[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
hiper KOCKA #99258 Kickboxer: Retaliation 2018
Könnyed zene és táncika, éjszakában száguldó vonat, egyszóval teljesen idilli hangulatban van hősünk a nyitó képsorokban. De a rendező azt sem várja meg, hogy rendesen elsüppedjünk a fotelban, kibontsunk egy csipszes zacskót, vagy odagórjunk egy zsíros cubákot az előttünk pislogó kutya elé, mert hirtelen sötét arcú haramiák tűnnek fel a képernyőn, és valamiért mindenáron el akarják hajtani emberünket a levesbe. Kínosan ügyeltek rá, hogy tele legyen akcióval a film, még a mellékszerepben tetszelgő Tyson vagy Jean-Claude is több fight-ot lenyom, mire megjelenik a stáblista.
Hiába... ha valakire ráragad egy szerep, akkor abba öregszik bele... odakozmál, mint a rezsón felejtett kaja. Így öregedett bele Svarci a terminátorba (öreg korára se tudta letenni a szerepet) így öregedett bele Harrison Ford Indiana Jones-ba, és Stallone a Rocky-ba, vagy akár a Rambo-ba...
Van Damme pedig az örök kickboxer: a kecses spárgák és a belassított pörgőrúgások királya. Igaz, itt nem az övé a főszerep (jól is nézne ki, hogy közel 60 évesen még mindig lever mindenkit) hanem átadta a stafétát a fiatalabb generációnak, de azért megmaradt nagymesternek.
Csak sajnos annyira klisésre és sztereotípra sikerült a karaktere a vak karateguru stílusában, hogy egyből a régi kung-fu filmek jutottak eszembe róla. És még erre rá is tett egy lapáttal azzal, amikor a nagy meccs előtt elkezdte szórni a bullshit szöveget hősünknek a belső energiákról, a fizikai érzékszervek kikapcsolásáról, és az ösztönös megérzések világáról... gondolataiban egyszerre elevenedett meg a tao bölcsessége, a shaolin szerzetesek évszázadok alatt felhalmozódott tudása, és a ráma jóga spirituális elmélyülése a nagy cél érdekében.
Mire elmondta az okítást szinte egy könnycseppet is elmorzsoltam, és máris éreztem ahogyan átjár a csí, ahogy kitágulnak az univerzum határai és egyesülök a világmindenséggel, a fotel alatt falatozó kutyával, és a tévé képernyőjével, amely ezeket az aranyat érő bölcsességeket megosztotta velem.
Fontosnak tartanám megemlíteni a film egyetlen olyan szegmensét, ahol tényleg nem túloztak. Hősünk ellenfele, Björnsson valóban a világ egyik legerősebb embere. A World's Strongest Man tavalyi kupáján második lett, csupán egyetlen ponttal lemaradva a világklasszis Eddie Hall után.
Róla tényleg elhittem, hogy képes kézzel szétmorzsolni a betont, szájával kapja el a kilőtt puskagolyót, és ha beindul ott kő kövön nem marad. A final fight-ra pedig nagyon ráfeküdtek... azért a rendező is érezte, hogy a világ egyik legerősebb emberét nem lehet csak úgy kiütni. Az előző Kickboxerekben lévő főellenségek együttvéve sem érnek fel Mongkuttal... ő egy valódi démon, a celestial szférákból alászállt kegyetlen nemezis.
Tényleg jól ki lett dolgozva ez a fight, csak annyiból volt hiteltelen, hogy hősünk csontozatának minimum adamantiumból kellett volna lennie, mert amilyeneket kapott, abból evilági ember nem kelt volna fel. Ezért sokkal inkább a Rozsomákat tudnám elképzelni Mongkut ellenfeleként. Viszont Alain Moussi aki Sloane-t játszotta, akár háromszor is beleférne Björnsson-ba. Annyi volt mint egy légypiszok, ami véletlenül ráesett egy óriásra. Hamarabb törne el a keze mikor megüti az ellenfelét, minthogy neki sérülést okozzon... oké, oké... tisztában vagyok a filmes univerzum szabályaival... főleg a spiritualizmussal átitatott küzdős filmekéével. Csak meríteni kell a nagy közös energiatengerből és máris minden probléma megoldható.
6/10
Utoljára szerkesztette: hiper KOCKA, 2018.02.27. 08:52:50