Gabo#1551
Elvonatkoztatva a szabályoktól a játék világa szerintem lehetővé tehet egy ilyen varázslatot.
Szívem szerint a visszautazást nem engedném, mert ez rengeteg paradoxon kialakulását okozhatja. (Lásd időutazós sci-fik tömkelege!) Valószínűleg a készítők is ezért kerülték kínosan ezt a témát. Hiszen ha teleport, térkapu, időugrás van, ez miért ne lehetne? Viszont az is igaz, hogy okos meséléssel a paradoxonok is kezelhetőek és érdekes fordulatokhoz vezethetnek.
Viszont az érzékelés kiterjesztése talán belefér. Bár ezt is leginkább tárgyszimpátiához kötném. A szimpatikus viszony a tárgy és a múltja között állhat fent...
A dolgot persze nem csak varázslók számára tenném elérhetővé. Boszik a tárgyhoz kötődő múltbeli érzelmeket fürkészhetnék. A boszimesterek a tárgy használóinak életerő lenyomatát érezhetnék. A papok bepillantást kaphatnának az istenek idejébe. A sámánok faggathatják a helyek és a tárgyak szellemeit.
A kapott benyomások néhány pillanatot leszámítva homályosak, felvillanás szerűek lehetnének. Ráadásul a fentieknek megfelelően meglehetősen szűk keresztmetszetét adnák az érzékelésnek. Torz perspektíva (pl. halszem objektív, vagy éppen egy szűk, kis látószögű objektív hatása.), vagy erős érzelmek hullámai, vagy a világ egy tűzszellem szemszögéből szemlélve. A lényeg tehát az, hogy semmit se kapjon készen a játékos. A benyomások értelmezése is agymunkát kívánjon.
Játéktechnikailag csak új mozaikok, varázslatok bevezetésével vagy meglévők újraértelmezésével lehetne megoldani, szoros KM és játékos együttműködésben.