-
Gabo #71 Az ADnD vs. M.A.G.U.S. témába inkább nem folynék bele. Legyen annyi elég, hogy nálunk pont az ADnD volt az, ami csak a tápolásról szólt. Arról nem is beszélve, hogy a karakterkasztok szerintem iszonyú egysíkúak voltak benne. Ez alatt azt értem, hogy egy harcos szinte semmiben nem különbőzött egy másiktól. Én soha nem éreztem azt a szabadságot, mint a M.A.G.U.S. esetében, hogy valóban egyedi karaktereket lehet létrehozni.
De inkább hagyjuk ezt, mert csak flame lesz belőle...
Ami a M.A.G.U.S. "agyontápolt" karakter kasztjait illeti. A KM kezében van minden lehetőség arra, hogy kordában tartsa őket.
El kell felejteni a szabadon kóborló paplovagokat, a renegát fejvadászokat és a fél hadseregeket kiirtó varázslókat. Ezek a rossz ADnD-s, Forgotten Realms-os, tündérmesés berögződések. Helyette elő kell venni a jó öreg történelem könyveket és el kell gondolkodni azon, hogy milyen is volt az élet a középkorban.
A paraszt mely ura parancsa nélkül fegyvert mer fogni a kezébe automatikusan útonállónak, rablónak, törvényen kívülinek minősül. Valószínűleg előbb vagy utóbb egy út széli bitófán köt ki. Ha valaki kékvérűt ölt, számíthatott arra, hogy őt magát is kivégzik. Vagy ha esetleg főrangú, akkor megfosztják birtokaitól, rangjától és száműzik.
Persze egy játékban nem kell ennyire kisarkítani a dolgokat, de el lehet gondolkodni a dolgokon.
M.A.G.U.S.-ban egy papot, paplovagot egész életében kötnek vallásai tanításai és rendjének szabályai. Ha ezeknek hátat fordít, akkor az Égiek adományairól is lemondhat.
A fejvadászt valószínűleg a klánja nevelte fel. Más életet nem ismer, csak a feltétlen szolgálatot. Meg se fordul a fejében, hogy renegáttá váljon. Ahhoz, hogy ilyen gondolat egyáltalán megfogalmazódjon benne, a teljes világképének kell megváltoznia. Ha mégis renegáttá válik, egész hátra lévő (nem túl hosszú) élete a menekülésről fog szólni. Kivégzik a családját. Üldözni fogja a volt klánja, hiszen árulóvá vált. A többi klán is inkább végez vele, mintsem hogy befogadja, hiszen alighanem csak a soraik közé akar férkőzni és ha valaki egyszer árulóvá vált az örökre áruló marad. Nem bízhat meg soha többet senkiben, hiszen soha nem tudhatja, ki vadászik rá.
A fejvadász karakter ezen kívül szinte soha nem használhatja nyíltan a klánjára jellemző vérteket, fegyvereket, eszközöket hiszen ezzel lényegében elárulná hovatartozását. A harcmodora így is árulójává válhat. Induláskor lényegében semmi önállóságot nem kap, legfeljebb csak annyit, amennyi a feladata elvégzéséhez kell. Soha nem tudja, hogy mikor teszteleik, vagy éppen ki ellenőrzi...
A varázsló tápossága is csak addig tart, míg varázslataira támaszkodhat. Az a varázsló, aki mágiájával egy fél sereget elintéz, vajon milyen lelki állapotnak örvend? Hogyan számol el saját lelkiismeretével? Ha felborul a belső egyensúlya, lőttek a mágiának is! Arról nem is beszélve, hogy a rendje nem valószínű, hogy sokáig tűrné az ilyen kilengéseket. A renitens varázslókat is le lehet vadászni ugyan úgy, mint renegát fejvadászokat. Az iskolája vajon hány régi ruhadarabját, hajtincsét őrzi?
De nem kell ennyire drasztikusnak lenni. Elég ha egy politikailag kényes szituba keveredik, amit nem lehet elintézni néhány jól célzott tűzgolyóval. És ha egy KM valakinek enged varázslót indítani, akkor keverje is bele ilyen helyzetekbe! MINDIG!
Példaként ennyi elég is. Ezek után mennyire lehet egy karaktert táposnak tekinteni?