Divine Divinity demo
-
Árnyvadász #508 A DD egy rendkivül jó játék, gyakorlatilag hiba nélküli.
Ami zavaró benne:
Néha olyan érzése van az embernek, hogy a fejlesztők siettek befejezni a programot és az eddig precizen kidolgozott világ sokszor (főleg a játék végefelé) egy hosszan bejárható sima hentelésről szól, feladat nélkül, viszont jóval unalmasabb ez a hent, mint mondjuk a Diabloban.
Van amikor nyakadba szedsz akár 6-7 küldetést és azért valljuk meg ezeket megoldani elég hosszú idő, mivel mindegyiknek megvan a maga módja. Egyáltalán nem kézenfekvő mikor mit kell csinálni, ez viszont kifejezetten tetszik is, mert a programozók bemerték vállalni a gondolkodtatóbb játékmenetet, viszont nem is tetszik, mert néha borzasztóan frusztláló a kies pályákon (mivel már mindenki halott) keresgélni órákig a feladat után kutatva.
Nincs kidolgozva, megfelelően elosztva és erősorrendbe rakva jónéhány képesség. Emiatt sokszor csalóka kép alakulhat ki, ha az ember egy magasabb szintű képességet tanul meg. Ez egyszerűen nem lett letesztelve. Viszont szám szerint meg annyi van, hogy ez némiképp ellensúlyozza az előző hibát.
Nem tesz függővé, csak jó vele játszani. Nekem meg néha az kell, pláne egy RPG-nél, hogy teljesen benne legyek, bele éljem magamat. Ilyet egyenlőre a Diablo vagy a Gothic II ad.
Jó oldal:
Nagyon jó a sztori, és kevés a bug a játékban, sokszor pedig olyan apró részletességekre lettem figyelmes ami páratlan egy ilyen nagy volumenü RPG-ben. Pl: Miután kiderítjük, hogy Dorian a marhatolvaj, Janus börtönbezáratja. És mikor beosontam a börtönbe a csatornarendszeren keresztül, OTT VOLT Dorian a cellában! Ez nagyon cool. De amin padlóztam: Bementem egy kocsmába elbeszélgettem az emberekkel, majd jó 5-6 szintlépés, sok utazás és kaland megoldása után visszatértem ugyanoda. És mikor megkérdeztem mi hír járja errefele, akkor az én cselekedeteimet kezdék el mesélni a vendégek, de úgy hogy nem tudták, hogy én csináltam meg, csak egy hőst említettek és hogy képzeljem el ezt meg ezt csinálta az a hős... Ez nagyon jó érzéssel töltött el, és a program részéről pedig hatalmas pozitívum.
A grafika szédületesen aprólékos és nagyon szép is. Nincs unalmas helyszín, csak a borzasztóan nagy terepek vállnak egy idő után uncsivá, mert ott csak gyakni kell és ez ebben a játékban már kifejezetten rossz. Pláne ha sokat kell, mert egy idő után ráérzünk a játék ízére és már nagyon jól tudjuk, hogy ez a progi nem a féktelen gyakásról szól. Ezért zavaró a dolog.
A zenei rész annyira hangulatos és remek megoldásnak tartom, hogy néha egyszerűen megszűnik, majd hirtelen visszatér. Magával ragadó, segít jobban belemerülni a játékba és magával ragadóvá tenni a játékot.
Ez egy jó játék, de nem lesz népszerű, mert kicsi az a tábor, akiknek bejön. Ugyanis első ránézésre és egy 15-20 perc játszás alatt nem alakul ki az emberben az a kép, hogy márpedig ezt nekem akkor végig kell vinnem és ez valami abszolult ász progi. Sajnos itt játszani kell legalább 7-8 órát, hogy egyáltalán rálehessen érezni a progira és utána is lesz meglepetés bőven, de akkor már kialakult az a fajta kötődés ami miatt az ember végigviszi. Igy sokakat elriaszt majd, pedig ha jobban belegondolok, ezt a progit nagy kár kihagyni bárkinek is.
Aki attól fél, hogy hosszú, azt most megnyugtatom: Nem hosszú, de válhat hosszúvá. Viszont egy hét alatt napi 5-6 óra játékkal kivesézhető ha sietősebbre vesszük a figurát...
Kb. ennyi..