Elérkeztünk a Marvel filmek kiteljesedéséhez, mondhatni kvintesszenciájához, ahol egyetlen vásznon sűrűsödött össze szinte mindaz, amit eddig különálló filmenként kaptunk az arcunkba. A stúdió nagyon érezte, hogy itt nagyot kell rittyenteni, és kudarcnak helye nincs. Elég összetettre is sikerült a film, ezért inkább különálló témákra szedtem a filmet az elemzéshez.



Bugrisok szövetsége

Nos, miután könnyes búcsút vettünk Lokitól (tényleg fájt, legalábbis nekem) és Heimdalltól, még a térkő is odalett... ezt jól elcseszték. 1 mínuszpont. És alighogy lement az űrhajós jelenet, Banner, Tony és Harry Potter egyből elkezdik egymást savazni és szúrkálni... mondhatni elég lazán élcelődtek meg vitatkoztak, mintha nem is igazán vennék komolyan a fenyegetést, ami a Föld felé tart.
Strange hideg eleganciája és helyzetkezelése viszont tetszett, végül is nem lehet azt mondani, hogy túlzottan megijedt volna a Thor 2-ből szalajtott kavicstömbtől, meg Carrie alkoholista nagyapjától.

Valószínűleg fel se igen fogták az elején, hogy mi is történik itt, mert akkor komolyabban vették volna a harcot. Legalábbis, ahogy felvezették a saját filmjében Strange-t, minimum arra számítottam, hogy egyedül, kávézva elkalapálja a két prolit. Ráadásul az idő köve is nála volt... és mégis foglyul ejtik? Na ne már... És Hulk? Besértődik, mert kapott pár tockost a kopasztól, és nem mer előjönni? Agyfasz.



Demográfiai problémákkal küzdő Thanos

Itt érkeztünk el a film legerősebb szegmenséhez, és egyben a legjobban megformált és motivált karakteréhez, aminek végre sikerült dimenziókat adni. És nemcsak kettőt.
Számomra Malekith volt az egyik legsilányabb és legsablonosabb Marveles főgonosz, szóval azt már az előzetesekből látni lehetett, hogy Thanos ezt túl fogja szárnyalni karakterben... de még mennyivel...
És mennyire jó az is, hogy nem a képregénybeli motivációt kapta meg a fél univerzum kiirtásához, hiszen a síkban csak annyi ösztönzi, hogy lenyűgözze a haláli jóképű csaját, és kedveskedjen neki a sok letarolt lélekkel. Szerencsére nem lett ennyire elnagyolt a személyisége, sőt mondhatni jót szeretett volna ő tenni, csak szar eszközöket választott a kivitelezéshez... nagyjából így lehetne összefoglalni a karakterét. A túlnépesedés, és ezzel együtt a fogyóban lévő erőforrások nagy problémát jelentenek az univerzumban, ezért hogy ne pusztuljon el az egész, a jószívű melák feláldozza a felét.

És azt mondom, valahol meg lehet őt érteni... mármint azt, hogy foglalkozik a problémával és megoldást akar. A népe többi része láthatóan leszarta a gondot, ezért is beszélhetünk a Titánról múlt időben. Már csak egy romhalmaz. Szóval bejött nekem, ahogy felépítették ezt a gyúrós krapekot. Na és az apai szál új spektrumot nyitott, ahol még azt is láthattuk, hogy valódi érzelmei vannak. Ez az árnyalás mindenképpen kellett a karakternek, mert őszintén szólva ettől az ősgonosz archetípustól nekem már herótom volt, amit mindig láthattunk. Nemcsak itt, a DC-nél is.



Az őrjöngő ötös

A Galaxis Őrzői beemelése a sztoriba értelemszerű volt, hiszen Thanos-t láthattuk már az ő filmjük végén is, csak akkor még nem Brolin fejére mintázva. Alapvetően jól muzsikáltak, és hozták a tőlük megszokott tempót, meg a vagány dumát és beszólásokat. Tulajdonképpen azokban a jelenetekben, amikor csak őket mutatták, olyan érzésem volt, mintha egy Galaxis Őrzői filmet néznék, nem is a Bosszúállókat. Természetesen a "kiegészítő" csapattagoknak is örültem, Nebulát különösen bírom.



A követ, aki minden követ követ

A film ezen részét őszintén szólva, kicsit összecsapottnak éreztem. Elég gyorsan össze lettek harácsolva azok a végtelen kövek, Thanosnak és a pribékjeinek akik beutazták a galaxisokat egy kis rablás végett, talán túl könnyű dolguk volt. Persze nem azt mondom, hogy szánjanak minden kőre egy külön filmet, de mesterien gyors volt ez a tempó. Az ellenállásra való lelkesedés meg mit mondjak, szinte sorvasztó... alig volt dac... pl. Hulktól nem ezt vártam... ennél azért keményebb ő, mint hogy pár pofontól behugyozzon. A többi karakteren is elég sokat butítottak. Az elejét kellett volna pedig megnyomni, hiszen minél több kő van a kesztyűn, annál nehezebben bírnak majd Butterbean-el.



Varázslókalkulátor

Ugyan a Thanos elleni küzdelem lehetséges kimeneteleit csak Dr. Strange látta (szegény agya hogy meghorpadhatott míg végignézte ugyanazt a filmet 14 milliószor, apró eltérésekkel), viszont teljesen biztos voltam benne, hogy nem véletlen az, hogy odaadja az időkövet Thanosnak, hanem ez is a taktika része. Valószínűleg abban az egyetlen lehetséges verzióban amelyikben nyernek a 14 millió változat közül, ott Thanosnál van az időkő, és Tony is életben van. De az is lehet, hogy valami időhurokkal lesz megszívatva Thanos, mint ahogy Dormammunál csinálta a saját filmjében.
Mindenesetre tuti, hogy vissza kell valahogy utazni az időben, mert hát elég sok galiba történt ezzel az időkő átadással a téridőkontinuumban, hiszen az utolsó követ ezzel tudta megszerezni Thanos, azáltal hogy visszaforgatta az időt és mondhatni újragyártotta szerencsétlen Víziót, majd utána ki lett nyírva mégegyszer. Ez valami bosszantóan fájdalmas jelenet volt.



Szóba se jöhet Skandinávia...

A wakandai szál volt az egyik legkidolgozottabb része a filmnek, végül is itt vonultatták fel a stúdió lelkes animátorai a legtöbb CGI karaktert, és ez nem is sikerült rosszul. Bár sokkarú agyatlan monszták helyett kidolgozhattak volna valami ötletesebbet is. Még jó, hogy a wakandaiak kicsit jobban állnak anyagilag Libériánál vagy Etiópiánál, mert különben még teasüteményre és limonádéra sem futotta volna, hogy megkínálják a hirtelen érkezett vendégsereget.
A Hulkbuster gépezetből szvsz többet is ki lehetett volna hozni, látszik, hogy nem Tony irányította. Jobban szerettem volna ha ő ül benne, Banner pedig zöldben aprítja a saslikot... de sajnos hiába vártam, hogy zöldre váltson a lámpa. Itt éreztem különösen, hogy ki lett herélve Hulk karaktere.
A többiek munkájára nem lehet panasz, szépen helytálltak, és a látvány is topon volt ezen a ponton, különösen, mikor az E.ON is belépett a buliba. ; )



Óvakodj a törpétől

Elég vicces volt Dinklage felvezetése... elvileg törpe, de mégis 3-szor akkora mint Thor, és szépen le is rugdalta a francba... legalábbis amíg nem ismerte fel. Szinte ováció volt mikor végre elkészült az új fegyver, elég dögösen is nézett ki, és valószínűleg méltó utódja lesz a Mjölnirnek. Szinte tombolt benne az ipari áram... sőt ha kicsit feljebb csapódik be, akkor Thanos veszít... mondjuk mondta is Thornak, hogy a fejét kellett volna célba venni. Mindenestre Thor belépője a wakandai csatába nagyon állat volt... mondhatni felszántotta a vidéket. A kapitány és Párduc helyében én már csak egy sört kértem volna, meg egy napozóágyat.



100 forintnak 50 a fele

És igen... végül is erre számítani lehetett, bár mielőtt először néztem volna meg a filmet, kikapcsoltam az összes szinapszisomat és neuronomat, hogy ne tudjak semmit a fináléról, így teljes megdöbbenéssel konstatálhattam amit láttam. A kopasz csettintett, és vége... szépen szublimált a Föld népességének fele... és hőseink közül is elég sokan.
Mindazonáltal biztosan vissza lesz ez csinálva, hiszen tudjuk, hogy több karakternek is lesz majd önálló filmje nemsokára az eltűntek közül, tehát valahogy vissza kell ezt csinálni. Annyira izgultam, hogy Thanos abban az 50%-ban legyen benne, akik nem tűnnek el... ilyen olcsón nem úszhatja meg. ; )