No igen, ez egy kellemetlen hátulütője a szintlépés alapú fejlődést használó rendszereknek.
A fejlődés túlságosan ugrásszerűen megy végbe, hiányoznak a fokozatok az egyes jártasságok ismeretében. (Nem tudja / Af / Mf) Illetve nehéz lekezelni a kalandok közötti holtidőben lévő gyakorlást, tanulást. (Mivel kell fizetnie ezért a játékosnak, kell-e érte fizetnie, illetve ez mennyire része a szintlépéseknek...?)
A pont elosztásos rendszerek esetében az egyes kalandok után a fejlődés pontok közvetlenül felhasználhatóak a kaland során igénybevett képzettségek fejlesztéséhez. A fejlődés sokkal egyenletesebb, és kisebbek a lépésközök is az egyes tudásszintek között. Illetve a kalandok közötti időszakra is félre lehet tenni a pontokat az új képzettségek megtanulásához.
A fejlődés pontokat értelemszerűen az új varázslatok kifejlesztésére, felépítésére is fel lehet használni. Ha a karakter rögtönözni kényszerül egy új varázslatot akkor meg lehet nehezíteni a képzettség próbáját, vagy meg lehet emelni a mana költséget. Ha a fejlődés pontjait felhasználva "begyakorolja" a varázslatot, akkor legközelebb már nincsenek ilyen korlátozások a használatára. Bővíti az eszköztárát. Persze a többi karakter ugyan akkor más képzettségekben valószínűleg el fog húzni mellette. Na, ezt kiegyensúlyozni egy művészet. (De miért van erre szükség? Nincs olyan szabály, ami eleve lekezeli ezt a kérdést valamilyen szinten?)
Az a kérdés, hogy mennyire akarja az ember megnehezíteni a saját és a játékosai életét. Mind a két rendszernél, hacsak a szabályok eleve nem tartalmaznak valamilyen megoldást a kérdésre, a KM feladata lekezelni a problémát. Ez pedig így-vagy-úgy többlet számolgatással, adminisztrációval jár, ergo bonyolítja a játékot. Azt meg nem igazán szeressük...