Régen amikor még csak a MTV1 és MTV2-volt, szinte minden szinkronos volt, ezen nőttünk, nőttem fel, nem is nagyon tudtam elképzelni filmet enélkül, a változás mely a 180° elhozta egy barátom volt. Filmekről beszélgettünk, ő nagy Star Gate kedvelő volt így szóba került, hogy én nem nagyon szeretem a sorozatokat főleg a szapenoperai távlatokba nyúlókat, 3-4 rész oké mondtam neki akkor, erre ő a kezembe nyomot egy DVD-t azzal a szöveggel "ez neked biztos tetszeni fog".
A DVD-n egy sorozat első két évada volt, délután hazaérve, na lássuk mi ez, nem volt más, mint a Battlestar Galactica méghozzá felirattal, de az első rész olyan kíváncsivá tett, hogy hajnali 5-ig néztem, és egy idő után már a felirat sem zavar az agy "átáll" rá és nem okoz problémát.
Mivel érdekelt a story, később rákerestem a folytatásra ami magyar szinkronnal volt, azt hittem na ez még is csak "a szinkron", de még 10 percet sem bírtam megnézni belőle, annyira zavart a karakterek hangja és ekkor jöttem rá arra is, hogy a szinkron nem tudja vissza adni azokat a finom részleteket amit a filmbeli karaktert megformáló színész ad hozzá a karakteréhez, meg úgy egyáltalán a cselekmények indokolttá tesznek bizonyos hangszíneket, amit a szinkron nem mindig tükröz vissza megfelelően.
Nálam ide datálható a" Pál fordulás" és azóta szinte mindent feliratosan nézek, egy két régebbi vígjáték max amit szinkronnal "elviselek", mert most már meg az zavar, hogy ismerem az eredeti színész hangját és szinkronnál zavar, hogy nem az szólal meg.