[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
#95411
Nem akartam egy hozzászólásban felesleges szózuhatagot ide zúdítani, így a hétvégi megnézettekből a Hell or High Water és az About Time (Időről időre - nem az Idétlen időkik Bill Murray-vel) tegnap kimaradt. Az előbbi egy modern western, mely az Oscar díjazása ellenére is elégé réteg film fog maradni (elégé hasonlít a Nem vénekre való vidékre), szóval ezt ki tudom hagyni, ha nem reklámozom.
Viszont az About Time-ról muszáj szót ejtenem, mert ez az a film, amit ha nincs a random.org és a Filmbarátok Podcast, soha az életbe nem nézem meg, mert rettenetesen riasztó nyálas a plakátja és érdektelen a trailerje. Pedig kötelező olvasmányok mellett (néhol helyett), kötelező filmnek írnám elő.
Egy igazán életigenlő, példa mutató, szívfacsaró és mégis szívmelegítő film, melyet első sorban édesapáknak és másod sorban mindenki másnak ajánlott.
Nehéz írni róla, mert ritkán látni ilyen filmet. Az alapötlet, egy Pillangó hatás szerű vissza ugrálás az időben szituáció, melyre az apa és fia is képes a családban, bizonyos megkötésekkel. Pont őket érintve, van egy erős, könnyfacsaró drámai szál is benne, de messze nem erről szól a film. A fővonal inkább romantikus, de nem az az Igazából szerelem túltolt stílusában.
Ami nagyon tetszett, az pont e két elem találkozásából, illetve nem találkozásából született meg. Ugyanis ez a visszaugrálás, inkább csak egyfajta komikus elemként van használva, és a találkozás(okat) kivéve, nem ezzel a módszerrel oldja meg a főszereplő az élete problémáit. A legtöbb esetben, csak újra átéli őket. Persze azért nem szent, ahol lehet, módosít annyit, hogy az ő javára történjenek a dolgot. De korán fel ismeri (amit a Pillangó Hatásban nem), hogy mindenre ez nem lehet ellenszer, van, ami utána örökre megváltozik és nem biztos hogy egy elfogadható irányban. Erre a legjobb példa a nővérével történt dolgok, akkor is, ha az ok, ott is inkább önző.
Tudom, túl romantizált darab, valójában senki, én sem, így viselkedne, hanem a lehető legönzőbb módon használná ki ezt az adottságot. De pont ezért tesztet, mert megmutattak egy másik, oldalt, hogy az élet ennél nagyszerűbb és átfogóbb is lehet. Talán egy fajta sablon üzenet is benne van, hogy élvezzük ki az élet minden apró kis örömét. Nem baj, kell néha erre az egyszerű tényre is emlékezni.
Gondolom senkit nem sikerült ezzel a rózsaszín ömlengéssel meggyőznöm, de mindenkit biztatok arra, hogy adjon neki egy kis esélyt. Egy minimális szellemi érettség azért elvárt, és tudom, vannak olyanok akiknek az élete nem úgy alakul/alakult, és inkább csak felhúzza magát a filmen, de biztos vagyok benne, hogy a többségnek maradandó élmény lesz.
És sosem hittem volna hogy a legapróbb részletekig is tökéletesnek vélt Margot Robbie mellett, Rachel McAdams labdába fog tudni rúgni. Pedig ahogy ezt a félénk lányt megformálja, az a mosoly, amivel együtt húzódik a mi szánk is felfelé, teljesen magával ragadja az embert. Lányoknak kevésbé van szerencséjük a film férfi főszereplőjét nézve, de remélem a fentebb taglalt érzés, azért őket is megragadja.
Utoljára szerkesztette: Kmarha, 2017.01.30. 10:19:14