A hatvanas évek egyik fontos bemutatója volt az Alain Delon főszereplésével bemutatott Rocco és fivérei című francia kalandfilm. A sikerhez nagyban hozzájárultak a színészek, akik a főhősök magyar hangját biztosították.
Fülöp Zsigmond Sztankay Istvánnal alakította a testvéreket. Az egyik jelenetnél, amikor a két fiú összeverekszik és a földön fekve püföli egymást, Vas János gondolt egy merészet. Bár az amerikai method acting technikáról akkor még nem hallottak, de a magyar változat már akkor is sikert eredményezett.
A büféből behozatott egy kanapét, amely már akkor fájdalmat okozott, ha valaki csak ránézett. Beállíttatta a műterem közepére, és kiadta az utasítást. „Na fiúk! Most essetek egymásnak! De aztán komolyan!” A két fiatal kénytelen volt a pamlagon ülve ütlegelni egymást. Elég sokszor kellett a jelenetet a szöveg miatt elpróbálni. A színészek mindig teljes erőbedobással dolgoztak. Úgy csinálták, hogy amikor az egyik beszélt, a másik ütött.
Mivel menet közben a vásznat nézték, így nem igazán figyelhettek arra, hogy hová ütnek. Mire véget értek a felvételekkel, mind a ketten tele voltak kék-zöld foltokkal, karmolásokkal, sérülésekkel. Fülöp Zsigmond egy alkalommal elment megnézni a filmet. Kifele jövet egy újságíró megállította. „ Jó volt a film. Jók voltak a hangok is. Csak egy problémám volt. Végig azt éreztem a szinkronon, hogy csak álltatok a mikrofon előtt, és imitáltátok a verekedéseket.”