lyal...
- Dehogy nem onnan szedték...!
- Nem!
- De! Onnan szedték, onnan maradt meg az egész... Mi voltunk a CPG-s izé...
- Szerinted a most ilyen 15 éves emberek tudták, hogy mi együtt játszottunk '83-ban a "Mosoly"-lyal? Ez marhaság...
- Azért... azért tudják, mert ezt olvassák, ezt a szemetet, érted?
- Na, ezt mondtam én is, hogy ez nem abból jött nekik...
- Hát ezt próbálom én kijavítani...!
(Takony😊
'85-ben vagy '86-ban jelent meg, ilyen egyik pillanatról a másikra megjelent ez, hogy "CPG - a cigánypüfölõ gárda"... Úgyhogy valahonnan ez így jött... Nem hiszem, hogy ezt valaki saját magától kitalálta, vagy... vagy olyantól hallotta, aki ott volt a koncerten, mert az ilyen marhaságot nem mondott Ez szerintem ilyen tudatos konspiráció, hogy "Na, akkor most izé, kenjük be õket feketére ezzel..."
És akkor persze azóta nem... Mikor volt ez? - tizenöt éve... Azóta már az akkori tizenöt évesek is harminc... tovább adják, hogy "Igen, a CPG - emlékszem, azok voltak a cigánypüfölõsök" - és akkor ez így marad meg.
(Sebõk János😊
Hát itt van ez a csirkedarálásos ügy. Hát gyakorlatilag a CPG együttes nevéhez fûzõdik a dolog, a Beatricén keresztül én legalább hat együttessel kapcsolatban hallottam, merthogy a rendszer úgy gondolta, hogy erre aztán a polgár nagyon föl fog háborodni, mert itt szadista állatok és nem tudom, milyen emberek szerepelnek, akik ráadásul ki akarják írtani a cigányokat, meg akarják ölni azokat, akiket nem szeretnek, és így tovább, és így tovább. Tehát a legócskább demagógiával léptek fel.
(Pálinkás Szûts Róbert😊
Mielõtt megjelent volna ez a felszólalás szennyhullám ürügyén, volt egy tévé-vita is, amiben arról volt szó, hogy hát hogy lehet egy zenekarnak az a neve, hogy "Petting"? Hogy lehet az egy zenekarnak a neve, hogy... hogy "Ultrarock Hírügynökség"?
Tehát ezt a dolgot, miután független volt, alulról szervezõdött, ezt el kellett taposni, nem volt más választás.
Egyébként jellemzõ, hogy... hogy ugye nagyon sokáig, miután a CPG-t bezárták, azért még voltak punk zenekarok meg voltak punk fesztiválok, és ott azért elég gyakran elõkerült...
"A börtönablakába
soha nem süt be a nap,
az évek tova szállnak,
mint egy múló pillanat -
ragyogón süt a nap,
és szikrázik a fény,
csak a szívem szomorú,
ha rád gondolok én - CPG..."
- volt ez a szavunk...
(Zene)
(Güzü😊
Hajnalban szabadultam, emlékszem, egybõl haza is jöttem.
Jaj, nem, én még ott... Van is egy olyan szabadulós képem, itt van... Vártak rengetegen, VHK meg mit tudom én, haverjaim... Akkor már disszidálni akartam. Úgy gondoltam a börtönben, hogy az lesz a leghelyesebb...
És akkor kijöttem, akkor egybõl megpróbáltak behívni katonának, akkor még két és fél éves volt a katonaság, és nem vettem át a behívómat... Úgy három hónapon belül, vagy valahogy így jött a behívó, hanem anyám vette át. És akkor én elmentem bujkálni, és csináltunk egy ilyen öngyilkossági kísérlet, és akkor ugye halasztást kaptam arra... arra a behívási periódusra a következõ behívásig.
Mert én diliházban voltam akkor.
És akkor hamisítottam én egy útlevelet, és úgy... úgy mentem ki külföldre.
Sikerült... tehát így átértem, megláttam a Nickeldorf táblát, tudod, na, mondom, átértem ide, nem kaptak el, jó isten... érted...
Bécsben laktam egy ideig, egy hónapot... Voltam, kimentem Németországba, Münchenben voltam, de nem tetszett, akkor visszamentem, Bécsben aztán bejelentkeztem a lágerba, és ott voltam másfél évig. Nem a lágerben, egy ilyen panzióban... A barátnõmmel együtt, kijött utánam a barátnõm... Aztán másfél év után elvittek Amerikába...
Én így lesüllyedtem alaposan a szociális létrán, ott ilyen hajléktalan-féle voltam én ott, ilyen punk, tudod, ilyen kiégett házban laktam, keveset dolgoztam, tudod...
Mikor dolgoztam, különben, akkor így helyreállt, tehát kaptam munkát, érted, sikerült munkát találni, akkor úgy helyreállt a dolog...
Hét év után adtak útlevelet a magyarok, így hosszasan harcoltam a Hajózási és Útlevél Osztállyal ott, akitõl kell külföldrõl az útlevelet kérelmezni, és hát '93-ban talán, akkor adtak útlevelet, magyar útlevelet, ugye amerikai, az még nem, tehát nem voltam állampolgár, és akkor ezzel a magyar útlevéllel hazajöttem.
Egy ideig ugyanolyan kultursokkot kaptam, mint mikor kiköltöztem Amerikába, érted, csak enyhébbet azért. tehát így egy ideig eltartott, mire így megtaláltam magamat, aztán a zsinagógában dolgoztam Szegeden, árultam a jegyeket, belépõ jegyeket, és csoportokat vezettem, akiknek... akik kértek vezetést...
- - -
Ez a második legnagyobb magyarországi zsinagóga a budapesti után, a Dohány utcai után. Legszebb része a kupola, ezt szokták a legjobban megcsodálni a vendégek, 24 oszlop van fönn, ez a nap 24 óráját jelképezi, a fõ tartó oszlopok fölött pedig három erkölcsi tanítás olvasható, ami a világ alapját képezi. Ez a munka, a jó cselekedetek ... és a Tora - ez a harmadik. Tehát a Tora olvasása, a Biblia tanulmányozása...
Középütt a csillagos ég látható, legfölül pedig ugye a Dávid-csillag.
37 méter magas a kupola, a harmadik legmagasabb szegedi épület...
A frigy-szekrényt az oltár közepén lehet látni, Nílus parti akácfából készült, szintén fából, és 18 Tora-tekercset õriznek itt a templomban a frigyszekrényben.
Elõtte ez a fehér márványasztal a Tora olvasó asztal, szombat délelõtt nyilvánosan olvassák itt fel a Torát a templomban.
Elöl láthatók még a Menorák, ezek a tradícionális zsidó gyertyatartók, isteni sugallatra készültek el az eredetiek, egy vízióban látta Mózes, és aki elkészítette õket, hogy hogyan kell kinézzenek.
- Zoli, te gyerekkorodban mi szerettél volna lenni?
- Micsoda...? Juhász...
- Miért?
- Nem tudom... Hát úgy az tetszett. Olyan kicsi voltam, mint Áronka... Izé... Õ rendõr akar lenni, ilyen rendõrautóval szirénázik, tudod...
(zene)
- Nem is láttad, hogy ezzel lõttem...
- Nem...
- Erikáét láttad csak közelrõl...
- Azzal se lõttél...
- Azzal se lõttem...
- Nem kell megfogni, csak... Na...?
(Zene)
Áll egy ifjú élmunkás a réten,
Kommunista szombatról jött éppen,
Duli-duli a réten, duli-duli a réten...
Szabad két nagy sematista banda,
"Munka hõse" szerepeljen rajta
Duli-duli a réten, duli-duli a... Szabadá--...!
- Hallgassuk...
- Hallgassuk meg, de aztán vegyük ottan a...
- Nyikhaj!
- Réten...!
- Duli-duli a... réten...
- Réten...
- De jó volt a vége...
- Nagyon... nagyon jó...
- Kurva jó...!
(zene)
inzert:
"Különben mindenkit
csókoltatunk"
CPg
Vége fõcím
(húzós😊
Szereplõk:
Benkõ Zoltán "Güzü"
Haska Béla
Nagy Zoltán "Kutyás"
Varga Zoltán "Takony"
Haraszti Miklós
Nagy Feró
Pálinkás Szûts Róbert
Sebõk János
Munkatársak:
Hajnal Csaba
Jónyer Miklós
Kádár László
Szinetár Péter
Varga Bálint
(Táblás😊
Vágó:
Gyárfás Péter
A rendezõ munkatársa:
Németh Gábor Péter
Operatõr:
Dala István
Rácz Albert
Co-producer:
Kövessy Zsolt
Rendezõ:
Kövessy Róbert
Producer:
Hollósi G. Zsuzsa
Varga Gábor
Filmplus
1999
Hajrá Dózsa György!
#29
...és láttátok már a "Pol pot megy punkjai"-címü (szerintem zseniális) filmet???A CPg életérõl és viszontagságairól szóló doc./mûvész(?) film.(nagyonjól kiderül benne pl.: hogy hogyan mosták õket össze a neonácikkal, míg a valóban neonáci bandáknak eltusolták a perét(!)
#28
Jaaaaj. éélegyen már fel ez a topik!!!
Kinek van Trotel albuma???
Kinek van Agydaganat albuma???
archive:engem ugyan nem kergettek a jardok még soha, de szánalommal tekintek az összes un. "gumipánk" ra.
ide is beírom, hogy létezik a dc++ nevü programon belül egy magyar punk HUB.
htpp://dcpp.on.hu (infok a dc++-rõl)
www.punkportal.hu (a hub címét találod itt)
Kinek van Trotel albuma???
Kinek van Agydaganat albuma???
archive:engem ugyan nem kergettek a jardok még soha, de szánalommal tekintek az összes un. "gumipánk" ra.
ide is beírom, hogy létezik a dc++ nevü programon belül egy magyar punk HUB.
htpp://dcpp.on.hu (infok a dc++-rõl)
www.punkportal.hu (a hub címét találod itt)
#26
Mi már ismerjük a dolgot haver ha egy kicsit visszanézel a fórumon meg fogsz lepõdni!
Engem egyébként sem érdekelnek a Skinek!
Engem egyébként sem érdekelnek a Skinek!
#24
Kerestem Punk történelmet a neten és csak Angolnyelvût találtam!Nem tud valaki segíteni?
![[Walaki]D`Lair](https://media.sg.hu/forum/avatars/b9833025321101407318.gif)
#23
elírtam természetesen...
Sex Pistols...
Sex Pistols...
MSN:[email protected] | http://walaki.deviantart.com/ | japánautóbuzi™ HUNAKAMO drift.racing | www.drifter.hu
#21
elírtad vagy rosszul tudod?
Sex Pistols!
Sex Pistols!
#20
óóóóóóóó...én is kívülrõl tudom az élettörténetüket...(a padtársam Sex Pistold rajongó 😊)
MSN:[email protected] | http://walaki.deviantart.com/ | japánautóbuzi™ HUNAKAMO drift.racing | www.drifter.hu
#18
ez nem azt jelenti, hogy utálják az állatokat, valszeg' csak más szemléletmódjuk van.
#17
mint radikálisan szemben állnak a rendszerrel,az elõítéletekkel, globalizációval, kapitalizmussal, természet és állatvédelemmel!
Szemben álltak a természet és állatvédelemmel???
Ez kicsit ellent mond a többinek nem?
Szemben álltak a természet és állatvédelemmel???
Ez kicsit ellent mond a többinek nem?
#16
Ezt honnan írtad ki?
#15
És a Punkok?
#14
Na jó elolvasom
#13
Aztakurva ezt mind olvassam el?
#12
"Ska: a bevándorlók és bõrfejûek zenéje
1948-ban érkeztek meg Angliába az elsõ jamaikai bevándorlók, akik közül sokan a gyarmati hadsereg katonájaként már állomásoztak a szigetország területén. 1966-ra a számuk már megközelítette a 170 ezer fõt, s egy évtized elteltével nem hivatalos adatok szerint csaknem félmillió nyugat-indiai bevándorló élt az Egyesült Királyság területén. Anglia nem volt felkészülve ekkora invázióra, s a jamaikaiak képtelenek voltak beilleszkedni a számukra idegen környezetbe. A bevándorlók zárt közösségekben telepedtek le, és meg sem kíséreltek asszimilálódni az angol társadalomba. A zenéjüket viszont teljesen megkajálták a hidegvérû õslakosok.
Kopasz prolik
London munkásnegyedében, az East Enden sajátos integráció kezdett kibontakozni a fekete bevándorlók és azon fehér fiatalok között, akik önmagukat eleinte noheadek-nek, cropheadeknek, boiled eggsnek, s végül skinheadeknek nevezték. Az elsõ kapcsolódási pont a zene volt: a brit munkásfiatalok körében igen hamar népszerûvé vált a ska, a reggae gyorsabb, agresszívebb elõzménye. Az elsõ bõrfejûek ráadásul a gettó-életformában, a munkanélküliségben, a perifériális létben is osztoztak színesbõrû társaikkal. Ez az érintkezés aztán kihatott a skinheadek öltözködési stílusára is, amely a jamaikai elemeket a jellegzetes melós ruhadarabokkal próbálta ötvözni. A fehér fiatalok tisztelték a jamaicai pitiáner bûnözõk, a rude boyok zenéjét és stílusát, amely sokkal közelebb állt hozzájuk, mint a Love-Peace mozgalmak édeskés hippi dallamai. A rude boyoknál jelent meg elõször a borotvált fej és a nadrágtartó, amely aztán a skinheadeknél is elterjedt. Phil Cohen szociológus szerint a Doc Martens bakancs és a pilótadzseki eleinte nem az irányzat militáns jellegére, hanem a munkásszármazásra utalt. Cohen értelmezésében az õs-skinhead egyfajta karikatúrája a modern munkásnak, aki öltözködésében túlhangsúlyozza a proletár vonásokat, és elutasít mindenfajta "burzsoá hangulatot hordozó" ruhadarabot, mint amilyen az öltöny vagy a nyakkendõ. Ez a csoport kezdetben szinte hivalkodóan viseli magán a lumpen és proletár rétegek jellegzetes ruhadarabjait, s igyekszik a maga eszközeivel fenntartani egy perifériára szoruló munkáskultúrát, amelyben a szolidaritás, a férfias keménység és a közösség eszménye dominál.
Fehér négerek
A ska népszerûségére is magyarázatot keresett Graham Murdock és Robin McCron rockszociológiai tanulmánya a hetvenes évek elsõ felében, amely rámutatott az "osztályspecifikus rockszükséglet" jelenségére. Az általuk végzett vizsgálat szerint az úgynevezett "jó tanulók" a progresszív rockhoz, míg a "rossz tanulók" a fekete zenéhez, elsõsorban a reggae-hez és a soulhoz vonzódtak. A "jó tanulók" a középosztályból kerültek ki, már középiskolásként szilárd karrier-elképzelésekkel rendelkeztek, s a zene csak generációs szinten színezte az ifjúsági szubkultúrájukat, azaz nem nyomta el a társadalmi érvényesülés, a felemelkedés igényét. Az általuk favorizált populáris zenét könnyen összhangba lehetett hozni a társadalom legitim értékrendjével. Ezzel szemben a "rossz tanulók" döntõ többsége proletár családokból származott, és minél elõbb abba akarta hagyni iskolai tanulmányait. Bernstein szociolingvisztikai kutatásai mutattak rá arra, hogy az angol iskolákban tanuló proletárgyerekek - függetlenül anyagi helyzetüktõl és egyéni képességeiktõl - eleve vesztesként indultak, mivel a magukkal hozott nyelvi anyag, logikai struktúra és értékrend nem áll összhangban az oktatási rendszer "középosztályos" követelményeivel.
A proletár családokból származó fiataloknak az iskola egyetlen hosszú konfliktussorozat volt: az osztályhátrányok azt az érzetet keltették bennük, hogy saját személyiségük, képességeik miatt nem tudják megszerezni a felemelkedésükhöz szükséges kulturális alapokat. Mivel mindezt személyes kudarcként élték meg, kulturális szokásaik arra irányultak, hogy ezt a feszültséget elviselhetõbbé tegyék, és többek között a zenével kompenzálják. Számukra emiatt a zene funkciója sokkal átfogóbb és mélyrehatóbb, mint a középosztálybeli fiataloknál.
Embervadászat
Az elsõ skinheadek még fekete klubokba jártak, s zeneileg a ska állt hozzájuk a legközelebb. Az East End lakói együtt unatkoztak a bevándorlókkal az utcasarkokon, és még káromkodni is jamaikai módon káromkodtak. Rengeteg olyan bõrfejû csoport jött létre, amelyben a jamaikaiak is helyet kaptak: a belépésnél nem a bõrszín, hanem a lakóhely és az "osztályhoz tartozás" volt a meghatározó. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a skinheadek akkoriban a tolerancia bajnokai lettek volna: tisztelték a jamaikaiak zenéjét, akikkel egyfajta hallgatólagos szövetségre léptek - mindenekelõtt az ázsiai bevándorlókkal szemben. A pakisztániak ellen folytatott embervadászatra igen hamar megszületett a ma is "használatban lévõ" paki bashing kifejezés. Egy felmérés szerint 1969-re már minden negyedik pakisztáni diákot ért skinhead-támadás. Bárki, aki nem illett bele a bõrfejûek világképébe - legyen az hippi, ázsiai vagy homoszexuális - könnyen válhatott a skinheadek áldozatává. Ugyanakkor a pakisztániak ellen irányuló erõszakos akcióknak nem volt faji motivációja. Sokkal inkább az volt az ellentétek oka, hogy az ázsiaiak családcentrikusságának és eredményorientáltságának "középosztályos jellege", valamint a pakisztáni egyetemisták viszonylagos jóléte irritálta a szegénynegyedek fiataljait.
A bõrfejûek erõszakos imázsa nem tett jót a ska népszerûségének, mivel az angol átlagpolgár a stílust gyakran a primitívnek tartott, kopaszra nyírt fiatalokkal azonosította. Ugyanakkor egyesek már igen korán megszimatolták a jelenségben rejlõ üzlet lehetõségét: egy Leslie Kong nevû producer például valóságos monopóliumra tett szert a londoni "skinhead-diszkók" megnyitásával. Chris Blackwell - a Wailers késõbbi felfedezõje - 1964-ben vállalkozott arra, hogy Angliában elsõként adjon ki egy ska számot, Milli Small énekesnõ "My Boy Lollipop" címû dalát. Bár a szám óriási meglepetésre gyorsan a listák élére került, a fekete zene nagy áttörése még csaknem tíz évet váratott magára. Ekkorra azonban már felbomlott a jamaikaiak és a skinheadek között fennálló "idilli" viszony.
Távol Afrikától
A rastafarianizmus feltûnése jelentette az elsõ - nem csak zenei - szakadást a bõrfejûek és a nyugat-indiai bevándorlók között. A rasták kezdték háttérbe szorítani az "ideológiamentes" rude boyokat a zenei palettán, s ez az irányváltás azt eredményezte, hogy a skinheadek elszakadtak eredeti fekete-fehér szubkultúrájuktól. A reggae szövegek egyre inkább a feketék mindennapjairól, sérelmeirõl, vágyairól kezdtek tudósítani, s a bõrfejûeket váratlanul érte a rasták növekvõ politikai szerepvállalása is. A fehér fiatalok nem tudtak mit kezdeni a "Vissza Afrikába!" jelszóval, s az ajtók lassan bezáródtak a megzavarodott bõrfejûek elõtt. Ráadásul a sajtó igyekezett megosztani a fiatalokat azzal, hogy mesterségesen szította az ellentéteket a különbözõ etnikumú csoportok között.
Történt mindez akkor, amikor a rasszizmus Angliában elõször érte el a nagypolitika szintjét. 1968. augusztus 20-án Enoch Powell, a konzervatív kormány minisztere éles hangú kirohanást intézett a bevándorlók ellen. Szerinte a nem-fehér lakosság idegen természete nem illeszthetõ be az angol társadalomba, s ha a konfliktust nem sikerül gyorsan megoldani, faji zavargások törhetnek ki. Bár a beszéd elhangzása után Powellnek távoznia kellett a kabinetbõl, a kívánt hatás nem maradt el. Az East Enden egyre több bõrfejû kezdett hõsként tekinteni a politikusra. Olyan támadás is elõfordult, ahol a skinheadek "Enoch, Enoch!" kiáltásokkal rohanták meg a pakisztániakat. 1972 nyarán pedig a bõrfejûek már második generációs jamaikai bevándorlókkal csaptak össze Toxtethben, Liverpool körzetében. Sokan ezt tekintik a skinhead-történelem kritikus fordulópontjának, s bár azt hozzá kell tenni, hogy itt még szó sem volt tudatos rasszista akcióról, de az események jelezték, hogy a bõrfejûek bármikor mozgósíthatóak akár ebbõl a célból is.
Az erõszak kizárólagossá válása a hetvenes évek elején végül a mozgalom hanyatlásához vezetett. A bõrfejûek nem tûntek el teljesen az utcákról, de már nem õk képviselték a domináns irányzatot a szubkultúrák között - ehhez egyébként már nem volt meg a zenei hátterük sem. Az elsõ, kifejezetten skinheadeknek játszó banda, az 1969-ben alakult Slade hamarosan csatlakozott az akkoriban divatos slágerzenekarok táborához.
Punkrobbanás
A hetvenes évek közepén a punk robbanásának köszönhetõen a skinheadek visszatérhettek a dühös kezdetekhez. A punk a rock fejlõdésének egy olyan pillanatában keletkezett és vált népszerûvé, amikor az elkoptatott zenei és viselkedési stílusok világában csak a legmerészebb tabuszegés hozhatott valami izgalmat. A társadalmi töltetet most is a legelkeseredettebb, legperiférikusabb rétegek alkották, akik - Molnár Gergely szavaival - " köptek a polgári társadalomra, a szép viselkedésre és kinézésre, a családi idillre, a rendszerre és az istenre, mert gondolataik nagyon is valódi egzisztenciális helyzethez kötõdtek". A megváltozott gazdasági-társadalmi körülmények új zenei stílust szültek: a punkok kezdetlegesen nyers, tudatosan primitívvé alakított ellenzenéjükkel, gátlástalan viselkedésükkel azokat az ideálokat akarták lerombolni, amelyek édeskés és illúziókkal teli zenékkel árasztották el a világot. A zenei minimalizmus egyben összefüggött a lemezcégek által felkínált karrierlehetõségektõl való elzárkózással is: a punkok gyûlölete elsõsorban a sztárzenekarokra és a köréjük szõtt mesterséges mítoszra zúdult - legalábbis eleinte. A fiatalok soha nem látott agresszivitással fordultak szembe a felnõttek világával, de az õket leszerelõ technika egyre kifinomultabbá vált: a manipuláció az egyes csoportok, rétegek tiltakozásának szimbólumait egy általános ifjúságpiacon terítette szét, s így a társadalmi ellentéteket nemzedéki ellentétként integrálta. A tiltakozás árucikké vált, az extremitás pedig divatjelenséggé. A sajtó részletesen foglalkozott a legújabb ellenkulturális szimbólumokkal, s ezáltal elõkészítette azok piaci befogadását.
Eleinte elképzelhetetlennek tûnt, hogy a Sex Pistols, amely a punk-mozgalom elindítójának tekinthetõ, valaha is a kultúripar részévé váljon. Ugyanakkor - ahogyan azt Mary Harron megfogalmazta - Johnny Rotten és csapata nem akart új értékrendet teremteni, csak "beleharapott abba a kézbe, amelyik etette". A Sex Pistols a menedzserük, Malcolm McLaren által "nagy rock and roll svindlinek" nevezett alkujában a színfalak mögött elfogadta a zeneipar ajánlatát, s ezzel minimálisra csökkent a punkok csoportkohéziója. A fogyasztás-ellenesség jelvényei a fogyasztás új szimbólumaivá váltak, s már nem kötõdtek az alulprivilegizált rétegek fiataljaihoz - csupán az életkorhoz.
Az Oi-stílus
Ebben a játszmának ismét a skinheadek voltak a legnagyobb vesztesei, akik képtelenek voltak kilépni a punk árnyékából és megmutatni önálló arcukat. Pedig az újjászületés biztatóan indult: a punk által elindított zenei lavina lehetõvé tette néhány háttérbe szorított irányzat újrafelfedezését. Így jöhetett létre az Oi-stílus, amely a punk-rock és a ska elemeit ötvözve elevenítette fel a skinheadek zenéjét. A stílus a nevét a skinheadek kedvenc csatakiáltásáról kapta. Maga az Oi szó a Cockney Rejects nevû zenekar egyik számában hangzott el elõször. Az egykori skinhead-reggae újrafelfedezésében óriási szerepe volt a Specials zenekar tagjai által alapított 2-Tone nevû cégecskének. Jeremy Dammers, a Specials vezetõje szerint a modern reggae túlságosan különbözött a punktól, s emiatt nyúltak vissza a ska-hoz, amely igen közel állt a brit Rhythm and Blueshoz. Angliában ekkor már két kultúra létezett, s magától értetõdõ volt összhangba hozni ezeket egymással. A 2-Tone elnevezés (amely két tónust, két színárnyalatot jelent) illetve a kiadó logóján a fekete-fehér színpár következetes használata az "õslakos" és a bevándorló kultúra együttes képviseletére utalt, s - Szõnyei Tamás szavaival - már puszta létével is a rasszizmus ellen érvelt.
A 2-Tone által kifejtett propaganda jelentõsége egyesek szerint még a Rock Against Racism kezdeményezés eredményeit is túlszárnyalja. De ez sem tudta megakadályozni azt, hogy az angol szélsõjobb politikája megkíséreljen beszivárogni elõbb a punk, majd pedig a bõrfejûek soraiba. A hetvenes évek végétõl Enoch Powell National Frontja és a British Movement vezetõi egyre hangosabban hirdették az angol working class kiírhatatlan nacionalista szellemének felvirágzását. A sajtó ráadásul teljesen félreértelmezte a punkok öltözetéhez gyakran hozzátartozó horogkereszt "megújult" jelentéshordozását. Nem vették figyelembe azt, hogy a provokatív szimbólumok nem valamiféle újfasiszta érzületet hirdettek: a punkok számára csak az volt bennük az érdekes, hogy megbotránkoztatóak. A cél elsõsorban a hagyományosan antináci angol átlagpolgár sokkolása, a szimbólumok eredeti jelentésének megfordításával saját gyûlöletük kifejezése a középszer iránt.
Horogkeresztes trikók
Mikor Jim Pursey, a Sham 69 énekese 1979 júliusában horogkeresztes trikóban jelent meg a Melody Maker címlapján, azonnal fasisztának lett kikiáltva, holott paradox módon éppen együttese volt az egyik legharciasabb antirasszista punk-skin csapat. A Sham 69 ezután hiába adott elõ jószándékú politizáló számokat, hiába ragadott meg Jim Pursey minden alkalmat arra, hogy jobb belátásra térítse a radikalizálódó bõrfejûeket, a zenekar koncertjei rendszerint véres csetepatékká alakultak, ahol skinhead vert skinheadet.
Közben a National Front ifjúsági szervezetének védõszárnyai alatt megalakult a Rock Against Communism nevû szervezet, amely azt a célt tûzte ki maga elé, hogy összefogja a neonáci orientációjú bõrfejû zenekarokat. Ekkorra már valóságos háború dúlt a koncerttermekben, s minden skin-zenekart az a veszély fenyegetett, hogy elesnek a fellépési lehetõségektõl. Ezt elkerülendõ, több zenekar összefogásából megszületett egy Oi-fesztivál turné terve, amely a szervezõk szándékai szerint mindenki számára világossá tette volna, hogy a bõrfejûek többségének semmi köze a rasszizmushoz. A turné második állomásán, 1981 júliusában három zenekar lépett föl Southallban, az ázsiai bevándorlók egyik központjában. 1976-ban ebben a kerületben történt meg az, hogy fehér fiatalok egy csoportja halálra vert egy tizennyolc éves indiai fiút. Mivel a rendõrség nem ismerte el, hogy a gyilkosságot faji indítékból követték el, a környék lakói elhatározták, hogy saját kezükbe veszik védelmük megszervezését. Southall veszélyes hellyé vált a fehér szélsõjobbosok számára. Az itteni közösség meglehetõsen hevesen reagált a legcsekélyebb neofasiszta aktivitásra is, s számukra egy bõrfejû koncert megrendezése felért egy arculcsapással. Ekkor már megjelent a Strength Thru Oi! címû válogatásalbum, amely nem csak zenei anyagot, hanem Oi-költõk verseit is tartalmazta. A lemez kiadója Gary Bushell, a Sounds magazin szerkesztõje volt, aki késõbb komoly pénzeket keresett valóban neonáci zenekarok menedzselésével, s igyekezett cikkeiben az Oi erõszakos jellegére helyezni a hangsúlyt. A lemez címének szerencsétlen megválasztása (a német nemzetiszocialista szabadidõmozgalom jelszavának - Kraft durch Freude - angol elferdítése) újabb ziccert jelentett a szenzációvadász újságírók számára. Ennek köszönhetõen a közvélemény lassanként elfogadta azt a túlzottan leegyszerûsített képletet, miszerint Oi = fasiszták.
Vér és becsület
Azon a bizonyos estén Southallban mintegy 500 rajongó gyûlt össze, akiknek a fele volt bõrfejû, de nekik is csak elenyészõen kis részük tartozott a National Front kötelékébe. Három skin-zenekar készült koncertet adni, a 4-Skins, a Business és a Last Resort. Közben egyre nagyobb számban gyülekeztek az épület elõtt a rendõrök és az ázsiai fiatalok. A 4-Skins fellépése alatt a bõrfejûek egy része a National front jelszavait kezdte skandálni, mire a környék színesbõrû lakói megrohamozták a helységet. Az órákon át tartó tömegverekedés egyenlege: egy lerombolt koncertterem és 110 súlyos sérült. A botrány után kiderült, hogy a 4-Skins énekese egykor a British Movement tagja volt. Oly mértékû volt a felháborodás, hogy Southall után a zenekart gyakorlatilag nem engedték színpadra lépni, kiadójuk pedig semmisnek nyilvánította a szerzõdésüket.
A bõrfejû zenekarok mindent megtettek azért, hogy megállítsák a szélsõjobb befolyásának növekedését a skinek körében. A Blitz, az Infa Riot és a Business "Oi! Against Racism" mottóval országos turnéra indult, majd október 9-én Sheffieldben közös koncertet adtak egyéb skinhead zenekarokkal, melynek plakátján a következõ szöveg szerepelt: "Oi! a fajgyûlölet ellen, a politikai szélsõségek ellen, de továbbra is a rendszer ellen!" Mindez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megakadályozza a náci skinek térnyerését a mozgalmon belül.
Az elsõ neonáci skinhead-csoportok a National Front (NF) védõszárnyai alatt jöttek létre. Ebbe a körbe tartozott a White Noise és egy ideig a Skrewdriver együttes, melynek tagjai késõbb függetlenítették magukat a számukra túl legálisnak minõsülõ NF-tõl. A Skrewdriver énekese, Ian Stuart Donaldson vezetésével Blood and Honour néven új szervezetet hoztak létre, amely a különbözõ szélsõjobboldali zenekarok népszerûségének köszönhetõen üzletileg is prosperáló vállalkozássá vált. Szoros kapcsolatot építettek ki az amerikai White Aryan Movementtel és a Ku-Klux-Klánnal is. A Skrewdriver mítosza a bõrfejûek körében csak tovább növekedett azután, hogy Donaldson 1993-ban egy autóbalesetben életét vesztette.
Bõrfejek háborúja
"Kisajátították a szubkultúránkat, az igazi skinheadek nem rasszisták!" - ezekkel a szavakkal kezdõdik a New York-i székhelyû Mayday Skins nevû szervezet felhívása, mely szerint a "nemzetközi munkásosztály hamarosan egyesül a gazdag disznók uralma ellen". Ez a balról érkezõ válasz azonban csak egyike a frakciókra szakadt skinheadmozgalmon belüli irányzatoknak. A szélsõbalra sodródott bõrfejûek (Red Skins, Red London) a vagyonok államosításának és szétosztásának szükségességét hirdetik. Az anarchista skinek jelvénye egy ötágú csillag, horogkereszttel a közepén.
A bõrfejûek egy része ugyanakkor dühösen elutasít mindenféle politikai ideológiát. Számukra skinheadnek lenni mindenekelõtt egy sajátos életformát jelent, amelybe beletartozik a tánc, az ivászat, és ha úgy hozza a helyzet, a verekedés is - de soha nem faji alapon. büszkék szubkultúrájukra, amely a fekete zenébõl nõtt ki, s gyûlölik a náci skineket, akiket csak megvetõen "boneheadeknek" neveznek.
Az elsõ antirasszista bõrfejû szervezet, a S.H.A.R.P. (Skinheads Against Racial Prejudice - azaz bõrfejûek a faji elõítéletek ellen) 1986-ban jött létre az USA-ban. 1988-ban egy országos televíziós csatorna mûsorának segítségével széles körben ismertté váltak. Ekkor vette fel velük a kapcsolatot Roddy Moreno, az angol Opressed nevû skin zenekar énekese. Moreno saját kiadót alapított Oi!-Records néven, amely kifejezetten antirasszista zenekarok lemezeinek gondozását vállalta fel. Létrehozta a S.H.A.R.P. angol szekcióját, hogy a bõrfejûeknek "lehetõségük legyen megismerkedni gyökereikkel, s visszatérni saját kultúrájukhoz".
Nagy Britanniában a S.H.A.R.P. mellett a Cable Street Beat fogja össze a magukat antinácinak valló bõrfejûeket. Az elnevezés egy 1936. október 4-i eseményre utal, amikor a londoni Cabel Street-en Sir Oswald Mosley feketeingesei nagyrészt kommunistákból álló tüntetõkkel csaptak össze.
Németországban 1987-ben alapította meg két berlini skinhead az elsõ antirasszista szellemiségû fanzine-t, a Skintonic-ot. Az elsõ szám az alábbi felhívással indított: "Nem akarjuk ezt a hazug demokráciát, elegünk van a politikátokból, semmi kedvünk ahhoz, hogy jóllakott bankárok és vállalkozók bábjai legyünk. Nincs szükségünk a zenétekre, nem kérünk a médiátokból, amely hazugságokat terjeszt rólunk!" A Skintonic szerzõi munkásosztálybelinek vallották magukat, de elutasították a szociáldemokráciát, csakúgy, mint a "DDR-szocializmust".
Baszkföldön 1983-ban alakult meg a Kortatu nevû skin zenekar, amely késõbb Negu Gorriak (Nehéz Idõk) néven folytatta pályafutását. 1990 decemberében 13 ezer ember elõtt koncerteztek a La Mancha börtön elõtt, annak a hagyományos felvonulásnak a záróakkordjaként, mely során a baszkok minden évben tiltakoznak e spanyol állami "halálfegyház" fennállása ellen. Olaszországban a baloldali Nabat lett az Oi!-mozgalom zászlóvivõje. A szakítás a náci és a red skin mozgalom között 1985-ben vált véglegessé, amikor megjelent a Nabat "Egy másik dicsõséges nap" címû, Nelson Mandelának és Benjamin Noloisnak, a Dél-Afrikában kötél általi halálra ítélt költõnek ajánlott lemeze.
Az "eredeti" bõrfejûek szerint a sajtót terheli a felelõsség azért, hogy a szélsõjobboldali szervezetek beszivároghattak a skinheadek soraiba. Azzal vádolják a médiát, hogy hallgatott az antirasszista bõrfejûekrõl, miközben elözönlötték a világot a neonáci skinekrõl szóló tudósítások. Ugyanakkor a baloldali, antirasszista, stb. irányzatok kevésbé aktívak, mint szélsõjobboldali társaik, és nem élnek olyan tudatosan a nyilvánosság fegyverével sem. Emellett ezen irányzatok gyakran kötõdnek más szubkultúrákhoz, mozgalmakhoz, így például a punkokhoz vagy az anarchista csoportokhoz. Az antirasszista skinek csupán elvétve, kuriózumként kerülnek be az újságokba. Németországban például egy 1995-ös felmérés szerint 8000 fiatal vallja bõrfejûnek magát: ebbõl 41 százalék jobboldali, 15 százalék "liberális" (antirasszista), 26 százalék baloldali, 13 százalék pedig minden politikai irányvonalat elutasít. Az adatok azt mutatják, hogy a szélsõjobboldali skinheadek aránya nem éri el az 50 százalékot, ennek ellenére alig hallani az egyéb irányzatokról."
1948-ban érkeztek meg Angliába az elsõ jamaikai bevándorlók, akik közül sokan a gyarmati hadsereg katonájaként már állomásoztak a szigetország területén. 1966-ra a számuk már megközelítette a 170 ezer fõt, s egy évtized elteltével nem hivatalos adatok szerint csaknem félmillió nyugat-indiai bevándorló élt az Egyesült Királyság területén. Anglia nem volt felkészülve ekkora invázióra, s a jamaikaiak képtelenek voltak beilleszkedni a számukra idegen környezetbe. A bevándorlók zárt közösségekben telepedtek le, és meg sem kíséreltek asszimilálódni az angol társadalomba. A zenéjüket viszont teljesen megkajálták a hidegvérû õslakosok.
Kopasz prolik
London munkásnegyedében, az East Enden sajátos integráció kezdett kibontakozni a fekete bevándorlók és azon fehér fiatalok között, akik önmagukat eleinte noheadek-nek, cropheadeknek, boiled eggsnek, s végül skinheadeknek nevezték. Az elsõ kapcsolódási pont a zene volt: a brit munkásfiatalok körében igen hamar népszerûvé vált a ska, a reggae gyorsabb, agresszívebb elõzménye. Az elsõ bõrfejûek ráadásul a gettó-életformában, a munkanélküliségben, a perifériális létben is osztoztak színesbõrû társaikkal. Ez az érintkezés aztán kihatott a skinheadek öltözködési stílusára is, amely a jamaikai elemeket a jellegzetes melós ruhadarabokkal próbálta ötvözni. A fehér fiatalok tisztelték a jamaicai pitiáner bûnözõk, a rude boyok zenéjét és stílusát, amely sokkal közelebb állt hozzájuk, mint a Love-Peace mozgalmak édeskés hippi dallamai. A rude boyoknál jelent meg elõször a borotvált fej és a nadrágtartó, amely aztán a skinheadeknél is elterjedt. Phil Cohen szociológus szerint a Doc Martens bakancs és a pilótadzseki eleinte nem az irányzat militáns jellegére, hanem a munkásszármazásra utalt. Cohen értelmezésében az õs-skinhead egyfajta karikatúrája a modern munkásnak, aki öltözködésében túlhangsúlyozza a proletár vonásokat, és elutasít mindenfajta "burzsoá hangulatot hordozó" ruhadarabot, mint amilyen az öltöny vagy a nyakkendõ. Ez a csoport kezdetben szinte hivalkodóan viseli magán a lumpen és proletár rétegek jellegzetes ruhadarabjait, s igyekszik a maga eszközeivel fenntartani egy perifériára szoruló munkáskultúrát, amelyben a szolidaritás, a férfias keménység és a közösség eszménye dominál.
Fehér négerek
A ska népszerûségére is magyarázatot keresett Graham Murdock és Robin McCron rockszociológiai tanulmánya a hetvenes évek elsõ felében, amely rámutatott az "osztályspecifikus rockszükséglet" jelenségére. Az általuk végzett vizsgálat szerint az úgynevezett "jó tanulók" a progresszív rockhoz, míg a "rossz tanulók" a fekete zenéhez, elsõsorban a reggae-hez és a soulhoz vonzódtak. A "jó tanulók" a középosztályból kerültek ki, már középiskolásként szilárd karrier-elképzelésekkel rendelkeztek, s a zene csak generációs szinten színezte az ifjúsági szubkultúrájukat, azaz nem nyomta el a társadalmi érvényesülés, a felemelkedés igényét. Az általuk favorizált populáris zenét könnyen összhangba lehetett hozni a társadalom legitim értékrendjével. Ezzel szemben a "rossz tanulók" döntõ többsége proletár családokból származott, és minél elõbb abba akarta hagyni iskolai tanulmányait. Bernstein szociolingvisztikai kutatásai mutattak rá arra, hogy az angol iskolákban tanuló proletárgyerekek - függetlenül anyagi helyzetüktõl és egyéni képességeiktõl - eleve vesztesként indultak, mivel a magukkal hozott nyelvi anyag, logikai struktúra és értékrend nem áll összhangban az oktatási rendszer "középosztályos" követelményeivel.
A proletár családokból származó fiataloknak az iskola egyetlen hosszú konfliktussorozat volt: az osztályhátrányok azt az érzetet keltették bennük, hogy saját személyiségük, képességeik miatt nem tudják megszerezni a felemelkedésükhöz szükséges kulturális alapokat. Mivel mindezt személyes kudarcként élték meg, kulturális szokásaik arra irányultak, hogy ezt a feszültséget elviselhetõbbé tegyék, és többek között a zenével kompenzálják. Számukra emiatt a zene funkciója sokkal átfogóbb és mélyrehatóbb, mint a középosztálybeli fiataloknál.
Embervadászat
Az elsõ skinheadek még fekete klubokba jártak, s zeneileg a ska állt hozzájuk a legközelebb. Az East End lakói együtt unatkoztak a bevándorlókkal az utcasarkokon, és még káromkodni is jamaikai módon káromkodtak. Rengeteg olyan bõrfejû csoport jött létre, amelyben a jamaikaiak is helyet kaptak: a belépésnél nem a bõrszín, hanem a lakóhely és az "osztályhoz tartozás" volt a meghatározó. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a skinheadek akkoriban a tolerancia bajnokai lettek volna: tisztelték a jamaikaiak zenéjét, akikkel egyfajta hallgatólagos szövetségre léptek - mindenekelõtt az ázsiai bevándorlókkal szemben. A pakisztániak ellen folytatott embervadászatra igen hamar megszületett a ma is "használatban lévõ" paki bashing kifejezés. Egy felmérés szerint 1969-re már minden negyedik pakisztáni diákot ért skinhead-támadás. Bárki, aki nem illett bele a bõrfejûek világképébe - legyen az hippi, ázsiai vagy homoszexuális - könnyen válhatott a skinheadek áldozatává. Ugyanakkor a pakisztániak ellen irányuló erõszakos akcióknak nem volt faji motivációja. Sokkal inkább az volt az ellentétek oka, hogy az ázsiaiak családcentrikusságának és eredményorientáltságának "középosztályos jellege", valamint a pakisztáni egyetemisták viszonylagos jóléte irritálta a szegénynegyedek fiataljait.
A bõrfejûek erõszakos imázsa nem tett jót a ska népszerûségének, mivel az angol átlagpolgár a stílust gyakran a primitívnek tartott, kopaszra nyírt fiatalokkal azonosította. Ugyanakkor egyesek már igen korán megszimatolták a jelenségben rejlõ üzlet lehetõségét: egy Leslie Kong nevû producer például valóságos monopóliumra tett szert a londoni "skinhead-diszkók" megnyitásával. Chris Blackwell - a Wailers késõbbi felfedezõje - 1964-ben vállalkozott arra, hogy Angliában elsõként adjon ki egy ska számot, Milli Small énekesnõ "My Boy Lollipop" címû dalát. Bár a szám óriási meglepetésre gyorsan a listák élére került, a fekete zene nagy áttörése még csaknem tíz évet váratott magára. Ekkorra azonban már felbomlott a jamaikaiak és a skinheadek között fennálló "idilli" viszony.
Távol Afrikától
A rastafarianizmus feltûnése jelentette az elsõ - nem csak zenei - szakadást a bõrfejûek és a nyugat-indiai bevándorlók között. A rasták kezdték háttérbe szorítani az "ideológiamentes" rude boyokat a zenei palettán, s ez az irányváltás azt eredményezte, hogy a skinheadek elszakadtak eredeti fekete-fehér szubkultúrájuktól. A reggae szövegek egyre inkább a feketék mindennapjairól, sérelmeirõl, vágyairól kezdtek tudósítani, s a bõrfejûeket váratlanul érte a rasták növekvõ politikai szerepvállalása is. A fehér fiatalok nem tudtak mit kezdeni a "Vissza Afrikába!" jelszóval, s az ajtók lassan bezáródtak a megzavarodott bõrfejûek elõtt. Ráadásul a sajtó igyekezett megosztani a fiatalokat azzal, hogy mesterségesen szította az ellentéteket a különbözõ etnikumú csoportok között.
Történt mindez akkor, amikor a rasszizmus Angliában elõször érte el a nagypolitika szintjét. 1968. augusztus 20-án Enoch Powell, a konzervatív kormány minisztere éles hangú kirohanást intézett a bevándorlók ellen. Szerinte a nem-fehér lakosság idegen természete nem illeszthetõ be az angol társadalomba, s ha a konfliktust nem sikerül gyorsan megoldani, faji zavargások törhetnek ki. Bár a beszéd elhangzása után Powellnek távoznia kellett a kabinetbõl, a kívánt hatás nem maradt el. Az East Enden egyre több bõrfejû kezdett hõsként tekinteni a politikusra. Olyan támadás is elõfordult, ahol a skinheadek "Enoch, Enoch!" kiáltásokkal rohanták meg a pakisztániakat. 1972 nyarán pedig a bõrfejûek már második generációs jamaikai bevándorlókkal csaptak össze Toxtethben, Liverpool körzetében. Sokan ezt tekintik a skinhead-történelem kritikus fordulópontjának, s bár azt hozzá kell tenni, hogy itt még szó sem volt tudatos rasszista akcióról, de az események jelezték, hogy a bõrfejûek bármikor mozgósíthatóak akár ebbõl a célból is.
Az erõszak kizárólagossá válása a hetvenes évek elején végül a mozgalom hanyatlásához vezetett. A bõrfejûek nem tûntek el teljesen az utcákról, de már nem õk képviselték a domináns irányzatot a szubkultúrák között - ehhez egyébként már nem volt meg a zenei hátterük sem. Az elsõ, kifejezetten skinheadeknek játszó banda, az 1969-ben alakult Slade hamarosan csatlakozott az akkoriban divatos slágerzenekarok táborához.
Punkrobbanás
A hetvenes évek közepén a punk robbanásának köszönhetõen a skinheadek visszatérhettek a dühös kezdetekhez. A punk a rock fejlõdésének egy olyan pillanatában keletkezett és vált népszerûvé, amikor az elkoptatott zenei és viselkedési stílusok világában csak a legmerészebb tabuszegés hozhatott valami izgalmat. A társadalmi töltetet most is a legelkeseredettebb, legperiférikusabb rétegek alkották, akik - Molnár Gergely szavaival - " köptek a polgári társadalomra, a szép viselkedésre és kinézésre, a családi idillre, a rendszerre és az istenre, mert gondolataik nagyon is valódi egzisztenciális helyzethez kötõdtek". A megváltozott gazdasági-társadalmi körülmények új zenei stílust szültek: a punkok kezdetlegesen nyers, tudatosan primitívvé alakított ellenzenéjükkel, gátlástalan viselkedésükkel azokat az ideálokat akarták lerombolni, amelyek édeskés és illúziókkal teli zenékkel árasztották el a világot. A zenei minimalizmus egyben összefüggött a lemezcégek által felkínált karrierlehetõségektõl való elzárkózással is: a punkok gyûlölete elsõsorban a sztárzenekarokra és a köréjük szõtt mesterséges mítoszra zúdult - legalábbis eleinte. A fiatalok soha nem látott agresszivitással fordultak szembe a felnõttek világával, de az õket leszerelõ technika egyre kifinomultabbá vált: a manipuláció az egyes csoportok, rétegek tiltakozásának szimbólumait egy általános ifjúságpiacon terítette szét, s így a társadalmi ellentéteket nemzedéki ellentétként integrálta. A tiltakozás árucikké vált, az extremitás pedig divatjelenséggé. A sajtó részletesen foglalkozott a legújabb ellenkulturális szimbólumokkal, s ezáltal elõkészítette azok piaci befogadását.
Eleinte elképzelhetetlennek tûnt, hogy a Sex Pistols, amely a punk-mozgalom elindítójának tekinthetõ, valaha is a kultúripar részévé váljon. Ugyanakkor - ahogyan azt Mary Harron megfogalmazta - Johnny Rotten és csapata nem akart új értékrendet teremteni, csak "beleharapott abba a kézbe, amelyik etette". A Sex Pistols a menedzserük, Malcolm McLaren által "nagy rock and roll svindlinek" nevezett alkujában a színfalak mögött elfogadta a zeneipar ajánlatát, s ezzel minimálisra csökkent a punkok csoportkohéziója. A fogyasztás-ellenesség jelvényei a fogyasztás új szimbólumaivá váltak, s már nem kötõdtek az alulprivilegizált rétegek fiataljaihoz - csupán az életkorhoz.
Az Oi-stílus
Ebben a játszmának ismét a skinheadek voltak a legnagyobb vesztesei, akik képtelenek voltak kilépni a punk árnyékából és megmutatni önálló arcukat. Pedig az újjászületés biztatóan indult: a punk által elindított zenei lavina lehetõvé tette néhány háttérbe szorított irányzat újrafelfedezését. Így jöhetett létre az Oi-stílus, amely a punk-rock és a ska elemeit ötvözve elevenítette fel a skinheadek zenéjét. A stílus a nevét a skinheadek kedvenc csatakiáltásáról kapta. Maga az Oi szó a Cockney Rejects nevû zenekar egyik számában hangzott el elõször. Az egykori skinhead-reggae újrafelfedezésében óriási szerepe volt a Specials zenekar tagjai által alapított 2-Tone nevû cégecskének. Jeremy Dammers, a Specials vezetõje szerint a modern reggae túlságosan különbözött a punktól, s emiatt nyúltak vissza a ska-hoz, amely igen közel állt a brit Rhythm and Blueshoz. Angliában ekkor már két kultúra létezett, s magától értetõdõ volt összhangba hozni ezeket egymással. A 2-Tone elnevezés (amely két tónust, két színárnyalatot jelent) illetve a kiadó logóján a fekete-fehér színpár következetes használata az "õslakos" és a bevándorló kultúra együttes képviseletére utalt, s - Szõnyei Tamás szavaival - már puszta létével is a rasszizmus ellen érvelt.
A 2-Tone által kifejtett propaganda jelentõsége egyesek szerint még a Rock Against Racism kezdeményezés eredményeit is túlszárnyalja. De ez sem tudta megakadályozni azt, hogy az angol szélsõjobb politikája megkíséreljen beszivárogni elõbb a punk, majd pedig a bõrfejûek soraiba. A hetvenes évek végétõl Enoch Powell National Frontja és a British Movement vezetõi egyre hangosabban hirdették az angol working class kiírhatatlan nacionalista szellemének felvirágzását. A sajtó ráadásul teljesen félreértelmezte a punkok öltözetéhez gyakran hozzátartozó horogkereszt "megújult" jelentéshordozását. Nem vették figyelembe azt, hogy a provokatív szimbólumok nem valamiféle újfasiszta érzületet hirdettek: a punkok számára csak az volt bennük az érdekes, hogy megbotránkoztatóak. A cél elsõsorban a hagyományosan antináci angol átlagpolgár sokkolása, a szimbólumok eredeti jelentésének megfordításával saját gyûlöletük kifejezése a középszer iránt.
Horogkeresztes trikók
Mikor Jim Pursey, a Sham 69 énekese 1979 júliusában horogkeresztes trikóban jelent meg a Melody Maker címlapján, azonnal fasisztának lett kikiáltva, holott paradox módon éppen együttese volt az egyik legharciasabb antirasszista punk-skin csapat. A Sham 69 ezután hiába adott elõ jószándékú politizáló számokat, hiába ragadott meg Jim Pursey minden alkalmat arra, hogy jobb belátásra térítse a radikalizálódó bõrfejûeket, a zenekar koncertjei rendszerint véres csetepatékká alakultak, ahol skinhead vert skinheadet.
Közben a National Front ifjúsági szervezetének védõszárnyai alatt megalakult a Rock Against Communism nevû szervezet, amely azt a célt tûzte ki maga elé, hogy összefogja a neonáci orientációjú bõrfejû zenekarokat. Ekkorra már valóságos háború dúlt a koncerttermekben, s minden skin-zenekart az a veszély fenyegetett, hogy elesnek a fellépési lehetõségektõl. Ezt elkerülendõ, több zenekar összefogásából megszületett egy Oi-fesztivál turné terve, amely a szervezõk szándékai szerint mindenki számára világossá tette volna, hogy a bõrfejûek többségének semmi köze a rasszizmushoz. A turné második állomásán, 1981 júliusában három zenekar lépett föl Southallban, az ázsiai bevándorlók egyik központjában. 1976-ban ebben a kerületben történt meg az, hogy fehér fiatalok egy csoportja halálra vert egy tizennyolc éves indiai fiút. Mivel a rendõrség nem ismerte el, hogy a gyilkosságot faji indítékból követték el, a környék lakói elhatározták, hogy saját kezükbe veszik védelmük megszervezését. Southall veszélyes hellyé vált a fehér szélsõjobbosok számára. Az itteni közösség meglehetõsen hevesen reagált a legcsekélyebb neofasiszta aktivitásra is, s számukra egy bõrfejû koncert megrendezése felért egy arculcsapással. Ekkor már megjelent a Strength Thru Oi! címû válogatásalbum, amely nem csak zenei anyagot, hanem Oi-költõk verseit is tartalmazta. A lemez kiadója Gary Bushell, a Sounds magazin szerkesztõje volt, aki késõbb komoly pénzeket keresett valóban neonáci zenekarok menedzselésével, s igyekezett cikkeiben az Oi erõszakos jellegére helyezni a hangsúlyt. A lemez címének szerencsétlen megválasztása (a német nemzetiszocialista szabadidõmozgalom jelszavának - Kraft durch Freude - angol elferdítése) újabb ziccert jelentett a szenzációvadász újságírók számára. Ennek köszönhetõen a közvélemény lassanként elfogadta azt a túlzottan leegyszerûsített képletet, miszerint Oi = fasiszták.
Vér és becsület
Azon a bizonyos estén Southallban mintegy 500 rajongó gyûlt össze, akiknek a fele volt bõrfejû, de nekik is csak elenyészõen kis részük tartozott a National Front kötelékébe. Három skin-zenekar készült koncertet adni, a 4-Skins, a Business és a Last Resort. Közben egyre nagyobb számban gyülekeztek az épület elõtt a rendõrök és az ázsiai fiatalok. A 4-Skins fellépése alatt a bõrfejûek egy része a National front jelszavait kezdte skandálni, mire a környék színesbõrû lakói megrohamozták a helységet. Az órákon át tartó tömegverekedés egyenlege: egy lerombolt koncertterem és 110 súlyos sérült. A botrány után kiderült, hogy a 4-Skins énekese egykor a British Movement tagja volt. Oly mértékû volt a felháborodás, hogy Southall után a zenekart gyakorlatilag nem engedték színpadra lépni, kiadójuk pedig semmisnek nyilvánította a szerzõdésüket.
A bõrfejû zenekarok mindent megtettek azért, hogy megállítsák a szélsõjobb befolyásának növekedését a skinek körében. A Blitz, az Infa Riot és a Business "Oi! Against Racism" mottóval országos turnéra indult, majd október 9-én Sheffieldben közös koncertet adtak egyéb skinhead zenekarokkal, melynek plakátján a következõ szöveg szerepelt: "Oi! a fajgyûlölet ellen, a politikai szélsõségek ellen, de továbbra is a rendszer ellen!" Mindez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megakadályozza a náci skinek térnyerését a mozgalmon belül.
Az elsõ neonáci skinhead-csoportok a National Front (NF) védõszárnyai alatt jöttek létre. Ebbe a körbe tartozott a White Noise és egy ideig a Skrewdriver együttes, melynek tagjai késõbb függetlenítették magukat a számukra túl legálisnak minõsülõ NF-tõl. A Skrewdriver énekese, Ian Stuart Donaldson vezetésével Blood and Honour néven új szervezetet hoztak létre, amely a különbözõ szélsõjobboldali zenekarok népszerûségének köszönhetõen üzletileg is prosperáló vállalkozássá vált. Szoros kapcsolatot építettek ki az amerikai White Aryan Movementtel és a Ku-Klux-Klánnal is. A Skrewdriver mítosza a bõrfejûek körében csak tovább növekedett azután, hogy Donaldson 1993-ban egy autóbalesetben életét vesztette.
Bõrfejek háborúja
"Kisajátították a szubkultúránkat, az igazi skinheadek nem rasszisták!" - ezekkel a szavakkal kezdõdik a New York-i székhelyû Mayday Skins nevû szervezet felhívása, mely szerint a "nemzetközi munkásosztály hamarosan egyesül a gazdag disznók uralma ellen". Ez a balról érkezõ válasz azonban csak egyike a frakciókra szakadt skinheadmozgalmon belüli irányzatoknak. A szélsõbalra sodródott bõrfejûek (Red Skins, Red London) a vagyonok államosításának és szétosztásának szükségességét hirdetik. Az anarchista skinek jelvénye egy ötágú csillag, horogkereszttel a közepén.
A bõrfejûek egy része ugyanakkor dühösen elutasít mindenféle politikai ideológiát. Számukra skinheadnek lenni mindenekelõtt egy sajátos életformát jelent, amelybe beletartozik a tánc, az ivászat, és ha úgy hozza a helyzet, a verekedés is - de soha nem faji alapon. büszkék szubkultúrájukra, amely a fekete zenébõl nõtt ki, s gyûlölik a náci skineket, akiket csak megvetõen "boneheadeknek" neveznek.
Az elsõ antirasszista bõrfejû szervezet, a S.H.A.R.P. (Skinheads Against Racial Prejudice - azaz bõrfejûek a faji elõítéletek ellen) 1986-ban jött létre az USA-ban. 1988-ban egy országos televíziós csatorna mûsorának segítségével széles körben ismertté váltak. Ekkor vette fel velük a kapcsolatot Roddy Moreno, az angol Opressed nevû skin zenekar énekese. Moreno saját kiadót alapított Oi!-Records néven, amely kifejezetten antirasszista zenekarok lemezeinek gondozását vállalta fel. Létrehozta a S.H.A.R.P. angol szekcióját, hogy a bõrfejûeknek "lehetõségük legyen megismerkedni gyökereikkel, s visszatérni saját kultúrájukhoz".
Nagy Britanniában a S.H.A.R.P. mellett a Cable Street Beat fogja össze a magukat antinácinak valló bõrfejûeket. Az elnevezés egy 1936. október 4-i eseményre utal, amikor a londoni Cabel Street-en Sir Oswald Mosley feketeingesei nagyrészt kommunistákból álló tüntetõkkel csaptak össze.
Németországban 1987-ben alapította meg két berlini skinhead az elsõ antirasszista szellemiségû fanzine-t, a Skintonic-ot. Az elsõ szám az alábbi felhívással indított: "Nem akarjuk ezt a hazug demokráciát, elegünk van a politikátokból, semmi kedvünk ahhoz, hogy jóllakott bankárok és vállalkozók bábjai legyünk. Nincs szükségünk a zenétekre, nem kérünk a médiátokból, amely hazugságokat terjeszt rólunk!" A Skintonic szerzõi munkásosztálybelinek vallották magukat, de elutasították a szociáldemokráciát, csakúgy, mint a "DDR-szocializmust".
Baszkföldön 1983-ban alakult meg a Kortatu nevû skin zenekar, amely késõbb Negu Gorriak (Nehéz Idõk) néven folytatta pályafutását. 1990 decemberében 13 ezer ember elõtt koncerteztek a La Mancha börtön elõtt, annak a hagyományos felvonulásnak a záróakkordjaként, mely során a baszkok minden évben tiltakoznak e spanyol állami "halálfegyház" fennállása ellen. Olaszországban a baloldali Nabat lett az Oi!-mozgalom zászlóvivõje. A szakítás a náci és a red skin mozgalom között 1985-ben vált véglegessé, amikor megjelent a Nabat "Egy másik dicsõséges nap" címû, Nelson Mandelának és Benjamin Noloisnak, a Dél-Afrikában kötél általi halálra ítélt költõnek ajánlott lemeze.
Az "eredeti" bõrfejûek szerint a sajtót terheli a felelõsség azért, hogy a szélsõjobboldali szervezetek beszivároghattak a skinheadek soraiba. Azzal vádolják a médiát, hogy hallgatott az antirasszista bõrfejûekrõl, miközben elözönlötték a világot a neonáci skinekrõl szóló tudósítások. Ugyanakkor a baloldali, antirasszista, stb. irányzatok kevésbé aktívak, mint szélsõjobboldali társaik, és nem élnek olyan tudatosan a nyilvánosság fegyverével sem. Emellett ezen irányzatok gyakran kötõdnek más szubkultúrákhoz, mozgalmakhoz, így például a punkokhoz vagy az anarchista csoportokhoz. Az antirasszista skinek csupán elvétve, kuriózumként kerülnek be az újságokba. Németországban például egy 1995-ös felmérés szerint 8000 fiatal vallja bõrfejûnek magát: ebbõl 41 százalék jobboldali, 15 százalék "liberális" (antirasszista), 26 százalék baloldali, 13 százalék pedig minden politikai irányvonalat elutasít. Az adatok azt mutatják, hogy a szélsõjobboldali skinheadek aránya nem éri el az 50 százalékot, ennek ellenére alig hallani az egyéb irányzatokról."
Oldal 1 / 2Következő →