Nem akarok a része lenni, nem akarom követni
-
#119
nálam az egész ott kezdődött, amikor 20 éves koromban a törzshelyemen befejelték az orromat.....
nos, maga a műtét iszonyatosan fájt, és kellemetlen volt, de NEM volt olyan pillanat, amikor megbántam volna
egyszerűen jó érzés volt, hogy már EZT IS TUDOM, ISMEREM
és amíg begipszelt orral feküdtem otthon, elgondolkodtam az életemen, és akkor nyílt ki a szemem : mindennek örülni kell, és keresni kell az új élményeket, gyakran a legrosszabb élmény a leghasznosabb, nem szabad elzárni az információs csapokat, nem szabad kirekeszteni a tudást
eltört az orrom??? nem baj, legalább tudom, hogy maga a törés teljesen fájdalommentes, azóta röhögök a filmeken, amikben ilyenkor jajgatnak..... az ambulancián kaptam folyékony kokaint, hurrá, mostmár ezt is ismerem..... egy 30 centis fémet dugtak a koponyámba???? fájt, mint a picsa, de LEGALÁBB TUDOM, milyen!!