[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
hiper KOCKA #99771 Alpha Gateway (2018)
A történetből megtudjuk, miért tanácsos csak az iskolapadban ülve, fegyelmezett testtartással hallgatni a jól fésült orgánumú profot, amint a kvantumösszefonódás és a Dirac-egyenlet titkait magyarázza a lelkes újoncoknak, és nem pedig elkezdeni baszakodni velük... mármint a kvantumokkal... mert abból semmi jó nem sülhet ki.
Jelen filmünk nyughatatlan kutatói úgy döntenek, hogy megpróbálnak teleportálni egy almát egy pár méterrel odébb pihenő kamrába. És mint az lenni szokott, a kísérlet túl jól sikerül. Annyira, hogy tudományos bizonyítékot szereznek a párhuzamos világok létezéséről. És itt véget is ér a sci-fi vonal, és elkezdődik egy szövevényes kis "ereszd el a hajam" típusú thriller.
A történet tehát megjárja, és szerencsére nem is emelnek be annyi világot a sztoriba hogy összezavarodjunk, mint Thészeusz a labirintusban. Külön tetszett, hogy ötvözték a sci-fit a családi drámával, mert így hitelesebben hatnak a motivációk, mert hát ugye ki a tályog ülne bele egy 300 petawatton ciripelő teleportációs kamrába pusztán azért, hogy megnézze a házát egy párhuzamos világban, ami ott is ugyanúgy néz ki. Itt bizony komolyabb ambíciók munkálkodnak, viszont a kísérlet hamar kontraproduktívvá válik, és megkezdődik a harc a túlélésért.
A párhuzamos világok meg azért viccesek, mert végtelen van belőlük és mindegyik tök ugyanolyan... ha pedig valaki belekóstol a szuperszimmetria tekervényes útvesztőibe, ember legyen a talpán ha visszatalál oda ahonnan elindult. Na de persze ez csak a kisebbrangú probléma...
A látvány nem egy 10-es, világos volt, hogy a költségvetés erősen beszabályozza, hogy mennyire legyenek tökösek azok a kvantumok, de a sztorihoz nem is kellett ennél több, én legalábbis meg voltam elégedve azzal amit nyújtott. A prímet úgysem a látvány viszi, hanem a szépen egymásra épülő szituációk.
Hőseink tehát keményen maguk alatt vágják a fát, és mire észreveszik hogy mit okoztak, már késő... höh, ez milyen vicces... mert ezt a bizonyos favágást itt akár szó szerint is meg lehet tenni. Csak át kell libbeni egy párhuzamos valóságba, meg kell keresned magadat, majd felküldeni a fára...
7/10