[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
#93279
[2002] - (imdb) - "Oasiseu" (Oasis) - 9/10
(2016.05.03) (133 perc, dél-koreai)
Hong Jong-Du (Sol Kyung-gu) pár év után szabadul a börtönből. A lajstroma nem hosszú, de súlyos - egy tettlegesség, egy nemi erőszak kísérlet, és egy gondatlanságból elkövetett emberölés.
Folyton tébláboló, szipákoló, időközönként és disszonáns módon fel-felnevető hősünkről egyértelműen látszik, hogy nem képes beilleszkedni a társadalomba, munkába is nehezen tud állni, és allűrjei miatt ferde szemmel is néznek rá. Még a testvérei is, illetve a rokonok is, akik se nem látogatták a börtönben, se nem közölték vele, hogy elköltöztek.
A szabadlábra került emberke épp egy olyan éjszaka is kiszállító kínai étteremnél kapott állást, melynek közelében él a család, akinek pénzkeresőjét "ittasan elgázolta". Hogy a lelkiismeret furdalásán enyhítsen, igyekszik felvenni a kapcsolatot a megcsonkult családdal, és bejutva annak lakására találkozik Gong-Juval (Moon So-ri), egy mozgásában és beszédében korlátozott fiatal nővel, akit egyedül hagynak a lakásban, miközben a családtagok elköltöznek egy jobb vidékre.
A két beteg ember sorsa furcsamód összefonódik, mintha egymásnak teremtődtek volna. Viszont, a szegénység, a meg- és elítélés, a(z így vagy úgy, de) magányban és a lélek, a gondolatok helyes megfogalmazásának képtelenségében is megcsillan a boldog élet reménye...
De, ez nem mese, itt nem sikerülhet minden és nem lehet mindenki boldog, mert sorszerű, hogy valaminek el kell romlania. A körnek be kell zárulnia.
(amit leírtam csak a bevezető, az igazi történet maga nem található meg benne)
Folyton rá tudok csodálkozni, hogy mennyire bátran, (jó értelemben vett módon) nyersen, filmes eszközökkel drámaian, és értő módon tudnak kényes témákhoz is nyúlni az ázsiaiak. Tudjuk jól, hogy Hollywoodban ha fullba nyomod a kretént, akkor az Oscar nem gyün (Shean Pennek ugye azzal nem jött össze, míg Dustin Hoffmannak igen). Viszont, azért az alakításért, amit Moon So-ri nyújtott, én gondolkodás nélkül a kezébe nyomnám a(z amúgy értéktelenné vált) szobrocskát, hogy a világ legalábbis a sok szobortulaj közül egyként tekintsen rá. A hölgy egyszerre tudott csúnya, és sajnálatra méltó beteg, és gyönyörű, igazi nő lenni - tele élni akarással, érzésekkel, saját gondolatokkal és véleménnyel, tudással és tudni akarással. A bevetett filmes eszközök (többek között a statív nélküli, "jelenlévő" kamera (hál' istennek nem shaky)) ezt frappánsan át is adták.
Az a szív- és lélekmelengető és szorító feszültség, amit a színésztársával filmre játszottak párját ritkítja. Olyan "egyszerű" és triviális kérdések merülnek fel az emberben, hogy egy beteg embernek akkor most mihez is van joga, mi is a Társadalom szemszögéből, szabad-e önmagát hétköznapi embernek tekintenie, vagy mindig éreznie, tudnia kell, éreztetni vele, és tudatni kell vele a helyét, és a sorsát, a lehetőségeit, a korlátait.
Baromi nehéz film! És nagyon értékes. Mert értékes emberekről szól, még ha azok nem is olyanok, mint a többség.
Kevés, nagyon kevés filmet tartok meg azok közül, amiket megnézek. Ezt tuti meg fogom még nézni párszor.