Ennio Morricone bizonyára szégyenli, hogy segédkezet nyújtott eme művészi alkotáshoz, mert nem sok helyen dicsekszik vele. Mondjuk P.P. Pasolini ősbemutató előtti rejtélyes halála miatt ez valamennyire érthető is.
Másrészt viszont ha valami jót ki kell emelnem a filmből, az meg pont a zene lehetne..
Szóval az előzetes intrikák alapján arra számítottam, hogy semmi egyébről nem szól a film, mint egy durva és agresszív szadista belezős horror alkotásról. Ehhez képest pozitívan csalódtam az elejében, mert megmutatták a szép festői tájat, sőt szemtanúi lehetünk az előkészületeknek is, amint egyesével begyűjtik a fiatalokat a "szeánszhoz" az olaszországi Lombardia régió Brescia megyei Saló városából.
Annyit még a film végén a készítők megemlíthettek volna, hogy ott született 1542-ben Gasparo da Saló is, a hegedű feltalálója.
Vagy, hogy egész Európa legszebb 55 km hosszú tava mellett forgatták a filmet.
Bár igaz, az előbbi hegedűs infó valójában nem képezi a film szerves részét..
Tehát miután meg van a "csapat", összeterelik őket és felolvassák jogaikat és kötelességeiket. Utóbbiból van több. Joguk szinte csak meghalni van, azt viszont bármikor kérhetik..
Aztán jönnek a mesélők, akik régi szadista, mazochista és egyéb perverz történeteket mesélnek a jelen lévőknek (akik a fogva tartók és fogva tartottak) szexuális vágyuk felkeltése céljából. A szeánsz a néző kedvéért körökre lett bontva, követve az Isteni színjáték menetét:
A Pokol tornáca, A mániák köre, A szar köre, A vér köre. Ahogy egyre jobban haladunk a történetben, úgy merülünk mi is el egyre jobban a mocsokban egészen a végkifejletig, ahol a szenvedések végére pont kerül.

..na igen: ha homokot eszik a gyerek a nyivános homokozóban, az nem gáz egy amerikai apukának..
Nem gáz addig, míg a gyerek a homokozóban talált szarral a kezében oda nem battyog apucihoz..