#49
Nanana, azért ne essünk már át a ló túloldalára. A M*-hoz legalább 2-3 kieg. könyv kell, hogy tisztában legyél a világgal egy kicsit is, mert ami az alapkönyvben van, az nudli (és izé, mi is a helyzet a különböző nézőpontú Summarium-okkal? ;) ). Az AD&D meg csak rendszert ad, világot nem. Külön világleírások vannak hozzá, tömegével, de azok mindegyike egy alap összefoglaló könyvből / dobozból és részletező kisebb könyvekből áll még. Az alap bőségesen elég a játékhoz. Az AD&D / D&D 3E kialakítása meg olyan, hogy már a PHB is elég a játékhoz, a rendszer könnyen adaptálható akár Ynevre is (tudtommal páran csinálgatják is).
A "fehér folt" effekt kapcsán meg Ynevnek sem kell a szomszédba mennie, valamint Ynev anno tősgyökeres ős-AD&D világ volt, ami klubszinten nőtt ki, de később a rendszer kiadási problémái miatt inkább saját rendszert írtak hozzá. ;)
Aki meg Ravenlofton nekimegy egy papnőnek, az megérdemli, amit kap. Vannak olyan világok, ahol a hősködés csak katasztrófához vezethet (AD&D-ben ilyen még kicsit a Dark Sun, illetve a Planescape).
Az az illető meg, aki a Codex-et egyszerűnek, kaszt-alapúnak és vmi nagysereges harcosnak mondta, szimplán hülye.
---
A szerepjáték olyan, amilyenné teszed. Láttam már hentelős M*-t, WoD-ot (hajjaj, e kettőből különösen sokat!), és láttam már (kétszer át is éltem) nagyon élvezetes, nagyon jól sikerült és fordulatos, _hangulatos_ AD&D-t, amiben egyetlen kardcsapás sem történt (sőt, nem is nagyon halt meg senki :) ), kockadobás is csak egy-kettő, de a csapatok egybehangzó véleménye szerint is magasan jól sikerültek.
Szóval nem lehet azt mondani, hogy a M* hangulatosabb, az AD&D meg fűrészpor. Marhaság. A játékosok és a mesélők teszik azzá, amilyen.
#49