[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
#91179
Liza a rókatündér
Egyszerűen nem tudok róla keveset ömlengeni :) Legalább a felét kivágtam, és még így is hosszú lett.
Pedig a történet nincs túl bonyolítva. Adott egy japán kultúráért rajongó, magányában egy halott japán énekes szellemével együtt élő (táncoló), egyszerű, csöndes és félénk ápolónő, ki a japán szerelmes történeteken ábrándozva, várja a mindent elsöprő szerelem betoppanását az életében. Egy apró bökkenő van, mindenkit, aki körülötte szemet vet rá, szinte azonnal halálos baleset ér.
Amit mindenképpen ki akartam emelni, az a film egyedisége. Nem csak magyar viszonylatban, de nemzetközi szinten is kreatív és egyedi (aki esetleg tud hasonlót, ne legyen rest megosztani velem).
Ennek velejét elsősorban a látvány, másod sorban a zene adja. Világában a volt magyar szocreaál múlt egyszerűsége keveredik a titokzatos kelet és a laza, vagány nyugat elemeivel. Nagyon színes, nagyon feltűnő, a hazai filmekben megszokott szürkeségnek itt kevés nyomát látjuk. Az is inkább (hol sötétebb, hol világosabb) barnás-vöröses színben jelenik meg, melyet gyakran tör meg a rendező élénkzöld, sárga és fehér színekkel.
A zenéje, melynek alapja egy finn western (!), egy japán tánc és egy lágy romantikus zene, a régi western filmeket idézi (Ennio Morricone csodáinak felhasználása Sergio Leone stílusban), azaz egy érzelemhez vagy karakterhez (karakterfejlődéshez), egy darab szám tartozik, és csak az az egy csendül fel újra és újra.
A romantikus dallam szerepét nem nehéz kitalálni, a másik kettő érdekesebb. Ezek felhasználása a történettel változik, alakul. Amíg a tánczene az elején bohókásnak hat, úgy változik a gyilkos ragaszkodás szülte puszta káröröm táncává. A western pedig eleinte az egyik karakter kívülállását szimbolizálta, mely a vége felé egyre jobban átmegy a hősi cselekedettek aláfestő dicshimnuszává.
A másik említésre való, azok a karakterek, illetve az őket megformázók. Bár voltak feledhetőek, de négy színész megmaradt. David Sakurai és Bede-Fazekas Szabolcs jól ritmizált, azaz pont a megfelelő mértékben túl (illetve alúl) játszott színészkedést mutat be. Nekem Schmied Zoltán kicsit túlzó nőcsábász alakítása is tetszett, de az igazi adú ász Balsai Mónika volt. Nagyon jól hozza ezt a félénk ábrándozó 30 éves kislányt, és nem csak szerelem ittas ábrándozót kellett eljátszania, hanem meggyötört áldozatra kész szomorú szerep eljátszása is rá hárult. Mindkét végletett nagyszerűen hozta, bár szűrke kis egérként engem néha már irritált, de összességében lenyűgöző játékkal szórakoztatott.
Nézzétek meg a trailert, az nagyjából sejteti a film hangulatát. Bár nem tudom, miért Reviczky Gábor túlmagyarfilmes (igen ez egy új szó) karakterét kellett erőltetni benne, szerencsére a filmre nem ez a jellemző (konkrétan pont ennyit szerepel benne). A zene, a ritmus, a képi világ és a hangulat viszont nagyjából átjön. Akit ez nem riaszt el azonnal, az mindenképpen tegyen vele próbát.
Utoljára szerkesztette: Kmarha, 2015.11.16. 23:21:25