kekpolos#50599
hát nemtom. szerinted? Nézd meg a modellt közelebbről. Pl. a bönzintartály kb olyan mintha linóleumból hajtogattam volna, és a nagynéni bőrpántjával fogattam volna oda. Ez részint modellezés, részint anyag, részint világítás kérdése. Sokmindent felsoroltam, de aztán kitöröltem mert nem ér annyit hogy regényt írjak. A fő gond a perspektíva, pl szerinted én honnan látom ezt a kamiont? Lóhátról? Mert kb magasságban annak felel meg a cucc.
Másrészről ha tényleg olyan baromi részletes a modell akkor meg kéne azt mutatni, egy közelebbi képpel, és/vagy jobban világított környezettel. Pl legyenek árnyékok, akkor jobb a térhatása a cuccnak, egyenlőre papírból hajtogatottnak néz ki. Vagy ha ez a világítás és a méret tetszik, akkor nem kell részletes modell.
A kép mondanivalójáról: Ha a gyakorlat lényege a hangulat, az environment akkor igenis fontos hogy a képen szereplő dolgok csak ne úgy berakva legyenek. Azt kell elérni hogy a néző azt érezze hogy ez egy pillanat az események sodrából, ezt pedig hétköznapi tárgyakkal leginkább csak hétköznapi jelenetben tudod megtenni. Legyen szó kamionról a szürkületben, otthagyott teáskészletről, vagy üres fürdőszobáról, a természetesség teszi élővé a képedet. Lehet frankó a megvilágítás (jelen esetben nem az), lehet csúcs a modell (az sem), ha nem él a képed, akkor semmit sem ér.
Ez részint modellezés, részint anyag, részint világítás kérdése. Sokmindent felsoroltam, de aztán kitöröltem mert nem ér annyit hogy regényt írjak. A fő gond a perspektíva, pl szerinted én honnan látom ezt a kamiont? Lóhátról? Mert kb magasságban annak felel meg a cucc.