"Tegnap este végre meg tudtam nézni. Nagyon-nagyon jó film volt, nem is tudom hogy tudnám leírni... egyszerűen jól esett. Tetszett Phoenix karaktere, tetszett ez az alternatív jövő, tetszett a film menete, volt benne mondanivaló, nagyon erősen kifejezett érzelmek, sőt, még váratlan fordulatok is. Például mikor Theodore szemrebbenés nélkül közli, hogy egy programmal jár. Azt hittem, titkolni fogja, amolyan bűnös élvezet marad végig, de nem. Simán felvállalta, nem érezte kínosnak vagy éppen szokatlannak. Aztán, ahogy kiderült, nagyon mások sem. Félelmetes jövőkép volt, kissé nyomasztó is, de mégsem volt kifejezetten disztopikus, inkább csak érzelem- és életidegen.
Samantha végső elhatározása is nagy meglepetésként ért, nem is számítottam egy efféle lépésre. De ami a legjobban meghökkentett, vagy megijesztett, az az volt, mikor rájöttem, mennyire együtt tudtam érezni Theóval. Vele izgultam, mikor azt hitte, törlődött az op-rendszer, vele "könnyeztem", mikor megtudta Samantha végső elhatározását, és egész végig nem éreztem kellemetlennek vagy kínosnak a kapcsolatukat. Jó, persze, fura volt, de teljesen hihető és akár meg is érthető. Amúgy tényleg szép a film, nagyon ritkán látok ilyen tiszta és önzetlen szerelmet a képernyőn. Keserédes dolog ez. A vége ütött amúgy a legjobban, a végső kép többet mond ezer szónál. Amúgy, mikor kisétáltak az ajtón, még az is átfutott az agyamon, hogy együtt akarnak véget vetni az életüknek. Nagyon érdekes film volt, gondolatébresztő, szép, fájdalmas, érzelmes, mégis rideg és elrugaszkodott a megszokott emberi emocionális értékrendtől. Szerintem akárhányszor meg tudnám nézni. Amúgy az is lehet, hogy éppen jó hangulatban kapott el, de lényegtelen, valszeg szarabb lelkiállapotomban is ugyanennyire fogom tudni élvezni."