Ad1.: A p4 architektúra azért, hogy elérhesse a 10GHz-t, nagyon sok mindent feladott. És még így is éppen hogy csak eléri a megkívánt teljesítményszintet, mert a gyártástechnológia az adott csíkszélességen egyenlőre nem engedi meg a túl nagy órajelet. Emiatt tudja egy kisebb órajelen, de jobb párhuzamos végrehajtással rendelkező proci felvenni vele a versenyt. Az Intel által hirdetett 10GHz annyit jelent, hogy a gyártástechnológia fejlődése során a procimagot nem kell újra meg újra áttervezni: elegendő a jelenlegi core-t kisebb méretben legyártani. Ez a stratégia azonban veszélyes lehet, mert ha így viszonyulnak a dologhoz, akkor nem jut hely a fejlesztésnek, és a folyamatosan öregedő p4-nek a frissen tervezett vetélytársakkal kell állnia a versenyt.
Ad2.: A szoftverek optimalizálása nem csak annyiból áll, hogy átengedem egy 64bites C fordítón. Át kell írni az ASM betéteket, amik mindig az adott processszorra vonatkoznak: ezek bizony processzor-specifikusak. Ujra kell optimalizálni az adatszerkezeteket, leellenőrizni az adattípusokat.
A Linux-kernelben rengeteg olyan rész van, ami egy-egy adott architektúrához illeszkedik csak. Ezeket meg kell hagyni, és a kód szerkezetének is olyannak kell maradnia, hogy ezeket továbbra is használni lehessen.
Ui.: azért a Linux-kernellel példálózok, mert forrás-szinten csak azt ismerem, ugyebár :(