#57
Nem, nem értettelek félre. :) Csak neked a rossz tapasztalataid miatt előítéleteid vannak. Így vagyok én is a M*-sal, pedig három évig meséltem benne (az első kiadás alapján, még akkor, mikor megjelent), de végül elegem lett belőle, ahogy sorra buktak ki kisebb-nagyobb hibák és következetlenségek. Az AD&D-t (illetve most már a 3E-t) azért szeretem, mert egyszerűsége ellenére nagyon nagy kombinatív lehetőségeket tud adni amellett is, hogy elsőre (és még másodikra is :) ) tipikusan szűklátókörű, "egyutas" rendszernek néz ki. Sajnos (?) / szerencsére (?) ;) hirhedt vagyok egy bizonyos tulajdonságomról: ha mesélek (és az esetek jó részében én mesélek), nálam a rendszer sohasem dönt semmiről, sohasem szab korlátokat és sohasem mondhatja, hogy "ezt nem lehet". A rendszer csak mankó, csak egy eszköz (persze egy történeten, életúton belül nem dobálom összevissza a szabályokat, hogy egyszer így, egyszer úgy működik). Talán emiatt van az, hogy imádom az olyan minimalista rendszereket, mint pl. az Instant Fuzion, a Nameless, vagy a Fudge. Ezek amolyan egy-két oldalas "rendszerkék", a mesét nem hátráltatják és rákoncentrálhatok a hangulatra és sztorira.
Mentségemre legyen mondva, én kisebb-nagyobb megszakításokkal már kb. 15 éve csinálom ezt, valamint hogy nem vagyok teljesen normális. :)
#57