#1645
Hmm... kiegészítőknek mondjuk nem néztem utána, de valóban, egy értelmesebb bestiárium hiánya megnehezíti a dolgokat.
Vadmágussal még csak a példakarakter alkotásánál találkoztam, elég furának tűnt már ott is.
Ami első belekóstolásra nagyon tetszik benne az a harcrendszer. Tetszik, hogy elszakad a klasszikus támadó és védőértéktől, meg hogy a célértéktől való eltérés nagysága is befolyásolja a sebzés nagyságát.... ilyet máshol még nem láttam. Bár mégis, magusban féligmeddig megvan (túlütés ugye), de az azért más.
A másik (ami szerintem a d&d rendszerének pl nagy hiányossága) a vért nélküli harc támogatása. Múltkor spartacus közben tűnődtem el rajta, hogy nagyobb karakterek között egy vértezet nélküi harc hogy nézne ki d&d-ben, és arra jutottam, hogy nevetségesen... kb minden támadás találat lenne, és az nyerne, akinek az elején több élete volt. Magusban azért ez is megoldott, ott csak a pajzs ad kifejezetten plusz védőértéket... de ez a káoszos rendszer megintcsak alapjaiban más. Itt tulajdonképpen a forgatott fegyverben való jártasságtól függ, hogy az ember túléli e a harcot.
A körökre bontás helyett a folyamatos kezdeményezés is nagy ötletnek tűnik... bár érdekelne, hogy ez mennyire követhető az elhúzódóbb, nagyobb csatákban. 6-8 résztvevőnél számontartani, hogy a csata közepén ki mikor jön...
A komolysághoz: szerintem egy szerepjáték komolysága a résztvevők felfogásától függ. Egy magust/d&d-t is lehet ugyanúgy hülyülve játszani, mint komolyan.
Bár tény, hogy itt a könyv elején a kisregény egy oldottabb hangulatot ad a további olvasáshoz, és az egész könyvben jön folyamatosan az utánpótlás a kisebb-nagyobb regényrészletekkel :)
#1645