Dogma dogma dogma - marhaság. Figyelj már egy kicsit: a szerepjáték az egy kaland _modellezése_. Olyanokat próbál modellezni, amiket egy valós, hús-vér fizikai környezetben tennél meg.
Melyik a hitelesebb? Fogod magad, és _elugrasz_ valami elől, mivel korábban rengeteg ugrálással megedződtél, és KÉPES vagy rá - vagy az, hogy leosztasz magadnak X pontot egy képességre, amit szintlépésnél kaptál, kapsz egy tulajdonságot, amit előtte egyáltalán nem ismertél, aztán ripszropsz azonnal profi vagy benne (feats és perks a DND-kben).... ezek a DND alapú dolgok is csak egyfajta modellezés, de egyáltalán nem feltétlenül jobb, mint sok másik (pl. Gothic is sokkal jobb nála akár). Nagyon erősen beszűkültél sajnos rá, és már nem azt nézed, hogy egy játék mennyire ad szabad lehetőségeket mind a kalandozásra, mind a fejlődésre, hanem azt, hogy mennyire DND. Mindegy, te fogsz rosszul járni, ahogy általában mindenki aki bezárul és nem képes nyitni, örülni a változtatásoknak.
Ha olvasod az Oblivion cikkeit, akkor tudhatod hogy a harcrendszerét teljesen átdolgozzák, hogy a statokon kívül, velük EGYÜTT a játékos ügyessége is számítson valamit. Egy beszikkadt dobókocka-hobó erre biztos nem lelkesedik, de aki kipróbálja és jól szórakozik vele, annak miért ne lenne jobb? Engem speciel marhára idegesített egy idő után a NWN-ben a parancsok kiadása utáni lomhaság... nem vagyok egy hack'n'slash fan, SŐT! de eljárt az idő a körökre osztott cuccok felett... és ez, a mai technikának hála, már nem probléma!
Az NWN-ben a két corrupted sárkány lenyomása utánig jutottam el. Multiban nem ilyenekkel szeretek játszani, hanem (ritkábban) inkább a cyber jellegú dolgokkal (Neocron), vagy néhány fantasy MMORPG-vel (Horizons, Wish- amíg le nem lőtték).
#23465