Várok mindenkit, akit érdekel a téma, gyakorlott, vagy profi TA-zó, testelhagyó
  • Slinky Cyle
    #781
    Tegnap este amikor lefeküdtem, nekem is volt egy tudatos álmom.
    Illetve sorozatom.
    Lefeküdtem aludni, korán.
    Eljött az a pont hogy elaludtam, de mintha valami miatt visszaébredtem volna, de teljesen felébredni nem tudtam. A szemem csukva volt, halvány álomképek lebegtek előttem, inkább csak ilyen geometriai formák.
    Éreztem a testemet, ahogy az ágyban fekszik, és hallottam a valóságos külvilág zajait. Leginkább a külvilág zajai kötöttek össze a valósággal.
    Megmozdulni nagyon nehezen tudtam, mintha rettenetesen fáradt lett volna a testem, de a kezemet is meg tudtam mozdítani. Ekkor nem történt semmi. De éreztem, hogy jövök vissza a valóságban. Az agyam hirtelen mintha elöntötte volna valami, minden kitisztult. Kinyitottam a szemem, és felébredve a valóságban találtam magam. Felfogtam, hogy egy elaludtam, álmodtam, és az álom határáról jöttem vissza.
    Még éreztem magamban enyhén azt az érzést amiből visszajöttem, és mivel fáradt is voltam, megpróbáltam visszaaludni. Az ágyból nem keltem fel, maradtam abban a meleg kényelmes pózban az ágyban, ahogy aludni szoktam.
    Becsuktam a szemem, vártam egy kicsit, éreztem ahogy az érzés lassan elönt, viszont végig a tudatomnál voltam. Lassan vissza estem abba az állapotba ahonnan kijöttem, és betörtek az álomképek a tudatomban.
    Elkezdtem álmodni, úgy hogy félig meddig tudatomnál voltam.
    Illetve, tudtam, hogy az ágyban vagyok, és nemrég aludtam vissza, viszont azt is tudtam, hogy egy idegen szobában voltam, csináltam dolgokat, és tudtam hogy álmodok.
    Két testet éreztem, egy gyenge de könnyen "gondolattal", erőfeszítés nélkül irányítható álombeli testet. És éreztem azt a testemet is ami az ágyban maradt, mozdulatlanul, mint egy sújos kő olyan érzés volt. Azt nem tudtam mozgatni, csak nagyon nehezen, és ha meg is mozdultam, lassan megint elindultam az ébredés felé. Úgyhogy inkább nem mozdultam, relaxáltam és álmodtam tovább.
    A két test érzete olyan volt az álom és ébrenlét határában, hogy zsibbadtnak éreztem mindenemet. Egy kicsit olyan mint amikor elfekszed a kezed, és semmit nem érzel, és amikor megint hejre áll a keringés a kezedben minden elkezd szúrni egy kicsit. Na ilyet éreztem a teljes testemben, a határon.
    Úgyhogy próbáltam elmélyíteni az álmot, próbáltam az álommal foglalkozni.
    Félig meddig az álomnak önálló élete volt, de egy kicsit tudtam befolyásolni.
    Azért lég vicces, hogy álom közben ebben az állapotban mik történnek.
    Nézegettem a tükröt is, de a tükörképem folyton átfolyt valami más arcba. Akkor olyan volt, hogy felnézek egy képre a falon, a képen volt egy vörös rókának a képe. Tök átlagos képnek tűnt az álomban. De amikor pislogtam egyet az álomban, a kép megváltozott, a háttér lecserélődött, a róka viszont ott maradt csak más pózban, és az arca is megváltozott.
    Ez fura volt. Megint pislogni kezdtem, és egy pillanat alatt megint lecserélődött a kép, a róka megint rajta volt csak már máshogy, és mindig az arcát néztem. Arra gondoltam, hogy ez határozottan olyan része az álomnak amit nem én irányítok, és hogy az agyam hozta létre a képet egy pillanat alatt amíg pislogtam, a kép amúgy elég részletes volt. Elkezdtem vadul pislogni, és a kép csak úgy pörgött, a róka újra és újra ott volt, mindig másmilyen pózban, és grimaszokat vágott.
    A végén már röhögtem rajta.
    Amúgy meg az ilyen tudatos álomban, az a jó, hogy nagyon kiélesednek, felerősödnek az érzések, viszont a kritikus gondolkodás nagyon eltompul. Szinte csak úgy folytam az eseményekkel, nehezen tudtam akaratlagosan irányítani, ugyan úgy ahogy nehéz volt megmozdítanom a valódi alvó testemet.
    Néha megmozdítottam, egy kicsit visszajöttem az ébrenlétbe, megint kitisztult az agyam, a gondolataim, átgondoltam hogy mi történt, örültem neki, majd megint visszamentem. Egy párszor ezt eljátszottam, végül felébredtem, kinyitottam a szemem, és teljesen felébredtem.
    Ez volt életemben a 2. hogy ilyen vagy hasonló történt velem.
    Az első alkalommal is a valódi külső világ beszűrődő zajai, amiket hallottam, az segített ráeszmélnem hogy álmodok.