[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
#80558
Oké, kezdem a sablon szöveggel; nagy elvárással voltam a film iránt, illetve féltem is, ugyanis az eredeti nagy kedvencem. Még mai szemmel nézve is durva egy film, mocskos, véres, maga az alaptéma is kényes, nem éppen könnyű feldolgozni, ráadásul Verhoeven zseniális rendezéséhez is nehéz felérni. Az eredeti tele volt erőszakkal, ironikus társadalomkritikával, bizarr alapszituációval... és izgalmas helyzetekkel. Féltem, hogy az új Robotzsaru nem fogja tudni mindezeket teljesíteni. Szerencsére tévedtem.
Nem elég, hogy a fenti szempontok szinte mindegyikét teljesíti a film, még új tölteteket, újabb érdekes vonásokat is képes felsorakoztatni. Már maga az altémához új megközelítésből nyúlnak hozzá. Miért jó, ha a rendvédelmi szervek feladatát robotok látják el? Vagy éppen miért nem jó? Mert nem mindegy, hogy egy lelketlen fémszerkezet húzza meg a ravaszt, vagy egy ember, aki mérlegel, tétovázik, dönt, lelkiismerete van... és ugye ezeket a kínos kérdéseket hidalja át maga a Robotzsaru, hisz benne egyesül mindaz, ami alkalmassá teszi/tehetné a feladatra.
Joel Kinnaman remek választás volt a címszerepre, de amúgy az összes színész zseniálisan alakít. A karakterek tényleg egyediek, sajátos jellemvonásokkal rendelkeznek, mindenki remekel. Ez az egyik pont, ahol újat/többet tud adni a film. Alex Murphy-ért valóban izgul a néző, együtt tud érezni vele, félti, kétségbe ejti. Nagyon kifejezőre sikeredtek a drámai pontok, holott Kinnaman lényegében csak az arcát használhatta a játékához, de én teljes mértékig meg voltam vele elégedve.
Dráma. Igen, ez a film kőkemény dráma, mármint erősebben van jelen ez a vonulat, mint az eredetiben. Murphy családjához fűződő viszonya itt sokkal hangsúlyosabb pontját képezi a filmnek. Szinte szörnyű látni, ahogy egy szerető, érző családapából egy rideg, érzelemmentes gépet kreálnak. De ugye vannak olyan érzelmek, amit semmilyen program nem írhat felül.
Akció... van az is dögivel, bár nem olyan véres és kegyetlen módon, mint az eredetiben, de tényleg látványos, ráadásul többféle POV-jelenetet is kapunk, különböző nézőpontokból, amik nekem nagyon-nagyon tetszettek. Epilepsziára hajlamosak azért kerüljék a filmet!
Durvaság... bár ez is jelen van, de nem olyan mértékben, mint a '87-es filmben. Lévén a 12-es karikának, itt nem igen folyik a vér, nincsenek leszakadó végtagok... de ettől eltekintve én nem értek egyet a besorolással. Ennek minimum egy 16-os filmnek kellene lennie. Mikor Murphy megkérdezi a "balesete" után, hogy mi maradt belőle, és a doki megmutatja neki... hihetetlenül felkavaró az a jelenet, talán még durvább is, mint mikor az eredetiben a Robotzsaru leveszi a "sisakját"...
És emocionális téren is súlyosabb ez a film, szóval gyereket szerintem ne vigyetek rá. Egyrészt nem biztos, hogy nekik való ez, sem érzelmi szinten, sem pedig 1-2 jelenet miatt.
Társadalomkritika... zseniális! Először nem értettem Samuel L. Jackson mi a búbánatnak kell ebbe a filmbe, de igazából az ő karaktere az, aki jelképezi az amerikai társadalmat, annak befolyásolhatóságát, mértéktelen patriotizmusát, dekadens mivoltát. Ezáltal ő szolgáltatja a film legfőbb poénforrását, amolyan jacksonosan. Fenomenális. Mellette még Keaton játékát szeretném kiemelni, pazarul alakítja a pasi a hataloméhes, geci főnököt, ráadásul remek szövegeket is kapott a karakter, érdemes odafigyelni.
Maga a cselekmény pedig feszes, kellő mértékben adagolja az adrenalindúsító akciót, a mély érzelmeket, drámát, nyomozást, eleget foglalkozik a címszereplő karakterének változásaival, de még a környezetével is! És, hosszú idő óta most volt először, hogy ténylegesen izgultam karakterekért, ténylegesen paráztam, hogyan fog végződni a jelenet. Ilyen téren, szerintem, nagyon-nagyon ügyes a film.
De hát sajnos semmi sem fenékig tejfel. Ami hibádzik, az bizony az a fajta mocskos, koszos, félelmetes utópia, amiben nem érte utol az eredetit ez a film. Abban a világban ténylegesen összefostam volna a gatyámat, minden annyira nyomasztó volt. Itt ez nem jön át, maximum Murphy helyzete és sorsa a nyomasztó, de a környezet, a világ az nem, illetve az kirobbanó, sodró erőszak is fájó űrként jelentkezik, ugyanis ilyen nincs.
Összegezve ez egy remek remake lett, ezekért érdemes elővenni régi klasszikusokat. Újat tudott mutatni, hozzá tudott adni a régihez, de nem torzította teljesen el az alapkoncepciót, nem vált öncélúvá és feleslegessé. Mindezek mellett pedig igazodott korunkhoz, nem félt aktuális kérdéseket sem felvetni, ugyanakkor alapvető kérdésköröket is tovább mélyítette/bővítette. Soha rosszabbat idén!
8/10