#1570
nem őket siratom, hanem a szerepjáték szerep részét... mindig is utáltam, ha valaki azért játszott egy adott származást/kaszot/fajt mert az milyen cool (pl kráni vagy dnd-ben drow) és közbe közük nincs a hangulatához...az ilyeneknek nem jelent mást, mint statisztikát, számokat, amivel táposabb lehet a karakterük..nálam ha valaki ilyen hozzáállással játszik, az tuti hogy megmurdel és többet nem engedem spéci dologgal játszani
annó volt olyan játékosom, aki Darton paplogagként játszott, teljes vértben rávetődött kis parasztkunyhóban az ágyra, ami összetört..így kiment az istállóba aludni...ott meg zavarták a tehenek, így lemészárolta őket, majd a felkoncolt hullák közt aludt...és persze csodálkozott, hogy miért nem tud másnap reggel varázsolni (Darton érti a tréfát, de a céltalan öldöklést és a nemesi lovaghoz nem illő viselkedést nem tűri el nálam...ja és persze előtte a srác egyszer nem imádkozott az istenéhez, csak ha kellett neki valami)
de olyat is meséltek, hogy két játékos ment a tök sötétben..egy törpe, sötétlátással, szal marhára nem zavarta a fény hiánya, meg egy ember paladin (magusban kábé egy élet,rend jellemű paplovagnak felel meg, egy szent isteni bajnok), aki viszont nem látott, és ezért panaszkodott...törpe erre adott neki egy fénypálcát, mire a paladin felháborodottan mondta, hogy nehogy már ő legyen a fényhordozó marha..később még volt valami hasonlóan anti-szerepjátékos húzása, és persze ő is kiakadt, mikor a mesélő közölte, hogy ő, mint ex-paladin...
#1570